Az a NatGeo Budapesten forgatott, Mars című sorozatának a legnagyobb baja, ami egyben a legnagyobb erénye is: a tudósemberek. A tudósember egyébként sem magában, sem csoportosan nem szokott különösebb veszélyt jelenteni az emberre (jó, Oppenheimeréken kívül), a Marsot viszont pont azzal nullázza le, amivel messze kiemeli a mezőnyből, az eszével. Amikor Peter Diamandis, Casey Dreier, James L. Green, Jennifer Heldmann, Jedidah Isler, Roger Launius, Stephen Petranek, Neil deGrasse Tyson, Tristan Bassingthwaighte, Kim Binstedm, Charles F. Bolden, David F. Dinges, Charles Elachi, Bettie Grant, John M. Grunsfeld, Tom Kalil, Oleg Korablev, Joseph Levy, Jim Lovell, Mary Roach, Andrzej Stewart, Nicolas Thomas, Jennifer Trosper, Andy Weir, Robert Zubrin, Bill Nye, Elon Musk, Antonia Juhasz és a többiek megszólalnak, a nézőtábor automatikusan két csoportra oszlik: azokra, akik ilyenkor felhangosítják a tévét, és azokra, akik ilyenkor kapcsolnak át valahová.

Azt már az első évad kapcsán leírtuk, hogy nagy vállalás az, hogy egy science-fiction sorozatot úgy építenek fel, hogy a tudomány és a fantasztikum, hogy ilyen sután fogalmazzuk meg, nagyjából fele-fele arányban van jelen a sorozatban, hiszen ezzel effektíve egy-egy epizód 22 percnyi drámája mellé 22 perc dokut kapunk, ami óhatatlanul felborítja a sorozatokról évek alatt kialakított képünket, az írókat meg a sírógörcs szélére kergeti, hiszen heti 22 percben kell cselekményt, karakterizációt írniuk, és ez nem feltétlenül sikerül ilyen keretek között.

A karakterek elnagyoltak, a konfliktusok csak vázlat szintjén működnek, de hát ha úgy nézzük, hat hét alatt 6x22 perc jut erre mindössze. Nem az a bajom nekem a Marssal, hogy tudósemberek beszélnek benne, hanem az, hogy akkor szólalnak meg, amikor kurvára nem kéne, amikor már kezdenék elmerülni a marsi drámában, és nem akarok kiszakadni belőle.

Az első évadban ez a kettősség azért nem volt nagyon feltűnő, vagy zavaró, mert a történet közelebb volt hozzánk, időben és a lehetőségeket tekintve is, így kvázi az, amit mondtak a tudósemberek, és az, amit láttunk, az jobban szinkronban volt, mint a második, a fantasztikummal jóval bátrabban bánó évad eseményei és az azzal kapcsolatos fejtegetések.

Öt évet ugrunk az időben, a kolónia annak ellenére szépen fejlődik hogy az első hat részben minden lehetséges vészforgatókönyvet kimaxoltuk, ÉS még az élet nyomai is megvannak. Mi tenyerelhet bele egy ideálista tudósközösség mindennapjaiba ilyenkor? A kapitalizmus. Mert nyersanyag mindenütt. Mert szabad rablás. Mert aki hamarabb odaér, azé. És jön is a Lukrum nevű cég bányászni, melósokkal. Mintha Bruce Willis és az Armageddon szereplőgárdája beköszönne a bolygóra, csak az olcsóbbik, tévés verzióban.

Hat rész valahol elég lenne arra, hogy felépüljenek a bányászok, és a konfliktusok túlmutassanak a vázlaton, de nincs hat rész, csak effektíve három, így hiába tűnik érdekes fazonnak Jeff Hephner, a Lukrum-expedíció vezetője, ha semmit nem tudunk meg róla. Elnagyolt minden, ami azért rém idegesítő, mert a sorozatra költöttek, és ugyan a CGI nem Expanse-szintű, de így sem sok jobb van nála a tévében, a bázis nagyobb, érezhetően lakhatóbb, és hát a tét is nagyobb. Az évad nagy kérdése, hogy ezt a bolygót is szétcsesszük majd, ahogy tettük azt a Földdel, vagy van valami fék az agyakban?

A tanmesének is beillő, de mégsem prédikációba átmenő évad sokkal mozgalmasabb és cselekményvezéreltebb, mint az első volt, látszik, hogy a showrunner Dee Johnson nem a szarakodásban, hanem a tempóban hisz, épp ezért nem ő forgatta le a The Martian (litton: Mentőexpedíció) című kamaradrámát a Marson krumplifarmerkedő Matt Damonról és a szakálláról. És ami nagyon fura, ha már itt tartunk, hogy ennek a második évadnak pont egy olyan karakter hiányzik, amilyen Damon űrhajósa volt, akibe picit jobban bele lehet kapaszkodni, mint mondjuk a Jihae alakította Hanába.

Jó, a kötelező románcok mellé egy terhesség is jár (ami dettó elég régi sci-fi-toposz), nagyon kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle. A harmadik évad, már ha lesz, a társadalom felépítésérő kell, hogy szóljon, a hazai szokások háton cipeléséről, az olyan apróságokkal, hogy mi lesz a marsi állam berendezkedése, diktatúra vagy demokrácia, esetleg a kettő között valami, és persze fel kell merülnie a büntetésnek is, mert ha van bűn, kell lennie bűnhődésnek is. és igen, a vallás kérdése is megkerülhetetlen lesz. Izgalmas lehet ez még bőven, és nem bántásból mondom, de mennyivel jobb lenne egy "rendes" évad, amiben van 6x42 perc dráma, és utána egy félórás kibeszélő tudósemberekkel?

Hol látható: Mars - Utunk a vörös bolygóra NatGeo, vasárnap esténként 22:00, bemutató november 18.

Ez pedig egy felzárkóztató az első évadból.: