A lassú és nehézkes kezdés és a gyomorrúgással felérő középső részek (lásd: nemi erőszak, gyerekgyilkosság és társai) után nemcsak filmvászonra illő látványvilággal nyűgözte le nézőit a Trónok harca 5. évadának vége, de olyan cliffhangereket kaptunk az arcunkba, hogy szó szerint a Fal adta a másikat!

Ráadásul nemcsak az utolsó rész volt igen-igen erős, a 8. és 9. epizód is simán hozta egy puskapordurrogtató évadfinálé színvonalát. Elég csak a 8. rész végére gondolni, ahol ez a kedves, Darth Maulra hasonlító Más seregvezér pikpakk feltámasztott minden hullát a dunkerque-i csatára emlékeztető jelenetsor végén.

Az biztos, hogy a show-ra évről évre többet költő HBO idén már nem érte be holmi öreges lovagi tornákkal: az évad felétől hollywoodi blockbustereket megszégyenítően grandiózus zombiinváziót, sárkánytűzzel turbózott gladiátorviadalt és egyéb, félig épített, félig CGI-díszletek között zajló tömegjeleneteket kaptunk.

Épp ezért nagy kár, hogy az évadban történteknek csak a töredéke szerepelt az eredeti George R.R. Martin regényekben...

És ezzel el is érkeztünk a sorozat legnagyobb hibájához, amit csak a bennem dúló skizofrén állapottal tudok leírni:

• Fantasy rajongóként baromi jó dolognak tartom, hogy az HBO megcsinálta a világ legmenőbb kardozós-varázslós tévésorozatát, aminek ha egyszer vége lesz, akkor zöld utat kaphatnak a képernyőn további hasonlóan eposzi regényadaptációk is.
• Ugyanakkor a George R. R. Martin-regények rajongójaként baromi dühös is vagyok az HBO-ra. Eleve rossz, hogy kiheréltek egy jobb sorsra érdemes könyvsorozatot a történetszálak felének kihajításával, de azzal, hogy a biztos végkifejlet tudatában öldösnek le vagy tüntetnek el olyan karaktereket, akik az 5. kötetben még vígan élnek (Martin ugyanis két producernek elmondta a regényciklus nagy fináléját), előre elspoilerezik a még meg sem jelent hatodik és hetedik könyvet.

Az ötödik évad legnagyobb közfelháborodást kiváltó jelenete, a Deresbe hurcolt Sansa kényszerházassága és megerőszakolása sajnos egyúttal a teljes Martin-életmű megerőszakolása volt.

És jól mutatja azt is, hogy maga a sorozatadaptáció is csak egy kényszerházasság: az HBO rengeteget nyer vele, a hardcore könyvrajongóknak viszont az utóbbi hónapokban már minden Westeroson töltött másodperc fájdalmas volt. Miért? Máris sorolom!

A széria legnagyobb hibái:

• A kőemberek fertőzésétől szenvedő idősebb Griff szerepét Ser Jorah vette át, nevelt fia, az ifjú Griff pedig teljesen kimaradt. Ez nemcsak azért szomorú, mert ő volt a kedvenc szereplőm a regényben, hanem mert így trónkövetelőből is eggyel kevesebb van: Martin ugyanis az egész ötödik kötetben azzal táncolt az olvasók idegein, hogy a fiúról azt állította: ő Aegon Targaryen, Daenerys testvérének a fia, aki helyett a Hegy egy másik gyereknek zúzta össze a koponyáját Robert Baratheonék lázadásakor.
• Teljesen kimaradt a negyedik kötet felét kitevő Greyjoy-szál, ahol a vikingforma tengeri martalócok először királyt választanak, aztán a viszálykodó átmenetileg békét kötve Westeros kontinensének délnyugati vizein felhajózva elfoglalják a Tyrellek legfontosabb folyóparti erődjeit, néhány fejszecsapással látványosan tönkretéve mindazt a többkötetnyi dinasztikus ármánykodást, amit martin addigra felépített. Kár, hogy ezek az események kimaradtak, mert a Greyjoy-okat vezető Varjúszemű Euron is feleségül akarja venni Daeneryst, csakhogy ő hozományul egy valryiai sárkánykürtöt is adna, amivel azért lehetne villogni a végjátékban.
• Sam és Szegfű nem azt a gyereket viszik el Óvárosba, akit a könyvben annyira fontos volt kimenteni a Vörös Papnő karmaiból.
• Berric Dondarrion és a holtakat feltámasztó myri Thoros szála teljesen elsikkadt mostanra, és a hardcore rajongók sosem bocsátják meg az HBO-nak, hogy még mindig nem hozta vissza feltámasztott félhullaként a bosszúszomjas Stark-anyukát.
• Fontos fordulat volt a történetben Cersei régenskirálynő megszégyenítése a korábbi paráznaságai miatt, de teljesen átugrottuk azt a részt, ahol ő próbálta bemártani a Főverébnél ugyanezekkel a vádakkal Margaery Tyrell királynét.
• Jaime és Bronn magánakciója Dorne-ban nemcsak nevetségesen bárgyú jelenetek sora a kaftánban lovaglástól kezdve a börtönbéli cicivillantásig, de mivel teljesen átírja a könyvből megismert déli eseményeket, abszolút feleslegessé is teszi a regénybéli Homokkígyók (például Arianne) összes kavarását.

