A Philip K. Dick klasszikus sci-fijéből forgatott sorozat eleinte a provokatív reklámkampánya miatt volt elsősorban nevezetes, ám az első rész az Amazon történetének legtöbbet streamelt saját gyártású pilotja lett, és még a kritikusok is szerették az egész első évadot.A sorozatot az X-aktákban is dolgozó Frank Spotnitz csinálta, és olyan színészeket is megnyert ugyan, mint az őrülten jó pasi hírében álló Rufus Sewell vagy a csodaszép Alexa Davalos, de Az ember a fellegvárban (The Man In The High Castle) igazi erénye mégis egy sosemvolt világ ötletes ábrázolása volt.
Spotnitz ugyan elég szabadon bánt Dick regényével, de azért a lényeg megmarad: a cselekmény egy olyan 1962-ben játszódik, melyben a tengelyhatalmak nyerték meg a világháborút, Amerika pedig felerészt náci, felerészt japán megszállás alatt áll, nem számítva egy semleges pufferzónát a Sziklás-hegység vonalán.
Hitler még él ugyan, de fél lábbal a sírban, és reális a veszély, hogy az örökségére pályázó hiénák közül egy olyan kerül majd hatalomra, aki nukleáris csapásokkal teszi el az útból Japánt, mellyel a Reich valódi hidegháborút vív. Feltűnnek Hitleren kívül más, történelmi személyek is (itt például Reynhard Heydrichet nem ölték meg cseh ellenállók 1942-ben), de a főszereplők az egyszerű emberek, akik a megszállt Amerikában próbálnak boldogulni. Ki úgy, hogy kollaborál, mint John Smith, aki az amerikai náci bábállam magas rangú SS-tisztje lesz, mások inkább a maroknyi ellenállóhoz csatlakoznak, mint Juliana Crain és Frank Frink, és van a kettős ügynök Joe Blake, aki maga se tudja igazán, kivel is van éppen.
Az első évad végén egy igazi cliffhangerrel aztán a japánok amerikai szatellitállamának egyik minisztere, Tagomi átmeditálta magát a valódi, a filmbelinél sokkal vidámabb 1962-be, miközben sikerült jól összezavarni a nézőket azzal, hogy akkor most ki is az a címbeli Ember a fellegvárban? Valami sámánszerű titokzatos alak, aki ijesztően valódi filmeket forgat más-más alternatív valóságokról, vagy inkább a filmeket mániákusan gyűjtő Hitler Nagyúr az? A december végén érkezett második évad innét folytatta, de közben komoly változás történt a parancsnoki hídon, ugyanis Spotnitz menet közben kiszállt, és az évadot igazi showrunner nélkül fejezte be a sorozat. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy több kritika is leszedje a keresztvizet Az ember a fellegvárbanról: a Vox egy érthetetlenül buta cikkben egyenesen az év legrosszabb sorozatának titulálta, de mások is háborogtak.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a második évad jobb az elsőnél is. Én például egy kicsit nehezen barátkoztam meg az első évaddal: hiába volt baromi izgalmas az alapszituáció, és hiába tetszett, ahogy megvalósították a hatvanas évek megszállt Amerikáját, kicsit unalmasan indult, és csak a végére pörgött föl, és lett belőle az a feszes thriller, ami azóta is. Akkor viszont már szívesen néztem volna tovább. A második évaddal kapcsolatban viszont a legnagyobb problémám az volt, hogy mi az istenért nem lehet megnézni az Amazon Prime-on, ha már egyszer a saját sorozatukról van szó? Le is mondtam az előfizetést, és kénytelen voltam más megoldások után nézni - komolyan, mintha a kőkorszakban élnénk. Spoilerek a továbbiakban!