Amikor az AMC 2015-ben bejelentette, hogy testvérsorozatot forgat a The Walking Dead mellé, örültem, mint közmondásos majom a nemi szervének, mert az volt az ígéret, hogy két család sorsán keresztül láttatják majd a járvány(?) kitörését, és arról az időszakról kapunk képet, amikor Rick Grimes, a TWD főhőse kómában fetrengett a kórházban vagy 3-4 hónapon át(?), azaz az ilyen posztapokaliptikus történetek legizgalmasabb szakaszáról, a társadalom fokozatos összeomlásáról.

A pilot fasza is volt, az egyik legjobb abban az évben, és az első évaddal nekem nem is volt bajom, csak a tempó volt kicsit gyors (a hatodik rész végére már több zombi volt az utcákon, mint ember) és a főbb karakterek között nem akadt kettőnél több, akinek a sorsa érdekelt volna istenigazából. A második évad első fele egy hajón játszódott, ami papíron jó ötlet, és a megvalósítása nem is volt rossz, mármint technikailag (voltam kint a forgatáson, láttam, hol vették fel és hogyan) de a sztori a nagyon szűk mozgástér miatt sem működött. Ott is hagyták a hajót, és Mexikóban bandáztak tovább, az évad végéig három helyszínen is. Ez nagyon sok.

Nem lehet felépíteni úgy egy évadot, hogy annak első öt része egy hajón, a következő négy egy mexikói farmon, az utolsó hat meg felváltva egy hotelben és egy menekülttáborhoz hasonló telepen játszódik. Nem szokod meg a környezetet, vagy mire megszokod, máris jönnek a zombik és kezdődik a menekülés előröl. Jó, értem, zombiapokalipszis van, és ha lettek volna érdekes új karakterek, és nem tüntetik el az évad közepén pl. Daniel Salazart, akkor nem lett volna különösebb bajom az egésszel, de így nem nagyon érdekelt a sztori, még annak sem tudtam örülni, hogy a tévétörténelem legidegesítőbb faszfej tinijét, Christ végre kinyírták. Az évad végére aztán mindenki megindult északnak, mert az alkotók is rájöttek, hogy szép,szép Mexikó, de az amerikai nézőket inkább az USA érdekli.

A sajtónak az USA-ban ma este, itthon holnap hajnalban adásba kerülő első két részt és a jövő héten érkező harmadikat mutatta meg az AMC, és milyen jól tette. Ez a három óra ugyanis sokkal feszesebb, izgalmasabb és okosabban megkomponált/megírt volt, mit az eddigi 21. A határra érő és ott tűzharcba keveredő főhősökkel végre történnek olyan dolgok, amiket nem ásítva fogad a néző. Én értem, hogy a "mi a fasz legyen egy csoport emberrel a zombik között?" témakörben végesek a lehetőségek, úgy meg pláne, hogy van egy másik sorozat, ami közben ellövi az érdekesebbnek tartott motívumokat (bár a legutóbbi TWD-évadot látva ebben már lelkesen kételkedem), de az előző évad kínos történetszálai a zombikkal azonosuló Nickkel vagy az apátiába zuhanó Travisszel nagyon idegesítőek voltak.

Az új helyszín a mexikói-amerikai határ két oldala, és végre előhúztak a kalapból egy olyan szálat, amit a TWD sem lőtt el, pedig lehetett volna: a túlélőfanatikus vidéki amerikaiakét. Ami nálunk csak Szalacsi bunkerjének internetes mémje, az az amerikai kultúrában, különösen a szövetségi kormánnyal szemben bizalmatlan vidéki lakosság körében véres valóság. Igen, tényleg vannak olyan amerikaiak, és nem is kevesen, akik készülnek a világvégére, de nem úgy, mint David Koresh szektája, hanem bunkerrel, kerítéssel körbevett, mindennel felszerelt támaszpontokkal, kajával, fegyverekkel, gyógyszerekkel. Megtermelik, amire szükségük van, napelemmel termelik az energiát és nem kérnek a kormányból. Szabad ország, joguk van hozzá, ha erre akarja valaki a pénzét költeni, hát tegye.

Na, egy ilyen komplexum az új helyszín, de ide csak a harmadik részben jutunk el, az első kettőben még van egy kis csetepaté a határon, némi szadizmus - kiszámítható végeredménnyel, önfeláldozás, a deus ex machina kissé idegesítő használata, és sok karakterépítés, ami ráfért a Fear The Walking Deadre. A harmadik rész a legerősebb egyébként, mert az új karakterek végre nem írhatók le egy mondattal, ráadásul az egyik új karaktert alakító Dayton Callie, a Deadwood Charlie Utterje ismét közös jelenetekben szerepel a most Madisont, a Deadwoodban meg Joanie Stubbsot alakító Kim Dickensszel, és ezek a percek a két színész között nyilvánvalóan meglévő kémia és bizalom miatt sokkal életszerűbbek és jobbak, mint bármi, amit addig a Fear nyújtani tudott.

Nem fogok többet spoilerezni a sztorit illetően - az eddigiek sem voltak túl meglepők az előzeteseket látva - a szálloda a második részen előkerül, de hamar el is felejtjük, lesz helyette egy másik mexikói helyszín, közel a határhoz, aminek lakói vélhetően majd összecsapnak a túlélőfarmmal, de ez csak tipp, nyugi. Az új szereplők a régiekbe is új életet visznek, mintha az előző évad csak egy kínos mellékzönge lett volna, és majd most indul be a verkli. A baj csak az, hogy a második adag nagyon sok nézőt elriasztott, és egyáltalán nem biztos, hogy még egy esélyt adnak a Fear The Walking Deadnek, pedig most tényleg megérdemli a sorozat.

Hol látható: Fear The Walking Dead, AMC, hétfőnként hajnalban eredeti nyelven, este szinkronnal.

Bónusz: pár werkfotó az évadból.