Azért persze jó dolgok is voltak a sorozatban, sőt: a fenti morgolódások ellenére abszolút pozitív 10 epizód után a véleményem.

A széria legnagyobb erényei:

• Havas Jon összes jelenete, ideértve a sorozatlezáró óriási cliffhangert a további sorsát illetően (ez szerencsére még úgy is nagyot üt, hogy a regényolvasók számára egyáltalán nem volt meglepetés). 
• Tyrion és Varys (Peter Dinklage és Conleth Hill) egyszerre elgondolkodtató és vicces párbeszédei a legunalmasabb szálakat is fel tudják dobni (ezért még az is elnézhető, hogy Varysnak eredetileg nem is kellett volna Essosra utaznia, hiszen még lesz egy fontos dolga Királyvárban).
• Dinklage és Hill mellett Jonathan Pryce színészi játékát is ki kell emelni, parádés volt az elsőre segítőkész és alázatos, valójában azonban a spanyol inkvizítoroknál is könyörtelenebb, fanatikus vallási vezérként. Reméljük, az HBO a további évadokba is leigazol egy-két Pryce-kaliberű brit színészlegendát.
• Ayra kiképzése az arcváltó orgyilkosok között nemcsak kiváló kísérteties helyszín, de szépen bemutatja egy elárvult kislány felnőtté válását is egy kegyetlen világban.
• A készítők végre nem a regények kivonatát készítik (azokban is volt azért unalmas vagy fölöslegesen túlírt szál, nem is kevés!), amiből az egyszeri tévénéző egy mukkot sem ért, hanem csak a fő karakterekre koncentrálnak, amivel sokkal tévésorozat-szerűbbé válik a történet. 
• A hómezőkön, sivatagban, sikátorokban, arénákban és erdőségekben megvívott csaták még úgy is látványosak és izgalmasak, hogy ebben az évadban már nem a magyar kaszkadőrök vívtak, ordítottak, estek és haldokoltak bennük.
• A sárkányok, óriások, csontvázharcosok, élőholtak, és egyéb kötelező fantasy elemek egyre jobban teret nyernek a történetben, ráadásul ezeknél a jeleneteknél már nem lóg ki a lóláb, hogy szinte mind számítógépes animáció.

Amiről viszont egyelőre nem tudom eldönteni, hogy pozitívum vagy negatívum:

• Kisujj fél kontinenst átívelő teleportálásai fölött most hunyjunk szemet, éppen elég zavaró, hogy míg a regényben halálosan szerelmes Sansába, és rajta keresztül próbálja megtartani az Arryn-ház bevehetetlen Sasfészkét, amíg a többi família befejezi a háborúzást, addig itt valami homályos birodalomegyesítő terv miatt egyszerűen odadobja a lányt az embernyúzó Boltonoknak. Persze lehet, hogy ez a hatodik könyvben is így lesz majd.
  • Brienne megöli Stannis Bbaratheont Renly megorvgyilkolásáért? Bár ez csak egy meglebegtetett jelenet, amennyiben a még meg sem jelent 6. könyvből lett előrehozva, ott is rendesen felboríthatja a dolgok menetét, mivel a Sárkánykőn bányászott obszidiánra nagyon nagy szükség lenne a Mások elleni harcban! A nyakas Stannis ugyanis a könyvben ha nem is volt pozitív karakter, semmiképp sem volt akkora rohadék, hogy máglyára küldje a saját lányát, bár az igaz, hogy ott is képes lett volna megtenni bármit a Vastrón elfoglalásáért, így egy magasabb szintű jó ügy érdekében simán belement a Vörös Papnő istentelen rituáléiba is.

Akárhogy is lesz, jövő áprilisig meg fogunk őrülni a heti betevő Trónok harca epizódok nélkül!