A CBS azt mondja, a Hawaii Five-0 című sorozata jövő hétfőn, azaz január 14-én tévétörténelmet ír majd azzal, hogy a nézőkre bízza aktuális epizódja befejezését. Ilyenre, áll a network sajtóközleményében (amiben nem mellesleg legalább annyi üres frázist puffogtatnak el, mint mi az elmúlt nyolc szóban), az amerikai főműsoridős sorozatokat tekintve még soha nem volt példa, ami viszont konkrétan nem igaz.
Az ominózus részben a főhősök majd szépen nyomoznak, mint ahogy szoktak, egészen pontosan az O'ahu állami egyetem egyik tanárának halála ügyében, akit a főnöke, az asszisztense és egy diák is megölhetett. Columbo ilyenkor idegesítő kérdésekkel szűkítette a kört majd az utolsó hat percben megmondta nekünk, ki volt a tettes, de most ez a feladat a nézőkre hárul majd.
Az epizód alatt a Twitteren lehet szavazni a gyilkosra, ráadásul az időeltolódás miatt menten kétszer, azaz cseppet sem biztos, hogy ugyanaz lesz a vége a résznek a keleti parton, mint a nyugatin, hadd kapjanak idegbajt a sorozatot töltői és a central/mountan időzóna lakói, akiknek a véleményére senki nem kíváncsi. Ez az, amit forradalmi újításnak ad el a CBS, pedig nem ők szarták a spanyolviaszt, de nem ám.
A televíziózás ugyanis már elég régóta kacérkodik azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha a néző befolyásolhatná a cselekmény alakulását (valahol ennek a vadhajtása az sms-szavazás a reality-műsorokban és tehetségkutatókban), azzal, amivel az irodalom már a negyvenes években is megpróbálkozott. A műfaj a hetvenes-nyolcvanas években ért csúcsra, a nálunk később Kaland-Játék-Kockázat sorozatként megismert könyvekben az olvasó döntötte el, merre halad a történet, legyakja-e a sárkányt a főhős, vagy inkább megdugja a hercegnőt, és ennek megfelelően lapozott az adott oldalra, ahonnan megint mehetett két irányba, és így tovább.
Ami a tévét illeti, ezt a fajta interakciót azért elég nehéz megvalósítani, nem ragozzuk, miért, el kell képzelni, mi történik akkor, ha csak egy lépcsőház kezd el vitatkozni azon, hogy Berényi Miklós kivel és mit csináljon a következő jelenetben. Próbálkozás persze volt már korábban, a japánoknál a néző saját magát írhatta bele egy animációs sorozatba, hova máshova, és hol máshol, ugye. Mi is részt vettünk ebben az őrületben, Horvát Jánosnak volt egy Ön dönt! című műsora, amiben a nézői telefonok döntötték el az esemény alakulást, pl. hogy Kovács, a lecsúszott értelmiségi megtartsa-e a kocsmában talált pénztárcát vagy ne.
A filmvilágban 1967-ben kezdtek el foglalkozni az interakcióval. A Kinoautomat című film bemutatója alatt egy moderátor lépett színpadra bizonyos jeleneteknél és kérdezte meg a nézőket, hogy akkor most merre tovább. A következő lépés a lézerlemezek megjelenésekor következett, akkor már rendesen meg lehetett valósítani, hogy afféle fotelistenként dönthessük el a szereplők sorsát egy-egy jelenetben. Ezek az interaktív filmek azonban inkább csak játékok voltak, és nem lehetett valóban beleszólni a cselekménybe.
A tévében sem igazán terjedt el ez a fajta interaktív szórakoztatás. Túl sokba került volna, és egy többepizódos tévésorozat esetében nem nagyon lehet úgy dolgozni, hogy minden elágazáshoz írunk egy forgatókönyvet, és azok elágazásaihoz és így tovább. Amit ki lehetett hozni a műfajból, az az egyes epizódok, esetleg maguk a sorozatok befejezése, illetve az abba való beleszólás volt, mint például a nálunk Szupercsapat néven futtatott A-Team egyik epizódjának végét dönthették el a nézők egy ingyenes szám felhívásával.
A Two Guys and a Girl című sitcom esetében arról szavazhattak a nézők az interneten keresztül, hogy a három női főszereplő közül ki essen teherbe a negyedik évad végén. Az írók azt tervezték, hogy a következő évad végén majd az a karakter szül, akit terhesnek szavazott a jónép, de az ABC keresztülhúzta számításaikat, és elkaszálta a sorozatot a negyedik évad záróészét követően. 2001-ben Chuck Lorre, a Két pasi meg egy kicsi és a Big Bang Theory készítője egy Nathan's Choice című sorozatban akarta kipróbálni azt, mi történik, ha minden epizód végéről a nézők döntenek, de senkinek nem kellett a pilot.
