A Vundersőn és Zuperszexi nem tekinthető a magyar televíziózás mélypontjának, bár a közmondásos bödön aljáról tulajdonképpen már csak a szórakoztatóipar pakurája, a Bagi-Nacsa kettős és az Irigy hónaljmirigy tagjai néznek fel Sebestyén Balázs és Vadon János fél heréjére. Azt viszont akkor sem tudom megmondani, hogy mit akart ezzel a műsorral az RTL Klub, ha agyonvernek egy Lázár János-nyilatkozatokból szőtt Orbán-gobelinnel.

Egy tévéműsor akkor működik jól, a formátuma akkor jön be, ha a néző két perc alatt be tudja sorolni egy számára is értelmezhető kategóriába. Három faszi ül egy spanyolfal egyik oldalán, a másikon egy csaj - társkereső show. Két szék egymással szemben, az egyikben a műsorvezető, a másikban a versenyző - kvízshow. És így tovább. A kamerára vitt Morning Show-t, a Class FM reggeli műsorának tévésítését viszont nagyjából annyira lehet műfajilag besorolni, mint egy közepesen debil macskát megtanítani arra, hogy hozza be reggel az újságot és üsse fel a sportrovatnál.

A tavalyi év legnyálasabb nyomozós természetfeletti drámája (ne röhögjetek!) visszatér, méghozzá nagyjából ugyanazzal a minőséggel, csak kevesebb nyállal, és sötétebb, picit komolyabb sztorival. Vagy inkább komolyabbnak szánt. A recept továbbra is érthetetlen, de a sorozat immár a második évadot tapossa, úgyhogy jár neki egy apró, elismerő biccentés. Én nem hittem volna, hogy ez a sorozat, ezzel a recepttel és felállással megússza a kaszát.

Amennyiben a kormány beváltja az ígéretét, a kanadaiak számára hamarosan lehetővé válik, hogy csak az általuk kiválasztott csatornákért kelljen fizetniük a tévészolgáltatóknak, írja a Reuters. A kanadai kormány szerint ugyanis nem jó a jelenlegi csomagalapú rendszer, mert túl sok benne a pazarlás. "Fel el akarjuk bontani a csomagokat és lehetővé akarjuk tenni a kanadaiaknak, hogy csak az olyan csatornákért kelljen fizetniük, amiket néznek is" - mondta James Moore gazdasági miniszter. Néhány kanadai kábel- és műholdas tévészolgáltató már bele is vágott az "á la carte" árazásba, és elemzők szerint ez pillanatok alatt trenddé válhat a sokkal nagyobb amerikai piacon is.

A CW most beletenyerelt a szívembe. A Tomorrow People napjainkban játszódó, sci-fi jellegű sorozat, eszméletlen fasza effektekkel és háttértörténettel. Az első szpesöleffekt megjelenésekor tudtam, hogy hoppá, akkor én itt most meg vagyok véve kilóra, jövő héten ugyanitt. És tényleg, az egész epizódban az akció részek nagyon faszán néztek ki, nagyon pörgősek voltak. A gond meg sajnos a két akció jelenet közötti lelkizős-sztorizós részeknél jelentkezik. Én instant megbocsátottam a pilot epizód minden butaságát, - pedig volt bőven -  és elhittem a Tomorrow People-nek a szép emberek, emberfeletti képességek mesét. Megvettek. Kilóra.

Rohadt unalmas egy másik X-Faktor-variánssal példálózni, de muszáj: a RTL Klub olyan magas szintre fejlesztette a szavazattarhálást, amilyet még sehol nem láttunk, pedig ez az az ország, ahol egy két döntőst felvonultató Megasztár-adás is képes volt 3,5 fél órás lenni. A vasárnap este bemutatkozó X-Faktor - A döntés című új műsort (szombaton 2,5 óra alatt énekeltettek le egy tucat indulót, ma egy órában dől el, ki esik ki) a hagymácskaruhás és továbbra is bakizó Lilu és a műsor első félórájában csak biodíszletnek használt zsűri nyitotta, majd megkaptuk a kötelező hogyvoltot a tegnapi adásról, igaz, plusz képsorokkal a fellépést követően lihegő/izzadó indulókkal, akik közül Eckert Anikó hullasápadtan támolygott le a színpadról, már majdnem meg is sajnáltuk.

Az első élő X-Faktor-adás nagy tanulsága, hogy a zsűri vérfrissítése még úgyis megmenti a műsort az unalomtól, hogy Szikora Róbert néhány megnyilvánulása már-már Somló Tamást idézte. A mentorházból továbbjuttatott 12 versenyzőből nyolcat már most haza lehetne zavarni, kiemelkedően jó hangot pedig jó ha kettőt hallottunk, de hol van még a vége ugye.

