Disclaimer

Ha a Mezzo tévét és a Spektrumot is 10 éve nézted utoljára mert azóta túl mainstream, vagy ha visszasírod az Ablak c. műsort, akkor tudd hogy az alábbiakat mi is tudjuk:

1) Nem, ez nem igényes műsor.
2) Igen, itt tart a hazai televiziózás.
3) Igen, erre van igény.
4) Igen, erről kell írni. 

Ja, és minden, a poszthoz érdemben hozzá nem szóló, offtopic, nyelvtannáci, gyalázkodó és/vagy személyeskedő kommentet figyelmeztetés nélkül törlünk. 

Írjon nekünk!

Olyat látott, hallott, olvasott, kattintott, amit eddig még soha? Van valami kínzó kérdése a sorozatokról, tévéről, médiáról, amire senki nem tud válaszolni? Írja meg nekünk!

Facebook oldaldoboz

Friss a Hogyvolton

Nincs megjeleníthető elem

Média és mozi az Indexen

Nincs megjeleníthető elem

Kulcsszavak

24 (312) a&e (133) abc (1958) ajánló (1699) amazon (112) amc (913) animációs (109) atv (217) axn (531) baki (261) barátok közt (144) baromság (130) bbc (403) beharangozó (281) beszól (314) blikk (338) bors (267) botrány (320) breaking (124) breaking bad (233) brit (512) bsg (258) bulvár (995) cbs (1865) celeb (108) cinemax (706) comedy central (518) cool (358) csaj (177) csi (159) cw (882) dexter (237) díj (247) discovery (249) discovery channel (111) doku (127) duna ii autonómia (111) duna televízió (1212) duna tv (169) dvd (302) előzetes (123) emmy (189) f/x (450) film (598) filmmúzeum (903) film (338) fnl (132) foci (171) fox (2048) fringe (163) fx (394) glee (227) grace klinika (173) gyász (206) hbo (2971) HBO (107) hbo2 (313) hbo comedy (125) himym (154) hír (2037) híradó (126) hírek (288) hírtv (126) history channel (116) homeland (123) horror (150) hősök (200) house (164) humor (140) idol (248) interjú (540) internet (484) itv (122) játék (146) jóban rosszban (119) kasza (229) kép (798) köztévé (140) kritika (618) lapszemle (169) lifetime (152) lista (178) lost (498) lóvé (164) lovetta (140) m1 (1692) m2 (991) mad men (109) magyar rádió (119) médiaipar (389) mgm (230) mokka (142) mtv (1149) mtva (264) nbc (2137) netflix (376) nézettség (1355) office (195) ortt (159) per (208) pilot (1034) pletyka (325) politika (310) premier (135) promó (268) rádió (341) reality (1934) reklám (323) remake (225) retró (287) rtl (635) rtl ii (146) rtl klub (2212) sajtóközlemény (116) sci-fi (158) scifi (207) sci fi (533) showtime (794) simpsons (115) sitcom (882) snl (276) soa (189) sorozat (11642) sorozathalál (123) sorozatpremier (266) spektrum (169) spinoff (114) spoiler (343) sport (320) sport1 (148) starz (214) survivor (218) syfy (382) szereposztás (1224) sztrájk (136) szülfel (109) talkshow (387) tbbt (233) tehetségkutató (228) tények (119) tévé (136) tévésorozat (148) the voice (100) tnt (390) trailer (182) trónok harca (758) true blood (215) tv (16483) tv2 (3194) tv6 (103) tv paprika (142) twd (307) twitter (119) újság (311) upfronts (107) usa network (316) való világ (100) vélemény (212) vetélkedő (301) viasat (551) viasat3 (647) viasat history (101) vicces (698) videó (3079) x-faktor (186) x faktor (111) youtube (240) zene (213) zone europa (356) Címkefelhő

"Azok a szerencsétlen depressziósok"

Way Magazin - a Te utad?

2009. május 29. 09:29 barb 22 komment

Nemrégiben két új pszichológiával foglalkozó magazin is megjelent. Hogy honnan ered ez az új divat, nem tudom, mindenesetre örömtelibb fejlemény, mint amikor néhány éve egymást érték az új parapszichológiai, ufológiai, ezoterikus és egyéb népbutító lapok. Az elsőként jelentkező pszichológiai magazin azonban nem is áll olyan távol ezektől.

