Miért olyan megható, ha egy tucat részeg ember sírva vigad? Hát, ha zenét keverünk alá, ha kicsit felhúzzuk a basszust, hogy az elhaló suttogás a dobhártyánkban dübörögjön lágyan, akkor a szemek környéke rögtön kigyullad, mintha rákos kisgyerek kezei közt csendben haldokló kölyökkutyát mutatnának nekünk. Önkéntelen reflex, ösztönös válaszreakció, az idegpályákon végigfutnak a hollywoodi üzenetek.

Na ehelyett a Danubius egy csendben magába roskadó házibuli lett, ilyen ha az utolsó üveg bor is elfogyott, a sarki közért bezárt, az éjszakai busz már nem jár, a metró még nem, mi meg ülünk a konyhában, és az üres chipses zacskóba hamuzunk.

Rádió Petra ásít, Sebestyén Balázsból kibukik a guru, a részegeket győzködi, hogy most csendben kéne maradni, hogy illetlenül egymáshoz simulhassanak az asztráltestek.

Amikor a Tilos először beszüntette az adását '94-ben (merthogy pályázniuk kellett a frekvenciára, de ez most mellékes), hallgattuk az utolsó adást, na, az valóban megható volt, kis, csóró kalózadó, nájlonszatyorból adtak, és a műsorvezetéshez elengedhetetlenül szükséges sört sem szponzorálta senki. A Sláger Rádió viszont egy kereskedelmi vállalkozás, persze tudjuk, hogy sokaknak ez emeli meg a napi endorfin szintjét, ízlések és pofonok, de a megrögzött rajongókon kívül nem sokan tudják átérezni, hogy miért kéne megsiratni ezt a rakás irritáló műsorvezetőt, akik épp eleget idegesítették az embert, ha a boltokban, meg sörözőkben kellett háttérhallgatni őket. Úgyhogy a Sláger utolsó percei nem voltak különösebben megrázóak, ráadásul az egyik műsorvezető csaj folyamatosan pattogott, hogy gyerünk, gyerünk, gyerünk, nincs már időnk, te is gyere, onnan hátulról is. Mint egy tisztességben bekattant idős tornatanár, hát ez tényleg baromi megható. Merthogy az utolsó percekben mindenkinek bele kellett volna mondani valamit búcsúzóul a mikrofonba, de senkinek nem jutott eszébe semmi. Végül azért megoldották, úgyhogy meghallgathattuk tízszer azt, hogy 'imádtam ezzel a csapattal dolgozni'.

Egy kisebb csoport virrasztott szerda éjjel, egy órával az adó koncessziójának lejárta előtt a Sláger Rádió budapesti székházánál.

Az MTI helyszínen járt tudósítója azt jelentette: körülbelül húszan állnak, gyertyát égetve az épület előtt, és hallgatják a kereskedelmi adó műsorát.

A Danubius előtt viszont ezrek voltak. Az MTI helyszínen tartózkodó munkatársa arról számolt be: éjfélre legalább kétezren gyűltek össze a Danubius Rádió székházánál, ők a leállás mintegy félperces csöndje után a műsorkészítőkkel együtt énekelték el a Locomotiv GT Szól a rádió című számát.

Elérhető már a Class FM honlapja is, de az élő adás gombra kattintva kőkemény trance-t kapnak az arcukba azok, akik ugyebár a magyar kereskedelmi rádiózás megújítására vártak. A link egyébként a Power Trance FM elnevezésű netrádióra vezet.

Még hogy ez csak showműsor, meg szirupos dalok és érzelgős színjáték, amikor mindenki összeölelkezve ring a színpadon, aztán gyorsan kitöltik az áfás számlát az öltözőben. A Danubiusnak már mindegy, ők már maguknak csinálják a műsort, könnyes a búcsú, de akkor is csak annyi benne a dráma, mintha élőben adnák, hogy bezár a szövőgyár. Persze ki mondja, hogy egy szövőgyár bezárásban nincs dráma?

Sírnak a Danubiusban by szabozoltan

A hivatalos indulás előtt pár órával elindult a neten a Neo FM, tizenegy előtt pár perccel éppen Robbie Willams Do You mind című száma szólt.

Az új rádió Ottlik Géza Magyar rádió vagy európai rádió? Egy műsorszóró terve című publicisztikájával köszönti a hallgatókat. Az 1935-ben a Magyar Szemlében a magyar rádiózás tízedik évfordulójára megjelent cikk felteszi a kérdést:

„Mi a vállalkozás végső szándéka? Öncélú kereskedelmi alakulás-e vagy nagyobb sugarú feladatra vállalkozott?”

