Öt körül még a teljesen elérzékenyült Argyelán Kriszta ült a mikrofon mögött, neki jót tett és kicsit összerántotta a "Kicsi lány szólalj meg, kérlek ne sírjál." szövegű bíztató sms. A zenelistán különösebben nem érződött a szitu, az óránként egy Video Kill The Radiostar, Don't Stop Me Now vagy egy rövid I Will Survive-betétettel turbózott funky igazán nem számít könnyezős, búcsúzós pléjlisztnek.

Hat körültől Péter Petra és Jáksó érkezésével aztán kifejezetten vihácolós lett a műsor. Az egyre nagyobb alapzajból ítélve egyre több ember van benn. A tatárbifsztek, a grillázstorta meg a bor a torjelleget erősíti, ezt leszámítva vidám sztorizgatás zajlik. Nosztalgiából felhangzanak a régi idióta szignálok, amikben mondjuk  Kristóf Tibor bemondta, hogy "Kriszti fejhangon sikít, ráadásul hosszan című rovatunk következik", Mezey Kitty meg sikított. Viccesek. Az egyre emelkedettebb hangulatban fél 7 körül Jáksó még azt mondja: "Egy csomó részeg kolléga áll körülöttem és ilyen tanácsokat adnak, hogy Üvöltsél! Üvöltsél!!!, ehelyett végül inkább elhangzik a buzerál és az auditív üvegezés kifejezés.

Nyolc előtt megérkezik Kaldeneker Anti, végképp elszabadul a pokol. Elsül egy "puszi a kukidra (fütyidre?)" beszólás, azzal a felkiáltással, hogy az ORTT most már úgyse tud semmit sem csinálni, majd irtózatos vinnyogó röhögésbe fúlva kórusban előadják a Words, Don't Come Easy első két sorát.

A nemrég  indult Szani Roland-féle utolsó négy óra a Dícsérni jöttem a Danubiust, nem temetni szöveggel meg a Quimby Most múlik pontosanjával indít. Lehet, hogy innentől több sírás lesz abban a vigadásban.