A Way Magazin első száma áprilisban jelent meg, de a terjesztés hiányosságai miatt csak nemrégiben jutottam hozzá. A lap már első ránézésre is elég bulváros. Aztán a belső borítón lévő Hihetetlen! című, természetfeletti jelenségeket „vizsgáló” lap hirdetésével, és az impresszum alatti figyelmeztetéssel: „Újságíró munkatársaink nem vállalkoznak szakmai igényű cikkek publikálására” - már mindent elárul magáról. Ebben a magazinban tehát nincsenek tudományos cikkek, ami persze nem lenne feltétlenül baj, hiszen a bulvárpszichológia már régen kitaposott út a női lapokban.

Arra azonban eddig még nem láttam példát, hogy a depresszióban szenvedőket „szerencsétleneknek” nevezzék, valamint azt állítsák, hogy a művészek mindegyike "a depresszió legfurcsább megnyilvánulási formájától szenved". A Way magazin tudós szerzője azonban ezt állítja: „A művészek világában gyakori jelenség a kóros hangulatingadozás. Megkockáztathatunk egy merész kijelentést: az elmélyült alkotói tevékenységtől gyakorlatilag elválaszthatatlan jelenségről beszélünk”. A lap persze az olyan tudományos kifejezésekkel, mint bipoláris zavar vagy mániás depresszió, nem dobálózik.

A legsúlyosabb szerző egyértelműen ifj. Szűcs Róbert, aki a depresszióról írt cikke mellett kiosztja a japánokat és a japán kultúrát is. A keleti kultúra nyugati térhódításáról szóló írásában először is a hippiket minősíti: „drogmámorban fetrengő csavargók". Majd olyan kijelentésekkel ajándékoz meg minket, minthogy a keleti kultúra terjedését azok szorgalmazzák, akik a "biorobotok szaporításában érdekeltek", meg azok a cégek, akiknek "céljai eléréséhez nélkülözhetetlen az engedelmes, személyiség nélküli tömegek előállítása". Továbbá „a japán kommunikációs minták nyugati térnyerése jellemünk fejlődését gátolhatja.”

A 46 oldalas lapot egyébként mindössze négy szerző írta, így aztán különösen érthetetlen hogy az ilyen és hasonló vérlázító hülyeségek hogy mentek át a lapot szaklektorként jegyző Petró Viktória klinikai szakpszichológus kezén. Az olyan szakmaiatlan kijelentésekről már nem is beszélve, minthogy 3 lépés távolság című cikkükben azt írják, hogy „csak mostanában derült fény arra, hogy nekünk, embereknek is megvan a saját zónánk”. Igen, az a mostanában egészen pontosan 1966-ban volt, amikor Edward T. Hall megjelentette Rejtett dimenziók című könyvét.

A lapban vannak ezeknél igényesebb cikkek is, mint a játékszenvedélyről szóló, vagy a pszichológia történetével foglalkozó írások, de ezeket feledtetik az olyan cikkek, amikből kiderül például, hogy a szerkesztőség nem bízik a gyógyszeriparban, ezért inkább golgotavirágból készült teát itatna depressziós olvasóival.

A Way magazin persze lehetne éppoly üdítő olvasmány, mint egy napozásra vásárolt Ufó magazin, csakhogy míg az utóbbin valóban képesek vagyunk röhögni, az előbbi egy valódi tudományból, szakmából csinál csúnya viccet. Arra a riasztó lehetőségre még csak nem is merek gondolni, hogy egy kedélybetegségben szenvedő ember éppen ebből a lapból próbálhat tájékozódni. Hogy a magazin mögött szimpla igénytelenség, butaság vagy esetleg egy pszichológiaellenes egyház áll, nem tudom, de igazából majdnem mindegy is, egyik lehetőség rosszabb a másiknál.

