A vasárnapi Döntésről pont ugyanazt lehet elmondani, mint az előző négyről: bejött Lilu (ezúttal balerinaszoknyában, hogy az öt hete tartó, "valaki úgyis combot villant" trend nehogy megszakadjon), megmutatták a szombati döntő kulisszák mögötti pillanati közül a legérdekesebbeket, már ha a kamera előtt magát mórikáló versenyzők és zsűritagok annak számítanak, a versenyben maradt indulók előadtak egy nótát közösen, ami ezen a héten egy Nickelback-sláger lett (és az ember most tanulta meg értékelni az eredetit éneklő Chad Kroegert), jött Vastag Csaba egy felejthető saját számmal, majd Lilu visszaszámolt, közjegyzőre várt, és bejelentett: Batánovics Lili és Szabó Ádám párbajozik. A By The Way-jel nem esett hát meg az a csúfság, hogy menten kiesik, ahogy visszarángatták őket, de ami késik, nem múlik.
Batánovics Lili kezdett, Whitney Houston I Will Always Love You című slágerét énekelte el kislányosan, a szövegbe belebakizva, hamiskás, csúszkáló, bizonytalan hangon, de hát ez egy borzasztó nehéz dal, nem csodálkozunk azon, hogy nem jött össze neki. Azt azért megkérdezném a szerkesztőktől, hogy miért pont ezt a számot adták neki. Szabó Ádám nem kockáztatott, nem akart nagyot énekelni, egy Take That-nótát tolt el, egy fokkal biztosabban, mint vetélytársa, de sokkal lélektelenebbül. A mentorok közül Geszti, Szikora és Tóth Gabi a lányt küldte haza, csak Alföldi szavazott a srácra, szóval kiesett Batánovics Lili.
És ilyen volt a szombat:
A tegnapi X-Faktornak két nagy kérdése volt: Tóth Gabi képes-e ötödjére is pont olyan pózban beállva (jobb láb ki oldalra, bal kéz csípőn, mell ki, elszánt tekintet) nyitni a műsort, mint eddig négy alkalommal, illetve hogy a a Bozsek Márk-By The Way-műbalhét mennyire sikerül kimaxolni. Az elsőre hamar választ kaptunk, hiszen a mentorok a szokásokkal ellentétben nem vonultak be külön, sőt, a nyitó közös énekléstől is megmentett minket az RTL. Minderre azért volt szükség, mert a nyolc versenyben maradt előadó nemcsak szólóban, hanem duettben is produkálta magát, a nettó kétórás műsoridőbe pedig a sallangok nem férnek bele (a műsorvezetők is tempósabbak voltak, már ha itt tartunk).
Ami a második kérdést A Tragédiát illeti, a zsűri először szépen körbenyalta Bozsek Márkot a döntése miatt, emberi nagyságról volt szó és gerincről, nehézségekről és hősies magatartásról, amivel tényleg semmi, de semmi baj nem lenne. Már ha egy kicsit nem lógott volna ki a lóláb a visszatérő By The Wayt illetően. Mert ugye a nagyszerűen megkomponált, lassított felvételekkel és drámai hanghatásokkal fűszerezett pénteki bejelentésről szóló videó után azt hallgathattuk vagy négyszer, hogy a fiúk mennyire szar helyzetben vannak, mer egy napjuk volt felkészülni, meg minden, erre a Facebookon már szerdán kiírták, hogy egész éjjel Szikorával dolgoztak. Oké, elképzelhető, hogy a tápiószecsői falunapokon esedékes hakni részleteit beszélték meg egykori mentorukkal, pont annyira, mint az, hogy egy vak komondor félig agyon tud verni egy negyvenes nőt.
És ha már itt tartunk, és most tényleg nem akarok egy újbb összeesküvés-elmélet gründolni, érdemes megnézni Batánovics Lili és Szabó Ádám duettjét, jobban odafigyelve a csajra és a hangra 01:40 körül (már hallatszik Lili hangja, de a mikrofon még mellmagasságban):
Ezt Alföldi és Tóth Gabi meg így reagálta le:
Persze simán elképzelhető, hogy a zenei alapban ott volt egy háttérvokál hangsáv is, amit korábban énekelt fel Lili, de nagyon furcsa volt az egész. Vagy csak rémeket látok már mindenütt, és kellene tartani egy faktormentes hónapot, fasz se tudja.
A tegnapi döntőn egyébként mindenki azt hozta, amit várni lehetett tőle. Batánovics Lili továbbra is az egyik legmegbízhatóbb hang, szólóban és duettben is ügyes volt, Szabó Ádám pedig a legjobb úton halad a vastagcsabásodás felé, se színe, se bűze, olyan kellemesen középvonalas, amit a rádiók szeretnek, de kurvára. A Fat Phoenix továbbra sem veszi komolyan ezt az egészet, ami egyrészt megsüvegelendő, másrészt meg idegesítő, mert lehet akadt volna olyan produkció az induló között, aminek tagjai nem tartanák méltóságukon alulinak a szereplést, és ezen az sem változtat, hogy a formáció (mert zenekarnak azért barokkos túlzás lenne nevezni őket) dobosa simán képes volt kétszer is totál idiótát csinálni magából, ami nagyon szimpatikus.
A Fat Phoenixszel együtt duettező Krasznai Tünde szólónótája egy fokkal jobb volt, mint a duettje, bár nagyon szeretném (meg szerintem ő is), hogy ha csak egyszer egy olyan nótát kapna, ami megfelel a hangterjedelmének, és nem kell kínlódnia a mélyekkel. Danics Dórát mindkét fellépésére csábító nőnek fazonírozták, ami viszont nem akadályozta meg abban, hogy mindkét dalt korrekten odategye, igaz, a duettben mindent elkövetett, hogy Csordás Ákost leüvöltse, ami nem túl elegáns ugye. (Ja, és ha már lábak: az övé annyira nem jó, hogy combtőig felsliccelt ruhában mutogassák.) Csordás Ákos Kispált énekelt álrészegen de igazán manírosan, különösen a refrén végi sorok operettes előadása volt az, amitől kirázott a hideg. Ettől még mindig neki van a legjobb hangja a fiúk közül, és igencsak meg is fogja nyerni a versenyt.
Péterffy Lili rendületlenül halad előre a Csobot Adél által kitaposott úton (Istenes Bence frissen szingli, csak mondom), a hangja nem túl érdekes vagy jó, a stylist és Alföldi viszont nagyon tudja, hogyan kell eladni ezt a keveset is. A duettben érdekes módon ő volt a rosszabb, és nem az azon elméletileg egy fél napot dolgozó By The Way, amin azért egy kicsit el lehetne gondolkodni. Nem véletlen, hogy az utolsó négyben volt a tegnapi adás végére. A By The Way visszajött, és nem volt jó, sem a duettben, sem a másik nótában, de nekik ebben a műsorban eddig csak egy jó pillanatuk volt, szóval többet, mást nem vártam tőlük.
A végére a heti Tóth Gabi-animgif azzal a törvénytelen műröhögéssel, amit a Fat Phoenix második produkciója után tolt, és persze a bóti csöcs kipakolásával:
Szívesen.
Az utolsó 100 komment: