Félpucér bulák (micsoda meglepetés) nem voltak a tegnapi Voice-ban, pedig a Tv2, pont úgy, mint a nagyok, remek műbalhét rendezett a harmadik élő adás előtt, döbbent énekessel, mentorral, hatalmas szilikoncsöcsöket morzsinkáló szőke táncosnővel. Az adást elnézve persze nem ártott volna a biodíszletet kicsit felturbózni, de azt már abban a pillanatban lehetett sejteni, hogy nem lesz botrány, amikor a műsor 12-es karikával indult el - a Tv2 nem annyira tökös (vagy ostoba), hogy magára rántsa az NMHH-t.
Az X-Faktort sokan és sokszor ütötték azért, lement lement kutyába az idei évadban, (köztük mi is) és nem a hangokra, a tehetségre koncentrált, hanem a körítésre, a portéka marketingelésére, hogy egy ilyen borzalmas magyar(?) szóval éljünk, és mindent alárendelt a nézettségnek. A Tv2, szokásához híven, de cseppet sem elítélhető módon, nem ezt az utat választotta a The Voice-nak, makacsul mentek először a saját fejük, aztán meg a hetente százezrekkel csökkenő nézettség után, és amikor elérték az egymilliót, akkor kezdett kicsit meleg lenni a pite a készítőknek. Az ugyanis nem megy, hogy egy ilyen költségvetésű műsor, a csatorna legdrágább terméke egy rendes Barátok közt-epizóddal szemben is bukjon - ezért a tévében fejek szoktak hullani.
A tegnapi adáson (és a már említett felvezetésen) éppen ezért érződött a kapkodás, a fejetlenség, kezdve Szabó Kimmel Tamás bakijaival, vagy azzal, ahogy hagyta, hogy a műsor kicsússzon a kezéből, pedig amikor 16 énekest kell leénekeltetni élő adásban, ott keménynek kell lenni. Abban a műsorban viszont, ahol Somló Tamás, a 2013-as év Szalacsi Sándora is szerepel, a Kimmelnél sokkal rutinosabb tévések is elvéreznének, és akkor a Malek kontra Mező cicaharcról még nem is beszéltünk. A Mestereknek partnernek kellene lenniük ebben az esetben, a tévézés íratlan és írott szabályait betartva viselkedni, és nem szarni oda, ahonnan enni kapnak.
Az mondjuk simán belefér még egy ilyen, végletekig kiszámított forgatókönyvvel dolgozó show-ba is, hogy szőrmentén egymásnak mennek a Mesterek, sőt, ettől tűnik majd hitelesnek a dolog, ettől (is) lesz tétje a versengésnek, ez tudja a nézőt berántani igazán. Az viszont ebbe már nem fér bele, hogy a műsor szerkesztőit és a stáb többi tagját ekézik élőben, mert nem elegáns. Amikor Malek Andrea sértődötten odavágta Mező Misinek, hogy nem ő írja az összekötő szövegeit (mintha ezt nem tudná mindenki eleve), vagy amikor a valóban katasztrofálisan öltöztetett Schwartz Dávidról Mező leszedte a sálat, és a sztájliszt munkáját fikázta, az nem baki és nem is a bulvárra való rágyúrás, hanem szimpla tiszteletlenség, még akkor is, ha igazuk van.
Ez a két intermezzo csak a hab volt azon a tortán, amiben a V-riporter adta a megbuggyant befőttből összerakott tölteléket - annyira felesleges szegmens, mint ez az art-deco armageddonba csavart kínos feszengés, még tán soha nem volt a magyar showműsorokban, pedig nálunk sok minden megtörtént már, gondoljunk csak nyugdíjas táncművész díva spárgájára a Szombat esti lázban. Az is megbocsáthatatlan, hogy szerkesztők összekeverték a Szécsi-ikreket, akiket mellesleg hétről-hétre keresztbe fazoníroznak - én például, ha agyonvernek sem tudnám a múlt heti előadáshoz hozzárendelni az ezen a héten látott arcokat. A messziről felismerhető, egyéni stílus márpedig nagyon kell egy olyan mezőnyben, amiben a hangok, bármennyire is szeretnénk, de már közel sem olyan dominánsak, mint az első adásokban.
A tegnapi műsor nagyon lassan és kínosan indult, az első szegmensben éneklő négyesből bárkit simán haza lehetett küldeni, elsősorban a továbbra is iszonyú beképzelt és ellenszenves Czerovszky Henit, aki Madonnába vágta a fejszéjét és bukott vele, mint Kun Béla. Fura volt Nguyen Anh Quan előadása is, akinek (mint az este során több más férfi társának) egy női előadó száma jutott. Unalmas és hiteltelen volt - nem csoda, hogy kiesett Caramel csapatából. Schrott Péter, ahhoz képest, hogy micsoda ősrockernek állítják be, semmit nem tudott hozzátenni a neki választott Adam Lambert-nótához, ha a hamis hangokat nem számítjuk ugye, és hiába mondta az egyre hosszabb műhajat kapó Malek Andrea, hogy csillag született, ez a barokkos túlzások között is dobogós kijelentés volt.