Még jó, hogy már nem a Way magazin az egyetlen pszichológiai lap az újságosoknál. Bízom benne, hogy a válság és/vagy a nála mérföldekkel színvonalasabb Mindennapi Pszichológia kisepri a piacról.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

petiranda 2009.05.29. 10:15:08

Pontosítani kellett volna: művészek (mellett) és politikusok mindegyike a depresszió legfurcsább megnyilvánulásait produkálják. Csak sajnos míg az előbbiek alkotnak az utóbbiak rombolnak.
Még az átlagpolgár is észreveheti, hogy mely leköszönő és regnáló "nagy formátumok" viselik a mániákus depresszió jegyeit.

Grifter 2009.05.29. 10:32:11

Az előbbi az utóbbi és az utóbbi az előbbi?

W Joe 2009.05.29. 10:51:20

Álpszichológia hülyéknek? :)

"depi vagyok, öngyi leszek."

Amit a keleti kultúráról írtak, az ritka nagy baromság. Leleplezték a nagy biorobot összeesküvést :D

Ver Sacrum 2009.05.29. 12:01:51

Jaja, alighanem az előbbi az utóbbi.

zenguerilla 2009.05.29. 12:25:51

Értem a kedves célzást, azonban "rajongóinkat" ki kell ábrándítanom: nem vagyunk szcientológus-bérencek.
Rohanó világban élünk, így a felületes olvasói magatartás miatt nincs miért bosszankodni. Mindazonáltal a szövegösszefüggésből kiragadott, indulatgerjesztően ható gondolatokkal való dobálózást kissé stílustalannak tartom.
A hippikultúra bizonyos mozzanatainak bírálatából nem következik a "píszendláv" eszméjének elutasítás. Drágáim! Hippi vagyok! Ezért a sok társadalomkritika! Valóban kirohanást intéztem a japán kultúra bizonyos megnyilvánulási formái miatt, ezzel együtt haikukat olvasok, valamint átszellemülten bámulom a csodás műalkotásokat, holott alig látok egy keveset! Bízom abban, hogy azok, akik időt és energiát szánnak a lap elolvasására, nem csak véleményt formálnak, hanem hajlamosak a tűnésre, gondolkodásra.

Macska Matyi 2009.05.29. 12:42:38

Érdemes elolvasni Rudolf és Margot Wittkower művét a művészetről. Leszámol a művészekkel kapcsolatos sztereotípiákkal, köztük a melankólia és depresszió által gyötört meg nem értett, bohém, zseni alkotóéval. Túl nagy szellemi kihívás maradandót alkotni, beteg pszichével százszorosan az, nem bírná a sok depressziós :)

Casus Belli 2009.05.29. 13:04:18

"...A hippikultúra bizonyos mozzanatainak bírálatából nem következik a "píszendláv" eszméjének elutasítás. ..."

És ezt így hogy?

Gamma Leonis · http://gombamania.blogspot.com 2009.05.29. 13:08:09

A művészek mind a depresszió valamelyik fajtájában szenvednek, durva tévedés. A felületes szemlélőnek nincsenek pontos információi a lelki betegségekről és az alkotói tevékenység közben jelentkező felfokozott szellemi aktivitás tüneteiről. A kettő nem fedi egymást! Az utóbbi nem egy betegség tünetcsoportja. Ki kezdte el lelki betegeknek láttatni a művészeket, tudósokat? A depresszióra alapból a passzivitás, a tehetetlenség érzése jellemző. A bipoláris depresszióval küzdő ember sem ír remekművet még a mániás szakaszában sem, mert képtelen összpontosítani a választott alkotói tevékenységére a figyelmét. Az alkotás rendet, összpontosítást, rengeteg szellemi erőt kíván. Egy lelkileg labilis ember sosem fog remekművet alkotni, vagy lehet enyhébb lelki zavara, ami elcsendesül az alkotói szakasz idejére. Ez önuralommal elérhető. Lakva ismerszik meg a lelki zavar. Aki pontosan meg akarja ismerni valamelyik kellemetlen lelki nyavalyát, próbálja ki. Garantáltan megváltozik a véleménye a lelki betegségekről és az alkotói folyamatokról. Persze a depresszió nem olyan, hogy tüsszentés útján terjed, de mindenki életében előfordulhat enyhébb vagy durvább formában. Senkinek sem kívánom! Pocsék állapot.

