Egy sorozat halála az, hogy ha nem változnak annyira a karakterei, ha az írók nem tudnak annyi csavart, fordulatot, mindegymit vinni bele, hogy tovább akarjuk nézni. Ilyenkor a néző egy ideig még reménykedik (The Walking Dead 4.-5.-6. évad), utána letargiába esik, és ha nehezen is, de elengedi a cuccot, mert már több bosszúságot okoz neki, mint kellemes pillanatot. Ennek az egyik ellenszere az, ha időben befejezzük a dolgot, kiszállunk a csúcson úgymond, és akkor is lezárjuk a sztorit, ha abban lenne még egy vagy két évad. A Válótársak a csütörtökön induló harmadik évaddal fejezi be a pályafutását az RTL-en, és nem biztos, hogy nagyon kéne sajnálni a dolgot.

A befejezés okairól két verzió van, az egyik szerint a negyedik évad már a hollandoknál sem volt annyira nézett, a másik meg az, hogy Stohl nélkül nem lenne az igazi a történet, ő pedig mostanában a TV2-n vezet vetélkedőt, és kap majd még feladatokat, az meg elképzelhetetlen, hogy egyszerre két konkurens csatornán is szerepeljen ugye (csak neki egy szerep a Korhatáros szerelem második évadában, már ha nagyon sorozatozni akarna). Pedig, és ezt tök komolyan mondom, annál nagyobb punkság nem is lett volna, mint elrángatni Stohlt a Válótársak harmadik évados sajtóvetítésére, de valahol értem, hogy ez miért nem lett volna szerencsés. Ami a folytatást illeti, én lehet hagytam volna neki még egy évadot, elengedve a holland verziót, tök magyar kútfőből továbbírva a dolgot, mert szerintem nélküle is működne a dolog.

A második évad végére a sztori visszaállt nullára, a három pasi közös menedéke eladósorba került, Joci ment haza az ikrekhez (de dugás szigorúan kizárva a csajával), Bálint kénytelen volt szembesülni azzal, hogy az öccse éppen lenyúlja a feleségét, aki meg beadta a válókeresetet, Dávid meg hazaköltözött, és szeretné anélkül megdöngetni a nejét, hogy előtte félórán át kelljen vele üvöltöznie. Szóval minden visszaállt nagyjából az első évad elején látott állapotra, már ami a kerettörténetet illeti, és innen kell megint ezt a három faszit egy fedél alá zavarni mert... mert ez a sorozat, ahogy a Castle-ben meg az, hogy van egy író, aki okoskodik a rendőrök mellett. Ezért az első két rész tulajdonképpen csak arról szó, hogy jutnak el a pasik arra a pontra MEGINT, hogy ezekkel a nőkkel csak nem megy, inkább jöjjön a kanszag és a mosatlanhegy. 

A karaktereket így kénytelenek az írók (az eredeti forgatókönyveket lekövetve) úgy mozgatni, hogy olyan, a józan észnek és a logikának teljesen ellentmondó dolgokat tegyenek, mint például Joci, aki a nyilvánvalóan felelőtlen csaját egyedül hagyja az ikergyerekekkel, vagy Bálint, aki meg sem győződik arról, hogy az öccse TÉNYLEG megpocsékolta-e a feleségét, inkább feléget minden hidat közöttük. A három kapcsolat mindegyike menthetetlen egyébként, amit mindenki lát, csak éppen azok nem, akik benne vannak, de ez a való életben is így szokott lenni általában.

A sajtónak levetített két rész pont úgy néz ki, mint eddig, a megvalósításra különösebb panasz a második évad óta nincs, mintha a drónos felvételekből is visszavettek volna, és pár kontinuitási hibán túl (a napszakokkal továbbra is gondban vannak az alkotók, ezért zavarja délután négykor ágyba a gyerekeket Bálint) a hanggal vannak apróbb problémák csak. A zene mintha egy fokkal hangsúlyosabb lenne, a második részben elég sok esetben húzza alá a jeleneteket, aminek én kifejezetten örültem, szóval hajrá. 

A színészek a harmadik évadra valahogy belenőttek a karakterekbe, különösen Balsai Móni és Scherer Péter, akik egyértelműen a hátukon viszik az egészet, és ezt az írók is érzik, ezért nekik írják messze a legjobb dialógusokat és belőlük hozzák ki a lehető legtöbbet, és ők kapták meg Alföldi Róbertet is a második részben. Őt mostanában színészként a tévében már nem nagyon lehetett látni, hát most megmutatja, hogy az ösztönös tehetség az nem kopik ki az emberből. Stohl és Gubás Gabi párosa nekem simán eladja a romokban heverő házasságot, Nagy Ervin viszont kicsit kilóg a szerelmi háromszögből, nem tudom, hogy a karaktere miatt, vagy a színész nem tud vele mit kezdeni.

Lengyel Tamás Jocijával semmi gáz, az ő magánéleti szála viszont sehova nem fejlődik, egy számára nagyon tré kapcsolatból menekül, ahová visszahúzza a két gyerek - a legjobbak azok a jelenetei, amiket az anyját alakító Börcsök Enikővel közösen vettek fel egy lakótelepi kéróban. Mintha a színész is felszabadultabb lenne Földes Esztertől távol, aki a sorozat nagy kérdése. Mármint az, miért nem üttetik el a karakterét egy dömperrel, és nevelné fel az ikreket Joci a két bolond haverral meg valami új csajjal közösen. Szonja, Joci csaja ugyanis az a szereplő, aki csak azért van a sorozatban, hogy lehessen valakit utálni, egy szimpatikus vonása sincs, Földes pedig hiteltelenül, nagy távolságtartással hozza a figurát, mintha ő is rühellné. Ez úgy még szembetűnőbb, hogy Balsai Móni (Tamara), aki pont így volt a saját szerepével az első évadban, a harmadikra látható élvezettel hozza a nőt, amitől a karakter élni kezd, és a nézőben óhatatlanul felmerül, hogy baszki, nem lehetne még többet mutogatni őket inkább?

A sorozat egy picivel keserűbb lett, mint az első két évadban, de ez jót tesz neki valahol, mert pár dialógusban olyan kérdéseket boncolgatnak a szereplők, amiket bárki feltehet magának vagy a párjának, és ha már azzal nem sikerül igazán az átlagemberhez közel hozni a szereplőket, hogy mindenkinek láthatóan jól megy, és nincsenek anyagi gondjaik, legalább a magánéletük pont olyan szar, mint a csepeli műkörmösnek (ha nem szarabb). A poénok egy fokkal harsányabbnak tűnnek, ami jó, Alföldi life coach-ja eszméletlen vicces például, a nyilvánvalóan rögtönzött beszólások ("csak semmi buzulás", "nem vagy te lakáj, bazdmeg") meg sokat dobnak kifejezetten ártalmatlan jeleneteken is. Premier: január 4., 21:10, RTL Klub.