Gyerekkel és/vagy kisállattal mindent el lehet adni, mondja a marketinges alapvetés, és ugyan black tar heroinnal és AK-47-essel még nem tesztelték a dolgot, de van benne valami. De mi van akkor, amikor maga a gyerek az árucikk? És most nem arról beszélünk, amikor egy tehetségkutatóban produkálják magukat, mert akkor legalább az megvan a dologban, hogy a gyerek tud arról, miben vesz részt (most szépen kimész a színpadra a magas nénivel és elmondod a verset, amit anyának írtál) és olyat csinál, amiben jó, mert ugye olyan kegyetlen szülő nincs, amelyik bikucsunájoztatja a család szeme fényét.

Ó, dehogy nincs.

A Mit tenne a gyereked? című TV2-s műsor nem egészen ilyen. Ebben a műsorban az a truváj, hogy van egy óvoda a Pilisben - hogy aztán ez egy valóban működő óvoda, amit átalakítottak, vagy csak erre a célra gründolták az most nem érdekes - amibe mindennap bezavarnak pár gyereket, és helyzetbe hozzák őket. A kisember reagál valamit, játszik, viccel, hisztizik, füllent, bénázik, stb., azaz viselkedik, a lehető legtermészetesebb módon, ahogy azt a gyerekek tudják csak, akik nem hallottak még a Truman Show-ról. Közben a szülő meg a stúdióban ülve igyekszik kitalálni, hogy Lajoska vajon hogy reagál az adott helyzetben, azaz, mit tenne, ha.

És aki a legjobban tippeli meg, hogy Lajoska mit fog csinálni, az nyerhet egy külföldi utazást vagy csavarkulcskészletet, már ha Lajoska nem a felkínált alternatív nyereményt választja, ami akár egy bazinagy műanyag dömper is lehet. Mert itt a gyerek dönt mindenben.

A műsor maga a kényszeresen hujjogató/tapsoló/röhögő bérközönség miatt elég idegesítő, az arányokat valahogy jobban be kéne lőni, ahogy Ördög Nóra trademark cukiskodása is sok egy idő után, de hát ő minden műsort így vezet, ha gyerekek szerepelnek benne, ha Pintér Tenya. Rémesen béna az, amikor a kölykök "átmennek" a stúdóból az óvodába, mert utána nyilvánvalóan korábban felvett jelenetek jöttek, maga a műsor sava borsa, ugye, amikor a gyerekről kiderülnek a DOLGOK. Lehet-e füllenteni? A gyereknek van olyan erkölcsi rendszere, ami értelmezhető, vagy amit egyáltalán meg akarunk mutatni? Miért akarnám az ötéves fiamat olyan helyzetbe hozni, amiben azt tesztelik le rajta, mennyire tud ellenállni a kísértésnek? Engem kifejezetten taszított az, hogy pont úgy manipulálták a gyerekeket, mint a Való Világ játékosait, csak nem cigivel meg pálinkával, hanem ipari mennyiségű cukorkával, amit egy doboz alá rejtettek, az óvónőt játszó színésznő kiment, és otthagyta a gyereket a kíváncsiságával, meg a bazinagy, VALAMIT rejtő dobozzal és a kamerákkal.

A közönség közben üvölt, a szülők pedig tippelnek, Lajos kukucskál vagy sem?

És ha kukucs, akkor utána bevallja, vagy hazudik? A szülők végiggondolták vajon, hogy mit jelenthet az egy gyereknek, ha a saját anyja vágja bele a kamerába, hogy á, az én lányom nem fogja betartani a szabályokat, mert nem az a típus. Hanem? Hanem milyen? Hazudós? Megbízhatatlan? És amikor leültek kedden este ezt megnézni, mit mondtak neki? Hogy ez csak egy műsor, és szerepet játszottunk? Vagy azt, hogy hát igen, Lujza, mi, a szüleid megbízhatatlan, hazudós gyereknek tartunk, ÉS EZT A TÉVÉBEN TÖK ISMERETLEN EMBEREK TÍZEZREINEK IS ELMONDTUK. Ezen a ponton legszívesebben belevágtam volna valamit a tévébe. Aztán persze megmutatták a kisembereket, azt, ahogy kínlódnak, saját kis értékrendjüknek megfelelően igyekeznek viselkedni, a szülők meg elégedetten véshették fel a pontot a nevük mellé, látod anyukám, csak kukucskált,

MEGMONDTAM, HOGY EZ LESZ BASZKI, HAZUDIK A LÁNYOD.

Őszintén megmondom, a műsorban eddig, a 15.percig jutottam.

Nekem simán belefér az, ha egy félhülye futballista a farkát pörgeti egy művfüves udvaron, mert ő akart odamenni és tudta mit vállalt. Alpári trashrealityben szerepelni, azt. A kisgyerek ebben a műsorban nem tudta, hogy manipulálni fogják, hogy a feladatokban azt nézik meg, betartja-e a szabályokat, csal-e, ha ahhoz érdeke fűződik, és az adásig azt sem, hogy a szüleinek mi a véleménye róla.

Na, az utóbbit megtudták.