Ha az Idiocracy című Mike Judge filmet (vagy lassan dokumentumfilm, ahogy állnak a dolgok) vesszük alapul, tetszik tudni, azt, amiben a jövő Amerikájában a nézők legkedveltebb tévés szórakozása egy fingós reality követése, akkor a Pumpedék második évada megérdemelne minden díjat, amit csak hozzá lehetne vágni, mert a legönazonosabb műsor, (már ha van ilyen szó - nem a műsor, a másik) amit jelenleg a tévében láthatunk. Az első évad is ilyen volt egyébként és ha lehántotta az ember róla a kurvaanyázást és az ipari mennyiségben elfogyasztott fehérjepor-barnítókrém kombót, akkor ott maradt neki egy klasszikus történet a farkát kordában tartani nem tudó ifjúról, akinek a csajában meg elkezdett ketyegni a biológiai óra, és bármennyire is szereti hősünket, saját érdekében szakítania kell. És szétmennek. De epekednek.

Tragikus, nem? Ha ezt a sztorit David O. Russell rendezi, akkor Pumpedné Ágit Jennifer Lawrence alakítja, Pumpedet meg Bradley Cooper, és lett volna egy csavar a korukkal, de a lényeg, hogy egy simán nézhető, eladható termékről beszélnénk, amit nem ciki nézni. A Pumpedék ezzel szemben a prolitrash, a prosztóreality kategóriába került, amit tisztességes ember bottal sem piszkál, és nem néz, ha fizetnek neki, akkor sem. Pedig egy ártalmatlan realityről van szó, ami kinyitja az ablakot egy picit, és megmutatja, hogyan él egy bizonyos réteg Magyarországon. Pumped Gabó az a fajta huszonéves nyikhjaj, aki nem akar dolgozni, de híres akar lenni, pénzt akar, sokat és gyorsan, emberi kapcsolatokat és boldogságot. Majd rájön, hogy ez így nem megy, addig meg itt van ez a műsor, aminek második évadában a kúrás és a gyúrás helyét átvette a kínlódás és a bizonyítás.

Pumped szeretné visszakapni Ágit, és mindent megtesz, (mármint amiről ő gondolja, hogy elég) hogy ez összejöjjön, még dolgozni is elmegy, Balatonra. Ott pedig lehet nagyon jó realityt forgatni, tessék csak visszagondolni az Aranypartra, a Viasat fájón korán elkaszált, egy évadot megélő műsorára, amiben huszonévesek költöztek össze Siófokon és dolgoztak egy siófoki kocsmában. (Aztán persze valaki belehányt a bőröndbe és megölte a bulit, de ezt most hagyjuk.) A Pumpedék második évada láthatóan más szerkesztési és megvalósítási elvek mentén készült, mint az első, egyrészt a szereplők megtanulták kezelni a kamerát, így sokkal több felvétel kerül adásba az ő kezükből és kevesebb a hozzáforgatott, másrészt fontosabb szerepet kap az -ék a Pumpedékből, Ági saját történetszála mellett Soma és Luna, valamit Pumped húga is beemelődik az állandó gárdába és ez jót tesz a történetnek.

Nem mondom, hogy a Pumpedék a televíziózás csúcsa, nem mondom, hogy ebből tanulni kellene bármit is, és nem tartom követendő példának és/vagy viselkedésmintának amit látunk. Ahogy azt sem, hogy Charles Bronson egy zokniba töltött aprópénzhalommal ver agyon embereket. Ez egy műsor, egy szórakoztatónak szánt produktum, ami (nem is olyan) görbe tükröt tart elénk, tessék, ilyenek is vagytok, ha akartok, borzadjatok, de szerintünk elég, ha csak röhögtök. Ez a műsor ennyiről szól és nem többről.

Hol látható: Pumpedék, RTL Spike, hétfő esténként tíztől.