És aztán rögtön meg is válaszolja:

Az esély, talán az egyetlen: roppant intellektuális üzemmé alakulnunk. Szellemi céh legyünk az európai versenyben.

A Sláger rádión a nap legjobb párbeszéde az volt, amikor a műsorvezető bókolni próbált a promóciós igazgatónak, "és te mindig olyan vidám vagy, ezért szeretünk", mire a promóciós igazgató csaj visszanyesegette a föltoluló érzelmeket: "erre azért rásegít a pálinka, amit délután négy óra óta kortyolgatunk". Szóval, ha négy órakor kezdték, akkor el lehet képzelni, milyen hangulat uralkodik a Sláger stúdiójában. Pont, mint egy házibuli konyhájában éjjel három óra környékén. Persze minden bulinak megvannak az árnyoldalai, lehet takarítani másnap a wécét, meg találgatni, hogy a kádba ki hányt bele ilyen darabosat.

A wurlitzer is sír, hogy vége a Slágernek, a dalok egymásba kapaszkodva, fülhallgatóra szorított kézzel süvöltik a búcsú fájdalmas slágerét. Ilyenkor jó zenei szerkesztőnek lenni, falhoz csapkodni dühösen a műkönnyel teli ampullákat, amiket csak óvatosan adagol egyébként egy országos kereskedelmi rádió. És persze közben picit pityereghet is csendben, kikapcsolt mikrofonnál.Vagy legalábbis ihat még az utolsó rekesz céges pezsgőből.

Hobo: Hajtók dala
Nem győztem soha, most sem nyerek,
Nem tudok ölni, de nem is merek,

Neoton: Kell, hogy várj
"Hogy el kell menjek,
nem az én hibám.
Kell hogy várj, várj is meg,
Ne félj, újra visszajövök.
De addig írj, gyakran írj,
Így szerezz egy kis örömöt nekem."

Edda: Elhagyom a várost
"Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok."

Öt körül még a teljesen elérzékenyült Argyelán Kriszta ült a mikrofon mögött, neki jót tett és kicsit összerántotta a "Kicsi lány szólalj meg, kérlek ne sírjál." szövegű bíztató sms. A zenelistán különösebben nem érződött a szitu, az óránként egy Video Kill The Radiostar, Don't Stop Me Now vagy egy rövid I Will Survive-betétettel turbózott funky igazán nem számít könnyezős, búcsúzós pléjlisztnek.

Hat körültől Péter Petra és Jáksó érkezésével aztán kifejezetten vihácolós lett a műsor. Az egyre nagyobb alapzajból ítélve egyre több ember van benn. A tatárbifsztek, a grillázstorta meg a bor a torjelleget erősíti, ezt leszámítva vidám sztorizgatás zajlik. Nosztalgiából felhangzanak a régi idióta szignálok, amikben mondjuk  Kristóf Tibor bemondta, hogy "Kriszti fejhangon sikít, ráadásul hosszan című rovatunk következik", Mezey Kitty meg sikított. Viccesek. Az egyre emelkedettebb hangulatban fél 7 körül Jáksó még azt mondja: "Egy csomó részeg kolléga áll körülöttem és ilyen tanácsokat adnak, hogy Üvöltsél! Üvöltsél!!!, ehelyett végül inkább elhangzik a buzerál és az auditív üvegezés kifejezés.

Kezdjük a mai estét is Chowderrel (Nickelodeon, 18:35), aztán a konyhavonalon továbbhaladva csekkoljuk, hogy hogy alakulnak az események a főzős realityben (Mesterszakács, Viasat3, 19:15, itt ugy először ismétlik a tegnapi részt, 19:40-től kezdődik az új). Akik csak nyolckor ülnek le tévézni választhatnak retrókrimit loboncos csajokkal vagy kopasz göröggel (Charlie angyalai, AXN Crime, 20:05, Kojak, Filmmúzeum, 20:00), egy természetfilmet az Őrségről (Nemzeti Parkjaink - Őrség, Pax, 20:35), és a Mi, európaiak (Viasat History, 20:00) című kultúrtörténeti sorozat mai részét a nemzettudat XIX. századi kialakulásáról.

Sarah Silverman Amerika egyik legismertebb és legmegosztóbb komikusa, akiről idehaza jobbára csak annyit tudunk, hogy neki köszönhetjük az I'm Fucking Matt Damon című örökzöldet. Hamarosan azonban bővebb tapasztalataink is lehetnek a hölggyel, december 4-én indul ugyanis a Comedy Centralon a Sarah Silverman program, ráadásul nem szinkronosan, hanem eredeti nyelven, magyar felirattal.

