Justin Hartleyt a magyar nézők a Smallville című sorozatból ismerhették meg, ami megelőzte a korát abban a tekintetben, hogy akkor dolgozta fel egy ikonikus szuperhős, Superman történetét, amikor a ma tapasztalható képregénysorozat-boomtól még nagyon messze voltunk. Hartley a sorozatban mellékszereplő volt, a Zöld íjászt alakított, akit ma egy külön sorozatban már Stephen Amell játszik. Annyira nem bánja, hiszen az NBC (nálunk a Viasat3 vetíti) This Is Us azaz Rólunk szól című családi drámasorozatában kapott állandó, fontos szerepet. És ugye ez a széria az egyik legnézettebb tévésorozat manapság, legalábbis network tévén. Tízperces kerekasztalbeszélgetésen vettünk részt vele a monte-carlói tévéfesztiválon

Mi az, ami legjobban meglepett Monte-Carlóba?

Hogy pont olyan, mint a tévében meg képeken. Mint egy képeslap. És az a fura, hogy erre a kérdésre tíz éve lehet, mást válaszoltam volna, de manapság a manipulált képek és videók világában soha nem lehet tudni, mi valós és mi nem. Szóval azon döbbentem meg, hogy ez a hely tényleg olyan, amilyennek látszik, és baszki, valóban vannak olyanok, akiknek akkora a jachtjuk, mint egy focipálya.

Szeretsz ilyen fesztiválokra járni?

Nem sok alkalmam volt, de persze hogy szeretek. Jó móka, találkozhatom olyan színészekkel, akiket csak a tévében látok, mert ugye hiába gondolja mindenki az ellenkezőjét, Hollywood nem egy olyan kisváros, ahol mindenki ismeri egymást. Most dumáltam Robert Patrickkel, óriási fazon, a Terminátor 2 óta rajongok érte, és még soha nem volt lehetőségem találkozni vele.

Mit gondolsz, mivel hat leginkább az emberekre a Róluk szól című sorozatod?

Összetett kérdés. Az egyik oka az lehet, hogy nagyon személyes élménnyé vált a nézők nagy többségének. Ez elég hülyén hangzik, de nem tudom jobban megfogalmazni. Nem nézik a sorozatot, inkább megélik. A másik, hogy ebben a történetben van a legkevesebb elkenés, kamu vagy mellébeszélés azok közül, amiken én dolgoztam. Valós emberek, hús-vér karakterek szerepelnek benne, és a néző ráérez arra, amikor őszinték vele és nem akarják átverni. Pont olyan problémáink vannak nekünk, mármint a karaktereinknek, mint a tévé előtt ülőknek, vagy, ha már itt tartunk, mint nekünk magunknak. Könnyebb azonosulni a figurával, nem kell annyira eljátszani a dolgot, mert van valós élmény, tapasztalat, ahová nyúlhatunk.

Miben hasolít rád a karaktered?

Egyforma magasak vagyunk. De ő például fiatalabb. Szerintem a humorérzékünk egyforma, ő is pont úgy közelíti meg az eseményeket, mint én. Aztán ugye őt is színésznek írták meg, így valahol nagyon könnyű dolgom van. Jó szíve van, és nekem is. Azt hiszem, ennyi.

Sok pályatársadhoz hasonlóan te is szappanoperákban kezdted, mennyire volt nehéz átsorolni a "rendes" sorozatok világába? Nehezen fogadtak el?

Így visszagondolva, ebben van valami, de azért ez nem most volt, ugye. Ami a karrierem alakulását illeti, én azt vallom, hogy egy munka az egy munka, pont úgy állok hozzá egy szapanoperához vagy egy reklámfilmhez, mint egy drámai sorozathoz, és igyekszem azzal foglalkozni, amire hatással lehetek, amibe van beleszólásom, azaz a teljesítményemre. Tuti voltak olyan beszélgetések, beszólások a hátam mögött, amik úgy alakították az életemet, hogy tulajdonképpen nem is tudtam róla, de látod, ebben Hollywood igenis olyan, mint egy kis, pletykás falu. De nem bánom egyébként, mert a kritikát nem nagyon bírom, és ha valaki cinkelni akar, tegye a hátam mögött, de szemtől szembe, úgy jobban alszom.

A Rólunk szól nagy rajongótábort épített ki, gondolom neked is megvannak a saját rajongóid. Mi volt az, amit egy rajongó vagy néző mondott, és megragadt benned? Volt egyáltalán ilyesmi?

Egy közönségtalálkozó után jött oda egy férfi, és azt mondta, a sorozat nézése ez egyetlen dolog, amit a feleségével és a fiával közösen tesz, és ezért nagyon hálás nekem. Mármint, hogy egyáltalán van egy olyan dolog, ami ennyire összeköt különböző embereket. Remélem azért, hogy nem csak a Rólunk szól tartja össze a családját. Azt is mondták és írták is nekem, hogy a sorozat ébresztett rá egyeseket arra, hogy az a helyzet, amiben éppen vannak, nem feltétlenül olyan, amibe bele kellene törődniük, hanem igenis tehetnek ellene, és élhetnek boldogabban is, de ehhez erőt kell meríteni - és itt jöttünk mi a képbe. Ezt azért tényleg jó hallani, bár egyszerre ijesztő is, mert rádöbbensz, hogy kvázi felelősséged van, pedig te csak egy tévésorozatban szerepelsz és kész.

Mennyire változott meg az életed, mióta egy igazi sikersorozatban szerepelsz?

Többen ismernek fel az utcán. Ez jót tesz az egónak, de van egy olyan aspektusa is, hogy egyre több jótékonysági eseményre hívnak el, amire meg szívesen megyek, mert segíthetek másoknak. Volt egy nagyon vicces sztori is, egy ilyen jótékonysági gálán odajött, mit jött, rontott hozzám egy nő, azzal a "tudom ki vagy" arckifejezéssel, nekem meg ez rohadtul legyezgette az önérzetemet. Erre megkérdi, hogy van Blake. Nem ismerek egy Blake-et sem, de rávágtam, hogy jól, mit mondhatnék ebben a helyzetben? Mire megkérdezte, számítottam-e arra, hogy a Deadpool ekkora siker lesz, én meg rádöbbentem, hogy azt hiszi Ryan Reynolds vagyok, akinek Blake Lively a felesége, és aki a Deadpool című film főszereplője.

Az egy kurva jó film.

Ebben egyetértünk, de ettől még elég szarul jött ki. Aztán vagy öt percig Ryanként beszélgettem vele, és láttam rajta, menyire feldobtam az estéjét. Szóval ilyen is van. Bocs, Ryan, ha olvasod.

Azt kétlem, de ha egyszer interjúzom vele, majd elmesélem neki.

Oké. Azt is, hogy lebuktam, mert amikor mentem el a gáláról, úgy nézett rám, mint a véres ingre.