A Law&Order Criminal Intent azaz Esküdt ellenségek - gyilkos szándék negyedik évadában a nézők dönthették el, hogy az egyik karakter túléli-e az adott epizódot vagy sem. Nicole Wallace (Olivia d'Abo) a 2004 október 17-én levetített epizódban a keleti parton életben maradt, a nyugatin viszont nem, mert a nézők ott jobban utálták. A kétfajta befejezésre összesen 116 000 szavazat érkezett.
A Hawaii Five-0 tehát nem úttörő semmiben, sőt, azzal hogy az utolsó 2 percre hagyja a döntést, pont azt veszi el a nézőktől, amitől a nyomozós sorozatok igazén érdekesek tudnak lenni: az együtt gondolkodás, közös nyomozás élményét, azt, amikor az ember a karakterekkel együtt jön rá arra, ki az igazi bűnös. Így a végén kap egy megoldást, de tulajdonképpen mindegy is, hogy melyiket, hiszen a tettes személye csereszabatos.
dr. Aullah 2013.01.08. 08:34:56
Viszont ha a másikat nézzük... hogy szavazhatnak, hogy ki legyen terhes... ennek már több értelme van: Ez nem csak egy rész 2 percéről szól, hanem komolyan befolyásoló tényező a következő évadban.
falomb 2013.01.08. 09:00:45
A Columbo formátumának éppen az volt a lényege, hogy a tettest már az epizód elejétől ismerte a néző, és maga az epizód arról szólt, hogy Columbo hogyan bizonyítja rá a bűnt.
Thrasher 2013.01.08. 09:02:01
mivel az egy animációs sitcom, ott jópofa ötlet volt, de egy komoly sorozatot villámgyorsan a komolyanvehetetlen gagyiságok közé tud taszítani egy ilyen húzás nálam, úgyhogy gratula hozzá.
RTB 2013.01.08. 09:12:10
most nagyon OFF leszek, de gyermekéveim legnagyobb igazságtalansága egy ilyen könyvhöz kötődik. Irodalom órán a tanár jófej akart lenni és mindenkinek megengedte, hogy azt a könyvet olvassa, amit akart. Én egy ilyen "lapozgatós" könyvet olvastam, de rámszólt, hogy át akarom verni, mert látja hogy nem is olvasom, csak összevissza lapozgatom. Elvette a könyvet, helyette pedig adott egy verseskötetet. A könyvet év végén adta vissza, ami nem volt nagy csapás, mert mindez a tanév utolsó irodalomóráján történt.
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.01.08. 09:26:13
2013.01.08. 09:48:25
Artie 2013.01.08. 10:21:46
És jó 25-30 éve még az MTV-n is volt hasonló, szilveszterkor. MTV1-en és MTV2-n ment ugyanaz a krimi, és el lehetett dönteni, hogy a női nyomozó (nem tudom már, ki játszotta) nyomozását nézzük, vagy a férfiét, aki Kern volt. Persze a nő találta meg hamarabb a gyilkost. Ott tehát nem a gyilkost lehetett meghatározni, hanem hogy kit nézünk.
juhaszvik 2013.01.08. 11:12:25
gazdaságilag viszont nem tűnik rossz ötletnek, az az 1-2 perc plusz forgatási idő nem lehet olyan nagy tétel, míg a várhatóan valamivel nagyobb nézőszám és az sms-pénz miatt jócskán pozitív lehet a mérleg. gondolom én.
Rémbódess 2013.01.08. 11:12:57
Tájfájter 2013.01.08. 14:30:10
Pontosabban nem csak a néző tudta, hogy ki a gyilkos és hogyan csinálta, hanem Columbo is tudta az elejétől kezdve és az idegesítő kérdéseivel és további nyomokkal csak bizonyította az első gyanúját és hibába kergette a gyilkost, aki saját magát árulta el legtöbbször.
The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2013.01.08. 14:34:36
Szóval tényleg nem olyan forradalmi (úgy néz ki elindult a trend h a nézőket is egyre jobban bevonjuk - ugye a Defianceba is az lenne az érdekes h a sorozatban megjelenik az MMO történése is elvileg nem csak fordítva).
Amúgy ez a döntés dolog egy sitcomnál működhet (összejöjjön-e?, terhes legyen-e? stb). De egy igazán komoly sorozatnál (pl.: Krimi) szerintem elveszi az izgalom egy részét.
A Film/sorozat az egy passzív időtöltés el kell fogadni és más, hogy kéne nézettségért harcolni. A videó játék meg interaktívabb. De az ilyen félig megoldások sosem szoktak jól elsülni.
Artie 2013.01.08. 16:54:51
Pinton 2013.01.08. 17:45:51
Artie 2013.01.08. 18:22:14
És lőn!
Kár, hogy a teljes nincs fent.