zenguerilla 2009.05.29. 13:08:26

Elnézést kérek az udvariatlanságomért, megfeledkeztem a bemutatkozásról. Ifj. Szűcs Róbert vagyok, a Way Magazin szerkesztője. Nem áll szándékomban a parttalan vitázás. A recenzió különben zseniális reklámcikk: az általam is nagyra becsült Mindennapi Pszichológia vitathatatlan érdemeit hivatott bizonyítani.
Nálunk a cél a gondolatébresztés: nem vagyunk megmondók, csupán észrevételeink és kétségeink megfogalmazására vállalkozunk. Érző lényekként írunk a lelki problémákról. Nem vagyunk szakemberek, mégis vesszük a bátorságot nézeteink megfogalmazásához.
Egyébként sajnos a fokozott érzékenységet feltételező művészi tevékenységet művelők hajlamosabbak lehetnek a búskomorságra. De nem célom az általánosítás! A jóindulatú kritikákért pedig hálás köszönettel tartozom, hiszen magam is úton vagyok. Mivel tényleg nagyon keveset látok, búcsúzom fórumozó barátainktól. Mi csak nyitottságot és figyelmességet kérünk!

Casus Belli 2009.05.29. 13:25:44

@zenguerilla:

Hozzászólásod fényében már érthető a fenti kritika.:D

Viszont ez felvet bennem egy kérdést, ami lépten nyomon felvetődik a neten pongyola cikkek, írások esetében. Vajon az újságíró, (illetve újságba író) miért ússza meg az olyan dolgokat, amibe pl. egy mérnök, orvos stb. karrierje beletörne?

Erre gondolok:

"...Nem vagyunk szakemberek, mégis vesszük a bátorságot nézeteink megfogalmazásához.
..."

Egy orvos mondhatná vajon, hogy -nem vagyok szakember, de azért megműtelek-?

gitáros 2009.05.29. 14:17:35

@petiranda:
A jövőre sorra kerülő "nagy formátumokat" - nyilván figyelmetlenségből - kihagytad.

zenguerilla 2009.05.29. 14:37:27

Egy újságcikk aligha lehet halálos kimenetelű, viszont egy elrontott műtét következményei beláthatatlanok. Felejtsük már el ezt az állandó sarkítást! Az újságíró, kivéve, ha nem csupán hírek személytelen közlésére vállalkozik, csupán reflektál, vagyis véleményének megosztására vállalkozik. Lehet, hogy a megátalkodott firkász csak ösztönözni szeretne! Lássunk tisztán! Aki komoly lelki gondokkal küzd, szakemberhez fordul. Egy nyugtató tea bemutatása nem azonos a lélekgyógyászok ténykedésének elutasításával.
Sokan érdeklődünk a problémakör iránt. Valóban olyan hatalmas vétek egy olyan lap elindítása, mely a laikus nézőpontját is megmutatja? Nem lehetséges, hogy a szakemberek csak nyernek az ügyön? Kritikai távlatból szemlélhetik saját munkájukat! Egyébként szerzőgárdánkat nem csupán magamfajta dilettánsok alkotják. Én Erich Fromm, Aldous Huxley, valamint Schopenhauer művein szocializálódtam. Nem vagyok sem szakképzett lélekbúvár, sem pedig hivatásos bölcsesség-kedvelő. De számtalan kérdés vetődik fel bennem, hiszen éberen figyelek. Ténykedésemmel talán másokat is tűnődésre késztethetek. Szerintem ez nem feltétlenül megvetendő viszonyulás. Hálásan köszönöm a figyelmet! Minden kedves hozzászólónak tartalmas, inspirációkban gazdag életet kívánok! Építő gondolatokat örömmel fogadok, személyes üzeneteket is elolvasok! Minden értelmes levélre válaszolok. Akinek számomra van mondanivalója, ne fórumon keresztül üzenjen! Sajnos a böngészés nekem tényleg megterhelő! (zenguerilla@freemail.hu)

barb 2009.05.29. 14:49:30

zenguerilla: semmifele reklamcikkrol nincs szo. egyszeruen megjelent ket ujsag egy temaban es ti maradtatok alul az en megitelesem szerint.
egyebkent valoban felelotlennek tartom azt a hozzaallast, h semmifele szakkepzettseg nelkul elinditotok egy pszichologiai lapot. a laikus velemenyek blogokba valok, imho.

csaba.s 2009.05.29. 23:46:06

Üdvözlet!

