Az RTL2 pár hete indította el a Gazdálkodj okosan! című válságrealityjét, amiben bajba jutott, nagyrészt hiteltörlesztéseket nyögő családokon próbálnak segíteni. Két adás megnézése után, sajnos azt kell mondani, hogy kevés sikerrel.

Az alapötletért, hogy egy ilyen valódi dokurealityt egyáltalán bevállal egy kereskedelmi tévé, alapból jár a 3 pont, ennél többet azonban a műsor létéért nem oszthatunk. A magyar lakosság 40 százaléka a létminimum közelében tengődik, nincs olyan ember, akit így vagy úgy ne érintett volna a válság - vagy, ha nem is őt, hát a nagynénikéjét vagy a szomszédját -, tehát bármennyire is közszolgálatinak tűnik a feladat, az érintettek számát tekintve az RTL2 nyilván a nézettségre gyúrt.

A Gazdálkodj okosan! (itt lehet megnézni a műsort) technikai megvalósításáért szintén adhatunk még 2 pontot, egyrészt azért, mert szépen lavíroz a szájba rágós, hatásvadász valóságshow és a mélynyomoros dokumentumfilmek között, másrészt nagyon úgy tűnik, hogy nem amatőr szereplőket castingoltak a műsorhoz, akiknek előre betanítják a szerepüket, hanem vették a fáradtságot és valódi embereken próbálnak segíteni. A hibridműfaj tehát működik, a végeredmény nem lesz sem felszínes, sem unalmas, de ez még mindig csak a forma, a tartalommal már több probléma akad.

A szakmaiság, vagyis az eredményesség tekintetében ugyanis maradtak kétségeink. Két-három találkozás során még a legjobb szándékkal sem lehet csodákat tenni olyan emberekkel, akik évek óta küszködnek, hitelt hitellel váltanak ki, nemcsak az anyagi biztonságukat, hanem egy válással vagy egy halálesettel az érzelmi talajt is elveszítették a lábuk alól.

Hiába hívják túlélési tanácsadónak a gazdasági szakértőt, (Márh Zsuzsa), aki fejből tudja a jogszabályokat, és hiába van életvezetési tanácsadó (Roboz Zsóka), aki pozitív jelzőkkel támogatja a nehezen meghozott, apró döntéseket, egy-egy élet teljes átalakítására hosszú-hosszú hónapok kellenek, ha nem is mindennapi támogatással, de rendszeres utógondozással, a fejlemények követésével.

A Gazdálkodj okosan! azonban ezt nem tudja, vagy nem akarja tudni, így nem hoz megoldást sem az elvált, tönkre ment ózdi asszony, sem pedig a napi megélhetési gondokkal küzdő debreceni tanárnő számára. Talán elindítja őket egy úton az a tanács, hogy adják el az egy egész élet alatt összegyűjtött pénzből épült házukat, autójukat, a nagymamájuk bútorait, de az is lehet, hogy összeomlanak erre a gondolatra.

Persze, egy kereskedelmi tévé azonnali eredményeket akar látni, nincs idejük várni, de egy kicsit lehetnének empatikusabbak az alanyaikkal, akiktől őszintén szólva nem kis dolgot várnak el. Többségük még arra sincs lelkileg felkészülve egyáltalán, hogy segítséget kérjen és el is fogadja azt, vagy hogy ország-világ előtt elmesélje a baját, nemhogy arra, hogy rossz beidegződéseit belássa, új gondolkodási rendszereket fogadjon el, és használja is azokat.

A Gazdálkodj okosan! így azonban félő, hogy több kárt okoz, mint hasznot, kiszolgáltatja egyébként is kiszolgáltatott alanyait, miközben a segítség csak látszólagos. Bár mindkettőjüknél sikerült pici eredményeket elérni (egyikük állást talált, másikuk bérbe adta a háza felső szintjét), az életük korántsem lett megoldva.

De, ha majd azt látjuk, hogy a stáb rendszeresen visszajár a műsor összes szereplőjéhez megkérdezni, hogy van és miben segíthetnek, és erről akár külön műsorban, akár az egyes adások végén pár percben beszámolnak, akkor megkapják a maximális pontszámot, így viszont csak 6/10.