Az idei évadra az élő műsort kettészedte az RTL Klub, egyrészt azért, mert így két estét is simán nyer, másrészt meg így követik a nemzetközi trendet, és szednek be még több pénzt az sms-szavazatokkal. Amit viszont nem fogok soha megérteni az az, hogy míg az amerikai X-Faktorban másfél óra alatt simán le tudnak zavarni 12 énekest, ehhez nekünk miért kell egy plusz óra, és persze azt sem, hogy miért lehet még azelőtt szavazni egy indulóra, hogy egyáltalán hallottuk volna, mit tud. És igen, emiatt már negyedik éve tépem a szám, és nem, nem fogom abbahagyni.

A műsor szerkezete pont olyan volt, mint eddig, a negyedik évadra a stáb már becsukott szemmel, hullarészegen is le tud vezényelni egy X-Faktort bakik nélkül, bár a hangosításon lehetne kicsit finomítani, mert volt olyan énekes, akit a hangja alá a refrének alatt odatett mankó simán elnyomott. Ez kicsit visszásnak tűnik, én, mint néző, nem az előre felvett hangsávot akarom hallani, hanem azt, ami a versenyzőből ott és akkor kijön. Lilu és Istenes Bence párosa egyelőre működik, ami csak az utóbbi tekintetében hír ugye, Lilu már hosszú évek óta űzi az ipart. Pont ezért volt kínos pár előre megírt, de spontánnak szánt beszólása, és egyszer Alföldi is beszólt neki, de ezen majd úgyis farag az RTL.

A vékony, lófejű fickó benyúlt a párducmintás szoknya alá és igazított egy kellemeset a zacskón, majd a mellette feszengő műsorvezető mellett elnézve a zsűrire pillantott, és azt mondta, hogy neki túl erős a farka ahhoz, hogy leragasszák. Varga Viktor ekkor már túl volt Amy Winehouse-zon, a Sztárban sztár című TV2-s műsor pedig azon, hogy Majka, oppardon, Majoros Péter azt mondja, Biga Pély Barnára hajazó fejrángását két LSD-s bélyeg elnyalogatásával simán elő lehet idézni. Tulajdonképpen az ilyen momentumokért volt érdemes megnézni az első adást.

A Your Face Sounds Familiar-formátumra emlékeztető showműsorral jelentkezik ma este 21:25-kor a TV2. A Sztárban sztár egy olyan énekes vetélkedő, amiben az indulók (nők: Dér Heni, Nika, Nótár Mary, Soma, Szandi, és Szinetár Dóra, férfiak: Bereczki Zoltán, Delhusa Gjon, Feke Pál, Heincz Gábor „Biga", Puskás Péter és Varga Viktor) nem csak simán énekelgetnek majd a műsorvezető Friderikusz Sándor és a zsűri (Majka, Liptai Claudia, Hajós András és Lakatos Márk) legnagyobb örömére, hanem egy híres magyar vagy külföldi előadó bőrébe bújva teszik mindezt. Az a nyerő, aki minél jobban bele tudja magát élni a szerepbe és a nézővel el tudja hitetni, hogy mittudomén Biga létére ő mostan Madonna.

Az énekesek névsora egyébként tényleg biztató, a hülyeségfaktor is megvan (Gjoni), a nők mezőnye viszont erősebbnek látszik, mint a férfiaké. A produkciókat a zsűri értékeli majd, a nézők meg szavaznak, ha el nem alszanak a 2,5 órás műsor végére. Itt jegyezném meg, hogy az RTL Klubtól is azt vártam, (mit vártam, térden állva könyörögtem otthon), hogy most hogy az X-Faktor élő adásai az amerikai példának megfelelően két, elfogadható hosszúságú részletben kerülnek képernyőre, azaz szombaton énekelnek, vasárnap eredményt hirdetnek, és nem 150 percesek lesznek, erre de, a szombati műsor két és fél órás lesz, és csak a másnapi eredményhirdetést sikerült egyórásra lerövidíteni. UPDATE: az RTL jelezte, hogy ahogy fogynak majd az énekesek, úgy rövidűl a program is.

Naszóval ma este Sztárban sztár, hajrá Gjoni! 

Eredetileg is szerettem volna írni a Glee új évadáról, de annyira megalázóan, sőt, cinikusan unalmas, felszínes és ötlettelen lett az egész, hogy végül sosem tudtam magam rászánni, hogy megpiszkáljam ezt a tragikus körülmények között tovább nyűglődő sorozatot, amelyben gyakorlatilag már a harmadik évadra nem maradt olyan karakter, akit az írók ne fordítottak volna ki magából, alázták volna porig, és próbálták volna meg ezután újra nagy ölelkezések és bárgyú viháncolás közben összerakni.

