A CBS azt mondja, a Hawaii Five-0 című sorozata jövő hétfőn, azaz január 14-én tévétörténelmet ír majd azzal, hogy a nézőkre bízza aktuális epizódja befejezését. Ilyenre, áll a network sajtóközleményében (amiben nem mellesleg legalább annyi üres frázist puffogtatnak el, mint mi az elmúlt nyolc szóban), az amerikai főműsoridős sorozatokat tekintve még soha nem volt példa, ami viszont konkrétan nem igaz.

Az ominózus részben a főhősök majd szépen nyomoznak, mint ahogy szoktak, egészen pontosan az O'ahu állami egyetem egyik tanárának halála ügyében, akit a főnöke, az asszisztense és egy diák is megölhetett. Columbo ilyenkor idegesítő kérdésekkel szűkítette a kört majd az utolsó hat percben megmondta nekünk, ki volt a tettes, de most ez a feladat a nézőkre hárul majd.

Hamarosan jön az FX rettentő jónak ígérkező, The Americans című kémes thriller-sorozata, van hozzá pár promóképünk, mert megérdemli az olvasótábor.

Még mindig van néhány hete a 25 év alatti fiataloknak január 31-ig arra, hogy jobb verziót találjanak ki Az Aranydisznó-díjas reklámokból. Az Bistro Reklámügynökség még november 29-én nyilvánította nézhetetlen mosléknak a Danon Pocak, az Omlósz Maggi, a nyervákolós Always, a Fauna Farmtojás, a Zeatax fogyiszer és a Tento budipapír reklámjait, most pedig kreatív, újragondolós pályázatot írt ki, ahol a legtöbb like-ot gyűjtő pályázat beküldője 100 000 forintot kap, a nyertes pályaművet pedig elküldik a szervezők az Aranydisznó-díjas cégnek.

A pályázatokat 2013. január 31-ig várják az aranydiszno@bistroreklam.hu mailcímre. A Bistro Reklámügynökség fő célja ezzel az, hogy felhívja a figyelmet a reklámszakma elöregedésére, és esélyt adjon a fiatal kreatívoknak, hogy megmutathassák tehetségüket.

Tényleg nincs olyan nap, hogy ne írnánk valamit a Disney-hez került Lucasfilm háza tájáról! Pár nappal azután, hogy a Csillagok háborúja atyja, George Lucas eljegyezte a barátnőjét és kiderült, hogy női főszereplője is lehet akár a Star Wars VII-nek, századik epizódjához érkezett, 2008-ban elstartolt, ötödik évadánál tartó A klónok háborúja. Igen, ez az a szörnyű, marionettfigurás mesefilmsorozat, amiben Anakin Skywalkernek van egy Ashoka nevű, csápos padawankislánya, Obi Wan becsajozik, előkerül egy extrém hülye kinézetű, cowboykalapos duro, és még a kettébe vágott Darth Maul is visszatér, idétlen robotlábakon egyensúlyozva!

Az azért a lenti jubileumi videóban is látszik, hogy a régi Csillagok háborúja letisztult egyszerűsége mennyivel májerebb volt a mostani, fénykardtúltengéses CGI-áradatnál.

A szerintünk legjobb Jóbarátok-pótlékot Happy Endingsnek hívják, és hat chicagói haverról szól, olyan kiváló színészekkel, mint Eliza Coupe, Elisha Cuthbert, Zachary Knighton, Adam Pally, Damon Wayans, Jr. vagy Casey Wilson, akik közül Cuthbertről el sem tudtuk képzelni, hogy tud vicces lenni, legalábbis nem a 24-ben látottak alapján. Pedig tud, és nemcsak a tévében látott jelenetekben, hanem egyébként is: bakiparádét mutatunk két részben. 

MInden sikeres sorozat esetében ejön az a perc, amikor a készítők már unják a hatvanhatodik sürgősségi műtétet vagy már minden népszerű, liberális témát kifejtettek a tárgyalóteremben anyatigrisként küzdő ügyvédeken keresztül és akkor a drogos prostik megmentésébe belefáradó rendőrökről még nem is beszéltünk. Minden történetnek van eleje és vége, egyszer el kell engedni a kezét a gyereknek, a kérdés csak az, mikor. A Lost készítői nem akartak rétestésztát a sorozatból, le is állíttatták az ABC-vel, de nem ők voltak az elsők és az utolsók sem.

Annyira tipikus: a köztévének egy normális műsora indult az utóbbi két évben, azt is megszüntetik, miért is ne, hiszen kilóg a közepesen sem nézett fostengerből: Gundel Takács Gábor Maradj talpon! című, teljesen vállalható vetélkedőjéről van szó. Az adásokat átlagosan félmillió néző látta, 2011 októbere óta volt képernyőn, és az egyetlen olyan saját produkciója volt a köztévének, amit a kritikusok is szívesen néztek.

Akkora siker volt a köztévé tavalyi dalversenye, amin gondos munkával megkeresték, melyik zenekar tudja legjobban leégetni saját magát és az országot a bakui hepajon (amit nem mellesleg értelmes ország NEM vesz komolyan) hogy idén is nekilátnak. Sőt, olyan nagyszabású versenyt rendeznek belőle, hogy ijedtében összetojja magát a teljes hazai kreatív- és popszakma. Már ha az, hogy Radics Gigi (ha elindul) megnyeri a versenyt, az ilyen bélmozgást eredményezhet, mert ha jelentkezik, akkor úgyis nyer, ugye.

