Fölszállott a páva? Legalábbis a tehetségkutató vetélkedő résztvevői és rokonai számára, mert alig van meghirdetve a szombat este Duna tv-re tett műsor, pedig ez már a második elődöntő volt. Nálunk anyukám vette észre a hirdetést, és mesélte, hogy régen ez mekkora megmozdulás volt, mármint a hatvanas-hetvenes években Röpülj páva!-címmel Vass Lajos karmester vezetésével: vidékről továbbjutottak a szerencsés népitáncosok, zenészek a megyei, aztán az országos döntőre, és követhették mindezt több millióan a tévé képernyőjén keresztül. Most maximum az állami pénzből mozgathattak meg sokat, a műsort megtekintve azt tippeljük, hogy a semmiért.

Az alapötlet nem tűnik rossznak: a modern show keretében a népzenére, énekre és táncra épülő új tehetségkutató versenyt hirdetni, ami tiszteleg a nagy öregek előtt, hisz azt leszögezhetjük, hogy az X-faktor és a Voice, a kereskedelmi csatornák milliósnézettségű műsorai a reklámbevételek előtt lengetik a kalapot.

A Fölszállott a páva 2012 című műsorban a megközelítés a rossz. Ha valaki járt már nívós népzenei fesztiválon, az pontosan tudja, hogy a népzene is tud akkora bulival szolgálni, mint egy hajnalig tartó goaparti vagy egy AC/DC koncert. Kár, hogy amit a kereskedelmi tehetségkutatók meg tudnak mutatni a könnyűzenéből, azt a köztévének a népzenével nem sikerült.

A Fölszállott a páva-műsorban négy kategóriában indulhattak a versenyzők, első nagy hiba, hogy az egyes kategóriák indulóit nem egymás után mutatják, így mire egy újabb énekes lép a színpadra, már nem biztos, hogy emlékszik a néző, pontosan ki és mit énekelt, mit mondott a zsűri és hány pontja is van tulajdonképpen. Így keverednek a tánccsoport, a zenekar, a szóló ének, a szóló hangszer illetve a szóló tánc és a páros tánc versenyzői. Maguk a műsorszámok jók: már az előző műsorokban is a cigánytánctól a citerajátékon át a csárdásig megtudhattuk, hogy mennyi tehetség van itthon, és persze a határontúlon, csak éppen az izgalom veszett el a versenyzés ívével együtt.

A műsorvezetők nem vészesek: Herczku Ágnes feszeng ugyan, de Novák Péter helyette is laza, utóbbiról pedig tudjuk azt is, hogy felkészült. Csak épp a versenyzőkkel távolságtartóak: felkonferálták őket, ahogy illik, értékelésre buzdították a zsűritagokat, csak a produkciók után kerülték a versenyzőkkel a kommunikációt. A zsűri egyébként kiemelkedik az elmúlt évek összes tehetségkutatójának zsűritagjai közül: Sebő Ferenc zeneszerző a zsűri elnöke (őt idén a Kossuth-díj átadón faggattuk), a többiek: Zsuráfszky Zoltán koreográfus, Sebestyén Márta énekes, Tímár Böske táncos, Agócs Gergely néprajzkutató, Diószegi László táncos, koreográfus. A produkció után elmondják a véleményüket, de a produkció alatt semennyi, vagy csak minimális reakciót láthattunk tőlük. Amikor bezzeg a külső helyszínen beszélgetett Novák Péter a felkészítő tanárokkal, akkor minden indok nélkül kapunk zsűritagról, és a stúdióban unatkozó műsorvezetőtársról is vágóképet.

Minimálisan sem érzékeltetik a nézőkkel azt a partihangulatot, amit egy népzene vagy táncház közvetlen bulifílingje okozhat. Én például az erdélyi Széken futottam egy párnapos népzenei fesztiválba, aminek itt még a mirelitváltozatát sem közelítették meg. Kicsit sem láthatjuk más szemszögből ezt a stílust, csak épp nyakon öntötték a valóságshow-ra hajazó giccses díszlettel.

A sok színes, belógó lámpa, a hatalmas háttérlap, a rajta villódzó színes grafikák, a középen teljesen érthetetlen fekete-fehér képekkel, a színpad előterében szintén színesen világító csíkkal egy képi zűrzavart eredményeztek. Az üzenet pedig annyi volt, hogy a díszlet sokba kerülhetett, ahelyett, hogy a versenyzőkre hívták volna fel a figyelmet. Ehhez jött a rendező és az operatőrök ügyetlensége: a képről levágott fejek, a sok totálkép, ami csak a stúdió nagyságát mutatta. 

El-elkapcsoltam, amint elkezdődött az X-faktor. Ott talán ketten, ha tisztán énekeltek egész este, mégis az ehhez képest legalább technikailag és dramaturgiailag egyben volt, és ami a lényeg, önazonos: sokkal letisztultabban képviselte a törekvéseiket. Hozta amit egy tévéshowtól elvár az ember. 

A Fölszállott a páva elgondolása jó, színvonalas a zsűri, a versenyzők is tehetségesek. A közszolgálatiság mégis csak annyiban érvényesült, hogy kevesen nézik a műsort. (178 ezren nézték végig, ami kiugró a Duna tévé szombati nézettségéhez képest, de ahhoz képest kevés nagyon, hogy 200 ezren foglalkoznak például hivatásszerűen a néptánccal.) De ez nem azt jelenti, hogy bunkók a tévénézők, inkább csak azt, hogy a köztévénél nem tudtak a sok állami pénz ellenére a népszerű témához egy megfelelő műsort készíteni, inkább csak egy cukorpapírba csomagolt vizuális giccsel fedték el a népzene és néptánc értékeit. A végeredmény: egy újabb kihagyott ziccer. (A neten itt követhetik azok, akik a köztévé elvárásának megfelelően rendelkeznek mediaplayer 11-gyel.)

A beharangozója még jó volt: