Két Oscar, négy Emmy és öt Golden Globe - ezeket mind Jessica Lange nyerte (tök jogosan) 1976-os első szerepe óta. Játszott színházban, filmben, sorozatban, legutóbb Ryan Murphy American Horror Story-antológiasorozatában volt nagyszerű (különösen az első meg a boszorkányos évadban), most pedig az egyik leglegendásabb hollywoodi cicaharcról, a Bette Davis-Joan Crafword hisztiről szóló Feud (Viszály) című szériában látható. Emailben kérdezhettünk tőle párat, ez lett belőle.

Mennyit tudott Joanról, mielőtt belevágtak a munkába? Mi tetszett meg ebben a sorozatban?

Elég meredek lépés volt, mert egy színdarab, a Hosszú út az éjszakába munkálatai után estem be, szóval nem készültem hónapokig a szerepre. Megérkeztem a forgatásra, és rögtön belevágtunk. Mondtam is Ryannek (Ryan Murphy, a sorozat társalkotója), hogy fogalmam sincs, mit kell csinálnom. Fogalmam sem volt, hogy kicsoda Joan Crawford. De amikor elkezdtem utánanézni, egészen lenyűgözött a karakter, mivel rengeteg olyan oldalról szemlélhetjük, amiket az emberek szerintem nem is ismernek. Joan mindig is nagyon zárkózott volt, páncélként viselte a magáról szívós munkával felépített képet. Az ismerősei mesélték, hogy valahányszor belépett egy szobába mindig rendesen bemutatkozott. “Helló, Joan Crawford vagyok.” Mintha nem ismerték volna fel kapásból. Egy életen át építette a karrierjét, és amit elért, ahhoz foggal-körömmel ragaszkodott.

Nem voltak félelmei a szerep miatt? Egy ikont kell eljátszania, a közönség éppen utálhatta volna érte.

Nem igazán aggódtam, mert korábban már dolgoztam három másik életrajzon. Igaz, ők nem voltak olyan széles körben ismertek, mint Joan Crawford, de az megnyugtatott, hogy szerintem kevesen ismerték őt valójában. Így, amikor végre megtaláltam hozzá a kulcsot a múltján keresztül, rábukkantam az érzelmi középpontjára, és onnan már nyert ügyem volt.

A sorozatbeli Joan 58 éves, azaz a karrierje végén tart. Manapság ez mikor mondható ki egy színésznőről?

Igen, neki addigra már befellegzett. Ez azért ma sincs markánsan másként, jelentősen beszűkülnek a lehetőségek amint túl vagy a 45-ön. Mire észbe kapsz, már csak azt látod, hogy a legtöbb veled egykorú férfi, mondjuk Tommy Lee Jones vagy Jack Nicholson mellé (de bármelyik korábbi színészpartneremet is említhetném) tizenöt-húsz évvel fiatalabb színésznőket válogatnak. A szépségideálként számon tartott Joan számára is nagy nehézség volt akkoriban, hogy ez a kultúra a fiatalsággal azonosítja a szépséget, és ez semmit nem változott Hollywoodban.

Mennyire tudott azonosulni egy ilyen nagyétvágyú nővel?

Joan nagyon érzéki nő volt, és azt olvastam róla, hogy a szexualitás terén a legkevésbé sem szemérmeskedett vagy játszotta a félénket. Egyenes megnyilvánulásai voltak. Akad róla egy-két vad történet. Állítólag ha le akart feküdni valakivel, akkor megtette, olyan is volt, hogy meztelenül csengetett be valakihez. Ez nekem eszembe sem jutna.

Milyen volt Susan Sarandonnal dolgozni?

Nagyon jól szórakoztunk, de nehéz volt úgy eljátszani a riválisokat, hogy sokszor nem dolgoztunk együtt. Mindketten a saját történetünket forgattuk, de amikor közös jelenetünk akadt, mindig remek összhang volt közöttük és hasonló munkamódszer szerint dolgoztunk, ami szintén segített. Nem kellett sokat elmélkedni vagy beszélni a dologról, egyszerűen csak megjelentünk, és magunkat adtuk. Nagyon szeretem Susanben a bátorságát, és azt, hogy a legkevésbé sem hiú.

Ryan Murphyvel az American Horror Story-évadok óta együtt dolgoznak. Az ő kedvéért vállalta el a projektet? Korábban arra célozgatott, hogy nem nagyon akar tévés szerepeket vállalni a jövőben.

Tudtam, hogy szaftos szerep lesz, és színészileg rengeteg lehetőségem lesz. Ryan épp eléggé ismeri a preferenciáimat és a színészi erősségeimet. Szóval igen, nagyon megbízom benne. Ha nincs Ryan, nemigen kerülök bele ilyen szinten a tévézésbe. Ezt csak miatta vállaltam. Valószínűleg forgattam volna egy-két kisebb filmet, egyébként pedig színházi munkákat vállaltam volna.

A streamingszolgáltatók mostani előretörése valóban kedvez a női szerepeknek?

Egyértelműen. Húsz évvel ezelőtt stigmának számított televíziózni: vagy filmszínész voltál vagy színházi. Mára leomlottak ezek a határok, ami remek dolog. Angliában egyébként ez korábban is így volt. Emlékszem, amikor először léptem színpadra Londonban. Egy esti előadás miatt jöttünk be, és a színészek egy része rádiójátékokat vagy tévéműsorokat vett fel napközben, amit engedélyeztek, sőt bátorították is őket. Szabadon mozogtak a különböző műfajok között, és egyik sem ért kevesebbet a másiknál. Ez a fajta rugalmasság Amerikában akkor még nem létezett. Most végre az Egyesült Államok is kezd felzárkózni ebben a tekintetben.

Hol látható: Viszály: Bette és Joan, FOX, szerdánként 21:55.