Az viszont tényleg érdekelt, hogyan dolgozzák be a történetbe az írók Cory Monteith halálát. A jó hír: a részt nézve egészen úgy éreztem, hogy ez valódi tisztelgés a nyáron meghalt színész emléke előtt, és hogy itt tényleg Monteith barátai (és volt barátnője) próbálja elmondani a világnak, hogy milyen érzés huszonévesen (oké, a történet szerint tizen-) elveszteni valakit, aki egyébként egykorú velünk. A rossz hír: azért nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem lehetett volna mindezt sokkal visszafogottabban, akár csak az első rész kikacsintós Yesterday-jével megtenni. Rövid folytatás spoilerekkel a tovább mögött.

Hat számot ért meg a POSZT nevű kezdeményezés, aminek már születését is aggodalmas tekintetek és tamáskodó mosoly kísért: a hetilap ugyanis a magyar nyelvű internetes tartalom legjavát, a véleményformálónak, értékesnek tartott kontentot nyomtatta ki és adta pénzért az előfizetőknek (380 forintért) és alkalmi vásárlóknak (495 forintért). Azt, amit az olvasó a munkahelyén és kávézókban ingyen, otthon (fajlagosan) jóval olcsóbban is megkapott. A lap indulásakor Weyer Balázs főszerkesztő azt nyilatkozta az Indexnek, hogy elsősorban olyan anyagokat válogatnak, amelyek az előző hét legjobb online cikkei voltak, célcsoportját pedig azok jelentik, akik interneteznek, de nem éjjel-nappal, a hosszabb anyagokat nem szívesen olvassák képernyőn, vagy egyszerűen nyomasztja őket a túlzott kínálat.

A tegnap bejelentett megszűnés után ma a lap hivatalos Facebook oldalán jelent meg egy közlemény, amiben az áll, hogy "a POSZT megszüntetéséről szóló döntést nagyon egyszerű okból kellett meghoznunk: a lap nem hozott olyan példányszámokat, amelyek a további működtetést indokolták volna. A különleges koncepciójú újság elindítása kísérlet volt, a kísérlet pedig - hiába vagyunk büszkék a lap tartalmára és megjelenésére, hiába volt rengeteg elképzelésünk a továbbiakra - az adott körülmények között nem volt sikeres."

Ehhez egy kommentelő azt fűzte hozzá, hogy tabletre kellett volna fejleszteni a lapot hiszen "a XXI században az újságot nem papíron, hanem tableten fogják kiadni. Ennyi."

Egy új tanulmány szerint a tévénézőket taszítja, ha a tévésorozatok túl fehérnek mutatják Los Angelest. A UCLA felmérése szerint minél több latinó és fekete karakter látható a tévében, annál nagyobb nézettségre számíthat az adott sorozat - hiszen a valóságban a város lakosságának közel fele már latinó származású. Az egyetemen 1000 sorozatepizódot vizsgáltak meg 67 network- és kábeltévé 2011-12-es évadjából. A vizsgálatból az derül ki, állítják, hogy mérhető különbség van a faji összetétel szempontjából hitelesebb és az azt figyelmen kívül hagyó sorozatok nézettsége között.

Amelyik sorozatban legalább 31-40 százalékban nem fehér karakterek szerepelnek, azt nézik a legjobban, áll a UCLA tanulmányában. A reality-műsorokat figyelmen kívül hagyó listát egyébként a TNT nevű kábeladó két sorozata, az azóta befejezett Főnök (The Closer) és a szintén itthon is látható Falling Skies vezeti. Azok a sorozatok, melyeknek írói stábjában tíz íróból csak egy vagy kevesebb nem fehér bőrű található, szintén kevesebb nézőt vonzanak, viszont azok, amiket 11-50 százalékban színes bőrűek írnak (Célkeresztben - USA, Common Law - USA és Southland - TNT) jobban szerepeltek.

A Heti Válasz úgy bizonygatja címlapon és vezércikkben Hernádi Zsolt MOL-vezérigazgató ártatlanságát, hogy közben a MOL az egyik legnagyobb hirdetőjük.

A csütörtöki cikk egyébként egész tényszerű: sok állításával, így például az orosz kapcsolattal, vagy azzal, hogy a Hernádi Zsolt elleni tárgyalás koronatanúja legalábbis kétes figura, már az Index is foglalkozott. Az viszont egy kicsit túlzás, hogy a cikkben fel sem merül annak a lehetősége, hogy ebben az iparágban és Kelet-Európában azért elképzelhető, hogy egy állami cég irányításának megszerzése körül valakit lefizessenek, és hogy a horvát fél elfogultsága (vagy akár korruptsága) ezt a lehetőséget még nem zárja ki automatikusan.