Meglepődtem a tányértörésen.

Az Olvasó semmiféle szakképzettség nélkül is tud dönteni, lásd "barb" blogját...

Így amondó vagyok, döntsenek/dönthessenek Ők, akiknek szólnak az említett lapok. Remélem nem nyeltek le keresztbe, ha nekem tetszik a Way emészthető, tapasztalati (empirikus) stílusa. Számomra például éppen ezért hitelesebb. Mellesleg művészemberként alátámaszthatom, hogy valóban egy ugrásnyira található lelkemben az őrültség és a zsenialitás, a melankólia és a feldobottság érzete. :o) Humorérzékkel kéretik fogadni ezt a sort, nem támadással. Köszi! :o)

Ízlések és pofonok... Kinek a pap, kinek a papné... És még sorolhatnám. Persze ez a "cikk" is ízlésformáló, így írójának ugyanakkora a felelőssége, mint kiadni egy lapot és...

Hiányzik a kedvesség, az elfogadás, a szeretet. Bocsánat, de tipikus magyar mentalitás. Nem lehet mindkét lap jó? Nem. Mindig "pártokra" szakadunk. Ezt nyomjuk ki magunkból. Indulattal. Így hogyan is lehetne megnyugvás kicsiny hazánkban? Szólásszabadság. Ez nem feltétlenül azt takarja, hogy dobáljunk sárral. Szólásszabadság, Te kritizálhatsz, Ők ne írjanak lapot?! Elfogadásra neveljük magunkat végre. Így érhető el pozitív változás és jövő. Szerintem. :o)

Szép estét Nektek!

queenofblades 2009.05.29. 23:52:52

én nem értek egyet barb több ellenző kijelentéseivel
például a japán kultúra bírálását illetően:
ha jól tudom akkor elég furcsa társaság, a gyermek öngyilkosságok száma náluk a legmagasabb, vajon miért? mert olyan hatalmas elvárásoknak teszik ki szegényeket, aminek nem mindig tudnak megfelelni, ráadásul le vannak terhelve rendesen és ez nemcsak a japán gyerekekre vonatkozik. iszonyúan hajtanak és hibát nem ismernek abban, amit csinálnak. És mi van a harakirivel? az nem elég durva? saját vérüket ontották, aztán meg ott volt a világháborúban a kamikazi dolog, ami szintén érdekes...én valamiért nem lennék japán...
a művészek és az alkotók témához meg annyit tennék hozzá, hogy én az unokatestvéremmel, de más ismerőseimmel is nemegyszer kitárgyaltunk jópár festőt és művészt, akár zenében, vagy az irodalomban jeleskedett és arra a megállapításra jutottunk, hogy nagyon egyikük sem volt százas! Gondoljatok csak bele! Hány olyan elmebeteg alkotást sikerült létrehozniuk az évek folyamán?? Mi van Salvador Dalíval, vagy mondjuk Van Gogh szerintetek teljesen százas volt?? ott van még Edgar Allan Poe és még rajta kívül sokan mások, akik az ihlet megjöveteléhez szívesen nyúltak a kábítószerekhez, egy kis ópium meg miegymás... Arany János is csak a gyermeke elvesztése utáni időben teljesedett ki művészileg, hogy mit ne mondjak. Vagy ott van Wagner, szerintem ő sem volt teljesen rendben...De nem hiszem, hogy mondjuk a szifiliszes Ady Endre is boldog lett volna, vagy a homoszexuális Oscar Wild. ott van a The Doors frontembere Jim Morrison, de a Beatles tagjainak is voltak érdekes dolgaik. Kedvelték a kábítószereket ők is, sőt még a legalizálásuk mellett kardoskodtak.szóval nem hiszem azt, hogy mindegyik zseniális alkotó, művész szellemileg és testileg egészséges lett volna és ez a jelenre és a jövőre is igaz. A legbriliánsabb művek mindig a legkülöncebb művészek kezéből került ki.

