
A standup egy állati nehéz műfaj. Lehet monomániásnak tűnök azzal, hogy ezt emlegetem, de nem érdekel, tessék odaállni a tükör elé otthon, és csak tíz percen át folyamatosan könnyednek és viccesnek lenni. Ha megy, ki lehet állni ismeretlen emberek elé, és elmondani ugyanazt, csak hatszor. Egy standup-műsorban nagyon sok és kemény meló van, a poénokat hónapokig érlelik, alakítják, írják át, vagy geggelik fel rendesen, és még akkor is ott van az x-faktor (nem a Jimmy Fia Krisztián-féle), a közönség hangulata az adott estén, ami lehet elutasító, de 24 órával később meg tök befogadó. És ezt előre soha nem tudhatod, ahogy egy Louis CK a mai napig nem tudja pontosan, milyen reakciót fog kiváltani egy meredek abortuszvicc.
Amikor valaki egy saját estet bevállal, az a minimum, hogy van neki egy órányi olyan anyaga (de inkább 90 percnyi), amit letesztelt, bejáratott, megtekert és finomított, és kábépersacc tudja melyik poénja fogja kiváltani a hőn áhított tapsot és közös, nagy röhögést, és melyiknél fog elképedni vagy éppen megbotránkozni a közönség. Bödőcs Tibor nem ma kezdte a szakmát, 2012 végig az RTL Showder klubjában tolta, aztán két évig nem nagyon láttuk, majd a Comedy Centralon tűnt fel 2014-ben Az élet értelme és kertészeti tippek című saját műsorával, és most ugyanott kapjuk tőle a Bödőcs Londonban című, kétrészes stand-up-műsort, aminek első része tegnap este debütált.