Arról nem is beszélve, hogy elég szerencsétlen egy olyan tévében csillagok születéséről beszélni, ami kínosan ügyel arra, hogy legalább a szóhasználatban megkülönböztesse magát a Nagy Sátántól (Mester a mentor helyett, az Összeesküvőkben rezidencia a villa helyett, stb). Sajnos Berkes Olivérből is nőt akartak faragni egy Beyonce-nótával, átlagos hangja viszont nem volt elég ahhoz, hogy meg is birkózzon vele - az első négy énekesből mind a négyet haza lehetett volna zavarni még fél tíz előtt. A folytatás sem volt acélos, Nika drámázott és kiabált, de legalább nem volt hamis, a sztriptíztáncosnők nélkül fellépő Bűdi Szilárd You Can Leave You Hat On-ja viszont nagy mellényúlás volt, hiába hullámoztak a Mesterek, mintha kötelező lett volna.
A legkellemetlenebb Schwartz Dávid Euphoria-előadása volt. Egyészt azért, mert egy rossz dalt énekelt rosszul: úgy szólt az egész, mintha két énekes lett volna a színpadon, egy, aki a mélyebb hangokkal vív ádáz küzdelmet, és egy, aki visít, mint a malac, amit most szúrnak éppen nyakon. Másrészt pedig azért, mert az előadása alatt végig valami olyan kényelmetlen érzése volt az embernek, hogy egy paródiát lát valami transzvesztita bárban, és ezt a Tv2 pontosan azzal tudta fokozni, hogy a felvezető szövegben azt bírta mondatni Malekkel, hogy dívát akarnak csinálni a fasziból. A magyar koreográfusok egyik kedvenc fétise, a "földön fekve tekereg az énekesnő" most Husnullina Reginának jutott, a neki kiadott Dido-nóta elejét nem is tudta elénekelni, bár amikor felült, akkor legalább nem volt hamis. Azt, hogy miért jógázott közben, senki nem tudja nekem megmagyarázni.
A tinilányoknak odavetett Henderson Dávid nagyjából annyit bizonyított ezen a héten, hogy ha Kozsó fel akarja támasztani a Shygys-t, egy tuti énekese már van hozzá. A Szécsi-ikrek közül most Saci volt egy fokkal jobb, de Böbe nevű testvéréhez hasonlóan idegenül mozog a színpadon, nem érzi sem a teret, sem a táncosokat, és mindketten úgy ráfeszülnek az előadásra, hogy begörcsölnek. Saci hangszíne egyébként kellemes, egyedi, és öt-hat év kemény melóval lehet is belőle valami, de most csak egy idétlenül mozgó, bizonytalan gimis lánynak tűnik a klubdélutáni karaokéról. Böbe is csak akkor volt természetes a színpadon, amikor a Rihanna-nóta utolsó hangjait elrontotta, és fintorgott egyet.
Pál Dénes a Quimby Most múlik című számát kapta, újabb olyan szerzeményt, amit mély hangon, a kamerába mélyen belenézve elő lehet adni. Ő legalább jó volt, habár azt a forradalmi újítást, amit Caramel és Mező Misi a nótába belehallott, én nem tapasztaltam, de biztos velem van a baj, és nem azzal, hogy ezt a számot az elmúlt két év minden tehetségkutatójában legalább kétszer hallottam.
Torzsa Gabira konkrétan nem emlékszem, de arra igen, hogy Weisz Viktor nagyon jól tud Illést énekelni, és sajnos arra is, ahogy Gájer Bálint végképp kiérdemelte magának a Voice Csobot Adélja címet azzal, hogy megint egy swingesített világslágert adott elő, unalmasan, hiteltelenül, és nagyjából 400 százalékkal több bárgyú műmosollyal körítve, mint kellett volna. Az adást záró Nádor Dávid Freedom-feldolgozása egynek elment, de nem lettem libabőrös tőle, ráadásul ezt már tán egy másik tehetségkutatóban is énekelte - érdemes lenne valami váratlant húzni vele, mondjuk egy Ace of Spades-t meghallgatnék tőle jövő héten szívesen.
Ha másért nem is, azért mindenképpen hálásnak kell lennünk, hogy a Voice felfedezte a Somló Tamásban rejlő Szalacsi bácsit, és remek alapanyagot szolgáltat az internetes népművészetnek hétről-hétre. Míg eddig leginkább az összefüggéstelen és a produkciókhoz semmilyen szinten nem kapcsolódó monológok jellemezték az ősz mestert, tegnap sikerült új magaslatokba emelkednie. Amikor Husnullina Regina előadása után megjegyezte, hogy a nő jógául is énekel, vagy Nils Holgersont magyar mesehősnek titulálta, és még furulyázott is hozzá egy sort, az maga volt a nettó abszurd, ilyen humoristákat kellene mutogatni a téváben még sokat, és menten szebb lenne a világ.
A végén Czerovszky Heni, Bűdi Szilárd, Nquen Anh Quan és Torzsa Gabi esett ki, joggal, és megérdemelten, bár a továbbjutók közül még négy énekest is simán haza lehetett volna zavarni. Jövő héten 12-en énekelnek.
Az utolsó 100 komment: