A vállalkozó mint olyan, itthon még mindig az M. Richárdokat vagy M. Lőrinceket jelenti, az erőszakos gyökeret megy a simlis, mutyizós lófaszjóskát, ami azért baj, mert ha a szó szoros értelmében vesszük, Steve Jobs is az volt, meg Mr. Selfidge is. A vállalkozó nem szitokszó, és nem pufidzseki (korábban tüdőszínű VOR-zakó) teszi, hanem az ész, a tök meg a lóvé.

A Cápák között az RTL új, vállalkozásról, kockázatról, pénzről és a mögötte álló emberekről szóló műsora, ami amellett, hogy tévéműsor, annak megkerülhetetlen elemeivel és korlátaival, nyíltan felvállalja, hogy egy picit igyekszik majd átformálni az üzletről alkotott fogalmunkat. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy van öt üzletember (vállalkozó) akik a saját nemi szervükkel verik a csalánt, azaz nem az én, az állam, az RTL vagy a műsor szponzorai pénzét teszik kockára, hanem a sajátjukat.

Van miből, a felvezető képsorokban úgy röpködtek a milliárdok, mint a szotyihéj a TAO-emlékművek üres betokaréjaiban, a pénzüket kockáztató cápák nem kispályások, és saját erőből jutottak el oda, ahol tartanak (jó, Apró Annának volt miből elindulnia, de nem elherdálta a családi vagyont , hanem épített rá):

• Apró Anna – a Cor-a Zrt. nevű egészségügyi szolgáltató cég egyik tulajdonosa.
• Balogh Levente - A Szentkirályi- Kékkúti Ásványvíz Kft. elnöke.
• Balogh Péter - A Baconsult Kft. ügyvezetője, angyalbefektető.
• Fehér Gyula – A Ustream alapítója.
• Moldován András – A Jack’s Burger étteremlánc és a Mangal Ilona Kft. (nem vicc!) tulajdonosa.

Nekik kell eladni a portékát, ami lehet egy ötlet, vagy egy működő vállalkozás, de a kettő között bármilyen más stáció is. Nyilvánvaló, hogy egy olyan műsor, amiben öten ülnek fotelben, előttük meg egy-két alak igyekszik eladni valamit, csak akkor működik, ha a szereplők hitelesek, és elhiszem róluk, hogy értenek az üzlethez, illetve ha mint tévés produktum is csomagolhatók. Márpedig ezeket az arcokat lehet. Frappánsak voltak és viccesek, amikor kritizáltak nem bántóan tették, hanem rámutatva az adott termék gyengeségeire. Teszem azt a legelső jelentkező esetében, aki egy felvágottak végére rátehető műanyag izét árult. Az ötlet jó volt, de amikor belekérdeztek, a termék nem volt életképes, a fasziról meg kiderült, hogy több bukott cége is volt.

Meg is kérdezték tőle, hogy

Abban vagy tapasztalt, hogy kell tönkremenni, vagy hogy kell sikeresnek lenni?

Egy-egy epizód nyilvánvalóan úgy épül majd fel, hogy lesz benne jó ötlet és rossz is, illetve olyan, amibe befektetnek, és amibe nem. Az első adásban egy nyalókamanufaktúra járt jól, és egy Németh Franciska nevű ápolónő, aki korábban a Barátok közt-ben is szerepelt, most meg egy Gyerekdokik nevű appot fejleszt, és kapott rá pénzt Apró Annától. Ez, az utolsó szegmens volt a legjobban összerakva, mert a néző a felütésnél menten azt mondja, oké, ez kell nekem, egy app, ami azonnal megmondja, az adott bajával hova vigyem a gyereket MOST RÖGTÖN, ha ebbe ne tesznek nagy lóvét, hát dögöljenek meg. És 12 perc alatt kiderül, hogy az app egy mockup, hogy nincs mögötte valós üzleti terv, hogy ez egy ötlet, de hát olyan meg ezer van, ugye. Ráadásul a nő maradna ápolónő is, vagyis ezt mondogatta, majd egy rém béna vágás után már azt hajtogatja, hogy nem, nem csak az appal foglalkozna ha van lóvé. És a legvégén kap, de a fejlesztésre, mert az valahogy kimaradt a nagyívű tervből.

Az érzelmi hullámvasút itt működött a legjobban, a többi jelentkezőnél kiszámíthatóbb volt a végeredmény: a bokszring formájú járókát 32 (38?) ezer forintért áruló polihisztorról akkor lehetett tudni, hogy felesleges beküldeni, amikor megjelent vele egy csaj, akinek csak az a dolga volt, hogy szűk felsőben pózolva és vigyorogva hozza a biodíszletet (igaz, faszán megoldotta). Az ilyen bikicsunáj-elemeket én hanyagolnám, mert pont egy ilyen műsorba nem kellenek, csak az időt húzzák vele. Ami még egy nagyon okos húzás a formátumtól, hogy miközben a cápák a delikvenst faggatják, az olyan szakszavaknál, melyeket az átlagember nemigen ismer, a képernyőre írják ki a definíciót. A bukott pályázatoknak mondott tanácsok, a későbbi sikeresek elfogadása előtti kérdések is hasznosak, érthető az RTL szándéka, edukáljuk a nézőt, bizony.

Lilunak nem sok dolga van a műsorvezető szerepében, feltesz pár kérdést a lihegőben izguló játékosnak, majd vagy együtt örül vele a végén, vagy nem. Nincs sok külső felvétel, az első rész elején megmutatták a zsűritagok "átlagos" napját, amibe némi rongyrázás is befigyelt, ezen kívül minden odabent, stúdióban játszódik. Statikusnak statikus, de jól van összerakva, és kifejezetten szépen néz ki. Hogy aztán ez kell-e majd hétről hétre az embereknek, az jövő héten kiderül, de az biztos, hogy a "Szevasztok, cápák!" az egyik legbénább köszöntés evör, ami tévében elhangzott, bár ha belegondolok, hogy a japánoknál tigriseket köszöntenek, még nm is jártunk olyan szarul.