Hálátlan feladat a tévéajánlósé, kint csodaszép az idő, a vénasszonyoknyara ezerrel tombol, simán lehet, hogy még este is kellemes idő lesz grillezéshez, üldögéléshez, éjszakai túrához, mi meg jövünk itt a tévével, meg a büdös szobával, az egészségtelen ücsörgéssel. Pedig lesz mit nézni, kezdjük mondjuk időrendben. Koraeste retrózhatunk főleg, kapcsolhatunk az m2-re, ahol egy retróklasszikus fut a nyolcvanas évek végéről. A Nyolc évszakon annyira kőkeményen érezni a nyolcvanas évek végének magyarországi hangulatát (1987-ben készült), hogy az elmondhatatlan, plusz a melankolikus zene (Balázs Fecó, ejj), meg a karakterek, egyébként én szeretem ezt a sorozatot, még a zenéjét is, és nem csak a retró miatt (m2, 19:15). A Filmmúzeummal pedig egy harmincast ugorhatunk vissza a Nyolc évszakhoz képest, Keleti Márton focifilmje, a Csodacsatár van műsoron, amely '56-ban készült, a főszerepben pedig maga Puskás Öcsi rúgja a bőrt (Filmmúzeum, 19:25).
A Duna továbbra is nyomja a film noirokat, ma A stoppos című alkotást láthatjuk, amelyben két haver, hazafelé menet a horgászatból felvesz egy stoppost, akiről útközben kiderül, hogy valójában egy szökött fegyenc. Ez még önmagában nem is lenne baj, csak az is kiderül, hogy őrült. Oké, ez is kezelhető lenne, csak az a probléma, hogy ez egy sorozatgyilkos stoppos szököttfegyenc őrült, szóval így már bonyolultabb az ügy. És mindez fekete-fehérben (Duna, 20:00). Egy csomó jó filmünk van még, amik jó későre csúsztak. Itt van például a Halhatalanok című fantasy, vagy mi, de ez a műfaji besorolás ne ébresszen előítéleteket senkiben, egy izgalmas alkotással van dolgunk. Kezdjük ott, hogy a film egy képregényadaptáció, Enki Bilal saját képregényéből (amelyről itt olvashatunk jó sokat) írta a forgatókönyvet és rendezte a filmet. A huszonharmadik században járunk, van itt minden, háromszintes város, kék könnyeket síró nő, és repülő piramisok. A sztorit nem mesélném el, a filmről itt és itt és itt lehet olvasni kritikákat, az viszont egyértelmű, hogy a látványvilág egy ilyen alkotásban elsődleges, már ezért érdemes belenézni (m1, 22:25). Aki viszont inkább röhögni akar az idétlen franciákon, az egyértelmű, hogy Lous De Funest választja egy ősrégi francia komédiában, a Nagy vakációban (Filmmúzeum, 21:00).