A CW most beletenyerelt a szívembe. A Tomorrow People napjainkban játszódó, sci-fi jellegű sorozat, eszméletlen fasza effektekkel és háttértörténettel. Az első szpesöleffekt megjelenésekor tudtam, hogy hoppá, akkor én itt most meg vagyok véve kilóra, jövő héten ugyanitt. És tényleg, az egész epizódban az akció részek nagyon faszán néztek ki, nagyon pörgősek voltak. A gond meg sajnos a két akció jelenet közötti lelkizős-sztorizós részeknél jelentkezik. Én instant megbocsátottam a pilot epizód minden butaságát, - pedig volt bőven -  és elhittem a Tomorrow People-nek a szép emberek, emberfeletti képességek mesét. Megvettek. Kilóra.

A sztori eléggé a Hősöket idézi: az emberi DNS mutációja révén kialakul egy külön faj az emberiségen belül, méghozzá a három T-nek nevezett szupererővel: Telepátia (ásít), Telekinézis (oké, figyelek), Teleportálás (a tiétek vagyok). Ebből a részben a legtöbbet a teleportálás szerepelt, és mivel ez a leglátványosabb, ez nem is baj. Ebből fakadóan kicsit a Jumper, magyar címen Hipervándor ugrik be az embernek, és igazából azt a filmet is az effekt adta el, de az mocskosul. Baromi pofás megvalósítása van a teleportálásnak, az ember vigyorog, akárhányszor látja, hogy igen öcsém, itt bizony 'portálás jön.

A CW-nél tehát se a szép effektekre, se szép színészekre nem sajnálták a pénzt a csatorna derék executie producerei. Komolyan, a CW az a csatorna, akiknél minden egyes szereplő idegesítően tökéletesen néz ki. A férfi, akarom mondani fiú főszereplő is ebbe a kategóriába esik, sajnálatos módon viszont egyrészről annyira sablonos feje van, hogy komolyan bármelyik másik tinisorozatból ideszabadulhatott volna, másrészről akkora barom karaktert írtak neki, hogy ha tudna színészkedni hitelesen, akkor se lennénk előrébb semmivel. De nem tud.

A pilot nagy hibája a főszereplő teszetoszasága és balfaszkodása: az elején, mikor megveregetik a vállát, hogy öcsém te vagy a Kiválasztott, a Nagy Ő, az Egy, Aki Mindent Visz, hősünk megrázza a fejét, tagad, dacoskodik, hogy ő aztán nem. Elmegy aludni, másnap reggel már úgy kel fel, hogy a legjobb barátjának magyarázza, hogy ő a helyi terminátor. Mi történt a kettő között? Hova ez a hirtelen pálfordulás? És ez nem egyszer történik meg: hősünk fellép a szuperemberekre vadászó titkos kormányszervezet ellen - gondolom senkit nem lep meg, hogy ha vannak szuperemberek, akkor a kormány vadászik rájuk -, majd a rész végén némi zsarolás hatására beáll hozzájuk.

A színészeknek még igencsak bele kell rázódni a szerepükbe, összesen két szereplő játékával voltam megelégedve, egyikük a lazázós lázadó srác, John, aki kihozta azt, amit a szerepből lehetett, ami nem sok, de a többiek erre se voltak képesek. A másik pedig Mark Pellegrino, aki pontosan ugyanolyan jól játszik, mint bármelyik sorozatban, ahol eddig láttam. Csak itt sokkal gyengébb az alapanyag, ezért ő sem lubickolni a szerepben, mint máskor. Viszont még így is toronymagasan ő nyújtotta a pilot epizód legjobb játékát, szóval pacsi. És úgy tűnik, a vicces beszólások megmaradnak az ázsiai srácnak, csak egyelőre még nem igazán írtak neki eleget. Vagy szerethető karaktert. Ő azért van ott, hogy majd vicces legyen, ennyi.

Annyi logikai baki volt szerencsétlen első részben, hogy felsorolni is sok lenne. Lényeg a lényeg: ha ki vagy éhezve valami látványos, akcióval teli sorozatra, ki tudod kapcsolni az agyad 45 percre, és a pöcsöd ki van minden vámpírral, akkor a Tomorrow People a te sorozatod. Mert ilyen effektekkel még a Híradót is úgy nézném minden este, hogy csapkodnám a fotel karfáját. De tényleg, az összes akció rész közben vigyorogtam, hogy "bazzeg, ez mekkora király már". De ha nem tudod kilőni az agyad, akkor egyelőre kerüld el a sorozatot, aztán nézz vissza, ha itt az évadzáró.

Addigra kiderül, hogy tudtak-e élni az írók az alapfelállásban rejlő embertelen potenciállal, hogy tudtak-e értelmes, szerethető és utálható karaktereket írni, vagy az egész maradt egy bugyuta látványorgia-limonádé.