Pont úgy vagyunk ezzel, mint az országos kereskedelmi televíziók. Nem arról van szó, hogy mi is hiszünk az emelt díjas sms-ekkel megtámogatott tehetségkutatókban, vagy rákapnánk az amatőr színészekkel eljátszatott családi drámákra. Viszont nekünk is túl sok a tartalmunk, és túlságosan szeretjük ahhoz, hogy eldugjuk az olvasók elől. Ezért új csatornát indítunk. 

Ha már amatőr szereplők, hát ezt az oldalt, amit szerényen csak Index 2-nek neveztünk el, a lelkes amatőrök, félprofesszionális hobbisták és lazítani vágyó vérprofik fogják megtölteni: a magyar web közösségi felületeinek felhasználói. Mert ugye rohanó világunkban az újságírás és a mikroblogolás már két egymás mellett szaladó sáv, amin ki-ki kedvére szlalomozhat a lassabbakat előzgetve.

Hogy ne csak médiakonferenciák Power Point prezentációinak bullet pointjait böfögjük vissza, kicsit egyszerűbben is elismételjük: az Index 2 lesz az a felület, ami az Index-közeli közösségi oldalak, a Blog.hu, az Indavideó, az Indafotó, sőt az Index Fórum tartalmai közül válogat. Illetve válogatni mi fogunk, mert azért kapjuk a pénzünket, hogy megmerítkezzünk ebben a mély tartalomtengerben. Persze lehet, hogy egy-egy alámerülés során pont a legszebb igazgyöngyöt, vagy legérdekesebb, rohadó PET-palackot nem vesszük észre, ezért ha bárki bármi jót, vicceset, vagy közérdeklődésre számot tartóan iszonyatosat talál, lát, csinál, küldje be nekünk, az Index 2 fejlécében látható méretes gombra kattintva.

Mindezt egy szép, színes címlapon, egy nagyon tiszta, jól olvasható, könnyen lapozgatható rétegen tálaljuk az olvasóknak, de természetesen az eredeti blog is megmarad: itt lehet például egyedi színbeállítások mellett egymás torkának esni a kommentekben. Az olvasókat amúgy leginkább azért szeretjük, mert a bloggerek, videófeltöltők és fotósok is pont őket szeretik. Ebben a tartalomipari édeshármasban az új felület reményeink szerint sokkal több olvasót vonz majd, azaz sokkal több embernek tudjuk megmutatni, hogy milyen sok magas minőségű, szépen szálcsiszolt népi tartalom keletkezik itt minden egyes pillanatban. A több olvasó pedig a bloggernek több hátba veregetést, meg “te vagy az a Blog.hu-ról, meghívlak egy sörre” - kezdetű interakciót jelent, sőt idővel talán reklámbevételt is hozhat. 

A History Channel elég nagy fába vágta a fejszéjét tavaly júliusban, amikor bejelentették, hogy egy tízórás minisorozatban feldolgozzák a Bibliát, illetve annak legismertebb történeteit (Ádám és Éva, Sámson és Delila, Noé bárkája, az Exodus, Jézus születése, élete, haléla és feltámadása, stb), amit öt vagy tíz epizódos formátumban is le lehet vetíteni. A sorozat készítője Mark Burnett lett, akit főleg reality-műsorok mellől ismerünk, ő például az atyaúristene a Survivor című nagyszerű túlélős valóságshow-nak, de neki köszönhetjük a The Apprentice-t és ő az egyik executive producere az amerikai The Voice-nak is.

Félpucér bulák (micsoda meglepetés) nem voltak a tegnapi Voice-ban, pedig a Tv2, pont úgy, mint a nagyok, remek műbalhét rendezett a harmadik élő adás előtt, döbbent énekessel, mentorral, hatalmas szilikoncsöcsöket morzsinkáló szőke táncosnővel. Az adást elnézve persze nem ártott volna a biodíszletet kicsit felturbózni, de azt már abban a pillanatban lehetett sejteni, hogy nem lesz botrány, amikor a műsor 12-es karikával indult el - a Tv2 nem annyira tökös (vagy ostoba), hogy magára rántsa az NMHH-t.

Az X-Faktort sokan és sokszor ütötték azért, lement lement kutyába az idei évadban, (köztük mi is) és nem a hangokra, a tehetségre koncentrált, hanem a körítésre, a portéka marketingelésére, hogy egy ilyen borzalmas magyar(?) szóval éljünk, és mindent alárendelt a nézettségnek. A Tv2, szokásához híven, de cseppet sem elítélhető módon, nem ezt az utat választotta a The Voice-nak, makacsul mentek először a saját fejük, aztán meg a hetente százezrekkel csökkenő nézettség után, és amikor elérték az egymilliót, akkor kezdett kicsit meleg lenni a pite a készítőknek. Az ugyanis nem megy, hogy egy ilyen költségvetésű műsor, a csatorna legdrágább terméke egy rendes Barátok közt-epizóddal szemben is bukjon - ezért a tévében fejek szoktak hullani.