queenofblades 2009.05.30. 00:01:33

@csaba.s:

Nagyon tetszett a kommented! :)Főleg ez a rész: Mellesleg művészemberként alátámaszthatom, hogy valóban egy ugrásnyira található lelkemben az őrültség és a zsenialitás, a melankólia és a feldobottság érzete. :o) Humorérzékkel kéretik fogadni ezt a sort, nem támadással. Köszi! :o)
:DDD Az előbbi kommentemben nem tettem hozzá, hogy a sok felsorolt művészt vagy rajtuk kívül míg a többieket is elítélném a dolgaik miatt, csak objektíven akartam pár példát felhozni a "nem normális" dologra. :) Ha nem lettek volna ilyen különcök és furcsa dolgaik, akkor a világ szegényebb lenne azokkal a dolgokkal, amiket ők létrehoztak és igenis úgy gondolom, hogy egy művésznek valamennyire "őrültnek" kell lennie, hogy nagyot alkosson! Én az őrült zsenik oldalán állok! :)

queenofblades 2009.05.30. 00:17:24

Üdvözletem Szűcs Róbert Szerkesztő Úr!
Nekem kifejezetten tetszett az Önök lapja, szerintem nincs semmi gond vele. Már várom nagyon a következő számot, ugyanis az engem is érinteni fog. Már 4. éve pánikbeteg vagyok. :( És nem tudok kikeveredni belőle. Már kicsinek is zárkózott, visszahúzódó gyerek voltam, deez mostanra még rosszabb lett. Borzasztó embergyűlölővé váltam. Az állatok körében leltem megnyugvásra. Természetesen barb megnyugtatására voltam szakembernél,orvosnál és gyógyszereket is szedek a problémámra, de nagyon szeretnék a betegségemtől és a gyógyszerektől is megszabadulni, mert nem hiszem, hogy annak jó vége lesz, ha állandóan szednem kell őket. Előbb utóbb jönni fognak a mellékhatások... Egyszer a 4 év során sikerült szépen leszoktatnom magam, fél évig tünetmentes voltam és a gyógyszereket sem szedtem, de aztán visszaestem. :( Ráadásul még durvább rohamaim voltak, mint mielőtt abbahagytam a tabletták szedését. Ezt csak rövid összefoglalásnak szántam, a Szerkesztő Úrnak szívesen írok, már régebben is terveztem.
Üdvözlök mindenkit és jó egészséget kívánok!

kovacsbalint · http://kovacsbalint.blog.hu/ 2009.06.02. 15:07:25

@zenguerilla: hogy a fenébe ne lehetne komoly, súlyos hatása egy laikusok által írt "szak"újságnak? Ha egy mániás depressziós van olyan hülye, hogy miattatok teára cseréli a gyógyszereit, nagy eséllyel lesz öngyilkos pár hét múlva. De kevésbé durván is: ha sok ilyen marhaságot olvas a nép, egyre kisebb a motiváció - pedig hazánkban így is épp elég kicsi -, hogy komoly problémával orvoshoz forduljon. Egyre több lesz tehát a kezeletlel pszichotikus.
Ennyit a felelősség elhárításáról.

csaba.s 2009.06.02. 16:57:12

Erőt kell adni és szeretet ezeknek az embertársaknak, nem gyógyszert! Ha majd a "magadfajta" "barb"-árok is belátják, tán nem lesz ennyi depressziós...
Nem mellesleg úgy beszéltek a depressziós emberekről, mint kirekesztett állatokról! Gyógyszert nekik, kényszerzubbonyt? ÉBRESZTŐ!
És tudom miről beszélek, orvosi utasítás ellenére volt "merszem" elhagyni a gyógyszert. És láss csodát a leprások sírjából életre keltem! Köszönöm jól vagyok! :o)

Pár valódi tanács többet ér, mint ezek a nagyon "bölcs" kivülállóként elhatárolódó kemikáliákra buzdító hozzászólások.

Tényleg tanuljatok már meg szeretni, elfogadással létezni!