A törékeny alkatú, lassan 39 évesen is kislányos kinézetű Silverman tizenévesen kezdte a színészi pályát, tizenhét éves korától stand-up comedykben lép fel, 1993-ban a Saturday Night Live írói közt találjuk, innen való kirúgását már a The Larry Sanders Showban parodizálta. Felbukkant egy csomó vicces sorozatban és kisebb filmszerepben, 2005-ben elkészítette a Sarah Silverman: Jesus Is Magic című filmet, 2007 őszén pedig elindult azóta harmadik évadát taposó saját műsora, az egyik legnépszerűbb éjszakai műsornak számító Sarah Silverman program.

A tévés szakemberek egyik legvadabb rémálma vált valóvá hétfőn este az Egyesült Államokban, ugyanis hosszú ideig áram nélkül maradt a Nielsen főhadiszállása, így az aznap esti eredményeket nem lehetett összegezni. A Nielsen ottani idő szerint kedd délutánra ígérte a hétfő esti számokat (vajon a The Big bang Theory eddigi egyik legjobb epizódját hányan látták?), de egyelőre még nyoma sincs az adatoknak, pedig már szerda reggel van oadaát is. Izgulunk ám kurvára.

Múlt héten James Gandolfini, hétvégén a New England Patriots egyik alkalmazottja akadt ki kamerák láttán. a kettő közötti különbség az, hogy Gandolfini az utcán éppen magánéletet élt, és joggal kárte számon a kamerás csávó gyökérségét, a Pats alkalmazottja viszont egy meccs lefújása után taglózta le az NFL hivatalos operatőrét, és ez valahol nem kóser ám.

Igazán szép jelenettel folytatódott ma Medveczky Balázs, a köztévé ügyvezetőjének lassacskán operettbe illő története. Miután pénteken feltételesen lemondott pozíciójáról, (de a kuratórium így sem ment bele az MTV 2,5 milliárdos hitelfelvételbe), tegnap pedig a kuratórium SZDSZ-es tagjai protestáltak a lemondása mellett, Medveczky valószínűleg nagyon megsértődött, és meghívatta magát a Ma reggelbe.

A majdnem tízperces interjú nemcsak azért nagyon szép médiatörténeti pillanat, mert a Napkelte helyett gründolt reggeli műsorban készült, és pont emiatt orroltak meg rá a szocialista kuratóriumi tagok. Hanem azért is, ahogyan Betlen Jánosból kimászik a bennfentes csinovnyik és meg sem próbálva pártatlan újságírónak lenni, szépen alákérdez főnökének, sőt, nemegyszer helyette beszél.

Ja, és ezt a gyönyörű párbeszédet pedig őrizzük meg jól az emlékezetünkben:

Betlen: - Ők azt mondják, hogy gyakorlatilag átálltál a Fideszhez, átállítottad a televíziót a Fideszhez.

Medveczky: - Nézd János, ha ez így lenne, akkor valószínűleg narancssárga nyakkendőben jöttem volna.

A természetes szépség nem kellően hájpolt divatjának új éllovasa lehet az Éva magazin, ami a női magazinokra jellemző agyonvakolt színésznők, és Photoshoppal manipulált modellek helyett hétköznapi nőket tesz címlapra a decemberi számtól kezdve. A két éve márciusban indult női magazin már eddig is alkalmazott olvasókat modellként, a Gardrób rovatban ők mutatják be a legújabb ruhatrendeket.

A Marquard Media havilapjának újítása egyedülálló a magyar piacon. A kedden megjelent decemberi szám címlaplánya Khusnullina Regina, egy Tatárföldön született jógaoktató, aki a Gardrób rovatban már szerepelt egyszer a nyáron. Az ötlet is ebből a rovatból született, mivel annyi természetes szépség jelentkezett már, hogy kisebb adatbázist gyűjtött össze az Éva szerkesztősége.

A női magazin életében a címlap átalakítása mellett egy másik újítás is történt: ezentúl új méretben jelenik meg. Eltűnik az eddigi kétféle méret, a normál és a mini, helyettük egységesen midi méretben lesz kapható, a kettő közötti áron, 595 forintért.

A Pócsik Anita főszerkesztő által irányított Éva magazin a női lapokat érintő válságot eddig megúszta. A lapot először 2008 második félévében auditálták a MATESZ-nél, akkor 24 ezer vásárlójuk volt átlagosan. Az idei év harmadik negyedévében havonta 23,2 ezer példányt értékesítettek belőle, és ez mindössze 3,4 százalékos visszaesést jelent.