A Gyilkos elmék David Rossijának alakítója kissé fáradtan érkezik az interjúra a monte-carlo-i tévéfesztivál harmadik napján, amin csak az csodálkozhat, aki nem követte szemmel azt, ahogy reggel nyolc óta folyamatosan dolgozik, pózol a fotósoknak, ad tévé-, rádió- és egyéb interjúkat, mindvégig ugyanolyan udvariasan és kedvesen. Profi színészről van szó persze, több tucat filmszereppel a háta mögött, ráadásul már 65 éves, és nem rohan sehová.
Kimért, lassú mozdulatokkal huppan le az asztal mellé, és a Rangers feliratú pólómra mutatva megkérdi, mióta szurkolok a New York Rangers hokicsapatának. '91 óta, felelem, mire bólint, Messier miatt? Igen, mondom, és egy kicsit elbeszélgetünk az NHL idei (csonka) évadáról. Mantegna a Chicago Blackhawks szurkolója, ők, a Rangersszel ellentétben döntősök (éppen 1-1-re állnak a Bostonnal), és a színész rettentően bánta, hogy az első meccset nem láthatja. Az interneten meg lehet nézni, mondom, mire legyint, nem neki való az, mondja, emailezik, Twitterezik, de ennyi, "nem értek a többi részéhez, még a Gyilkos elméket sem tudom megnézni online, pedig ezerszer megmutatták már."
A sorozat a nyolcadik évadánál tart, sikere töretlen, ami kissé érthetetlen, mondom, hiszen egy alapvetően sematikus krimiről van szó. Mantegna a 3. évad óta szerepel benne, és nem ért egyet vele. "Szerintem pont azért nézik, mert nem sematikus, nem olyan, mint a többi nyomozós széria. A karaktereket is alaposan megismerhetjük benne, nemcsak a nyomozás a lényeg. Ez az, amit szeretnek benne a nézők, és nemcsak az USA-ban, de a világon mindenütt. A másik aspektus a stáb és a befektetett energia lehet. Nagyon keményen melózik mindenki a sorozaton, az íróktól a színészeken át a producerekig. Komolyan vesszük, amit csinálunk, és ez meglátszik a végeredményen."