A reality műfaj mint olyan mindent képes feldolgozni, olyan tervezetek voltak, hogy ihaj (itt már írtunk a trendekről), ha pedig az egyik formátum beválik (Survivor, Big Brother, The Amazing Race) akkor kifacsarják belőle az utolsó cseppeket is - még akkor is, ha ezzel minden határon túl kell menni.

Az Apprentice című műsor ugyanannak a Mark Burnettnek az agyszüleménye, aki a Survivorral történelmet írt, és ez az ötlete is életképesnek tűnt: fogjuk egy rakás ambíciózus, egymás torkát elvágni bármikor képes karrieristát, persze jónő, meleg, afroamerikai és más kisebbségi is legyen köztük, majd versenyeztessük őket a műsor szponzorcégeinek termékeivel kapcsolatos feladatokban, és hajítsunk ki egyet-egyet hetente. A végére marad egy, a többit tudjuk.

Ennek a verziónak a nagy dobása (elméletileg) a győztest majdan cégénél alkalmazó Donald Trump személye volt, no meg az azóta híressé vált "You're fired!" szlogen, amit a mai napig ugyanazzal az arckifejezéssel mondd el, immáron harmadik éve. Az első évadok érdekesek voltak, nem vitték túlzásba a szponzorok cuccainak reklámozását, és a jelentkezőkben is volt valami, ami a képernyők elé szögezte az embert. Az kezdeti 20 milliós nézettség ma már csak egy álom, az előző évad átlagosan 9 milliót hozott csak, így valamit változtatni kellett: Trump Hollywoodba ment.

További újdonság még, hogy a két csapatba osztott jelentkezők innentől kezdve nem egyforma körülmények között laknak, míg a győztesek kacsalábon forognak a medencében, a vesztesek kempingeznek a kertben. Sajnos sem ez, sem pedig a pálmafás-strandos környezet nem képes segíteni a műsoron, melynek második epizódjában soha nem látott prosztósági szintre sülyedt Trump: egyrészt a heti nyertes brigádot Hugh Hefner amerikai nyugdíjas Playboy-tulaj villájába vitte jutalmul a jól végzett munkáért (főleg nők vannak a csapatban és két meleg faszi), ráadásul a "kiszavazás" során éppen csak le nem köcsögözte az egyik meleg jelentkezőt, akit végül kirúgott a stábból.

Nem vagyok abban biztos, hogy van-e értelme tovább folytatni a műsort úgy, hogy a készítőknek már csak az jut eszébe, hogy "pakoljuk tele a műsort csöccsel, úgy lesz nézettség".