Armadillo 2009.06.02. 20:42:28

@kovacsbalint: "Megvettem és el is olvastam a lapot és sehol senki sem mondja, hogy ha bajom van ne menjek pszichológushoz. A nyugtatóteákról meg miértne írhatnának? Nem értek velük egyet mindenben, dehát ez márcsak így van, na meg kevés a lap három hónapig. Befigyelnek azért a szakcikkek is."

Casus Belli 2009.06.02. 21:57:55

@csaba.s:
Ettől kapok hülyét. Egyenes vonalakkal lett lefektetve a Határ a dilettáns és a hozzáértő között. TE VAGY az aki ebbe politikát visz, te vagy az aki ezt demonizálja. Itt mindkét lapban BETEG emberekről szóltak a cikkek. Itt hozzáértő ember segíthet, Ennél egyértelműbben nem tudom leírni, hogy megértsd.

csaba.s 2009.06.03. 11:13:45

@Casus Belli:
Nyilván Te is tudod miről beszélsz, átélted Te vagy közeli hozzátartozó. :o) Két lapról beszélünk. A képlet: az egyik ellen hadjárat, a másik mellett kardoskodás. Ezen mi kérdőjelezhető meg? Itt a cikk, ott a másik. Pártokra szakadunk, ezt használjuk a köznyelvben, és ez is tény. Ha esetleg ez új volt, sajnálom. :o)

Elnézést kérek a hozzászólótól, de ezt kiollóztam, neve ismeretlen. Tán tanulságul szolgálhat.

Kedves Belli Ti húztok éles határokat, és a Ti meggyőződésetek, hogy egy lelkibeteg embernek nincs szüksége lelki /!/ támogatásra és "ilyen" lapra. Én nem óhajtok vitatkozni, hadd legyen nekem is saját "hülye" véleményem. :o) Számomra többet érnek a kedves szavak, emberek. Inkább igyekszem a problémákat feltárni, megoldani, nem elfedni és gyógyszerekkel kábítani. Van olyan betegség, amelyre a gyógyszer a megoldás, de tudod a lélek furcsa terület. Te is én is tudunk róla beszélni, mert kézzel nem fogható és mindenkinek van! Remélem...

Íme a kiollózott hozzászólás:

"Hát én nem javaslom az antidepresszánsok szedését! Nem tudom anélkül hogyan lehet ilyen betegségeken túl jutni, de a gyógyszer csak leépít. Példa rá a hugom. 18 évesen depis lett, nagyon. Járt dokihoz, gyógyszereket kapott, amitől egy idő után tiszta nem normális lett, teljesen elkeseredett volt, egész nap csak nézett ki a fejéből, vagy aludt, nem tanult, nem csinált semmit, csak bulizott és ivott és mellette szedte a dilibogyókat. Anorexiás lett. Kórházba került, majdnem meghalt az önsanyargatástól, mindezt úgy tette, hogy mi szinte észre se vettük, csak mikor már nem bírt mozogni se szinte. 2 hét kórház és helyrejött, azt mondta megváltozik, túljutunk ezen. Közben már a 4. iskolát váltotta 3 hónap alatt, érettségi előtt állt, de semmihez se volt kedve, azt érezte mindenki utálja. Végül a barátja is elhagyta másért, mire ő öngyilkos lett, beszedett egy csomó gyógyszer(rivotriltól kezdve mindent) és a férjem szeme láttára felkapta a nagy kést és vagdosta magát. Iszonyú volt!!! A kórházban azt mondták nincs sok esélye, rengeteg gyógyszert beszedett, végül 2 napi kóma után és rengeteg újraélesztéssel, de magához tért. Ezek után soha többet nem szedte a gyógyszereket. A forever living product aloés termékeit kezdte szedni, segített. Az elvonási tüneteket könnyebben bírta, de így is sírógörcsei voltak, remegések napi szinten. Tehát nagyon rászokhat a szervezet, és meghülyít!!!!
Nem viccelek, én láttam 2 éven keresztül, egy fiatal lány szenvedését és majdnem halálát. A családi támogatásra és megértésre van nagy szükség és valahogy az akaraterőt ki kell hozni a betegből, hogy akarjon meggyógyulni!
A legjobbakat nektek."
süti beállítások módosítása