Véget ér az HBO újonc sorozatának, a Westworldnek az első évada. A tovább után spoileresen tárgyaljuk ki a finálé eseményeit.

Egyre több sorozat esetében fordult elő, hogy a készítők úgy tekintettek az első évadra, mint egy nagyon hosszú pilotra, ami lehet alkotói szempontból egy remek érzés, de nézőként okoz néhány frusztráló pillanatot. A néhány hónappal ezelőtt lefutott Preachernél is az történt, hogy a képregények érdekes felütéséig az első évad végén sikerült eljutni. A Westworld beleillik a sorba, hiszen Lisa Joy és Jonathan Nolan 10 epizódot áldozott arra, hogy megfelelő alapot adjon a lakók öntudatra ébredésének és érdekes, személyes drámával töltse meg azt, hogy pontosan, hogyan is jutottunk el idáig.

Ford és Arnold kapcsolatáról lehetett sejteni, hogy nagy jelentőséggel bír, de a készítőknek valamiért az volt az elképzelésük, hogy mindenki jobban jár, ha ennek a mélységét titokban tartják előttünk. Utólag viszont nem látom be, hogy ezek a döntések pontosan mit is adtak hozzá a sorozat élvezetéhez. Az biztos, hogy a sorozat sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy az internet jelentős százaléka igyekezett, hétről hétre megfejteni a legapróbb mozzanatokat, a parkon belül és kívül egyaránt. Ezen kívül viszont nem lett jobb a sorozat attól, mert az esetek nagy részében fogalmunk sem volt arról, hogy pontosan mi történik a képernyőn.

Az való igaz, hogy a lakók szemszögéből mesélték a történetet, akiknek lépésről lépésre kellett megfejteni a valóságuk jellegét és a készítők ehhez hasonlóan bántak velünk is. Vagyis azért nem tudtuk, hogy William és a feketeruhás ember valójában ugyanaz a személy, és azért nem tudtuk, hogy két idősíkon zajlanak az események, mert Dolores sem volt vele tisztában. Ezzel sikerült átadni azt az érzést, amiben a mindennapjai teltek, amikor nem igazűn tudta megkülönböztetni a múltat a jelentől. Ez egy jó döntés, ahogyan az is, hogy a lakók szemszögére koncentráltak a történetben. Viszont "nem mondtak all in-t", a sorozatnak hatalmasabbnak kellett lennie, mint amit ez az ötlet valójában elbírt, így túl sokszor lógott ki a lóláb.

A finálé majdnem másfél órásra sikeredett, ehhez képest mégis maradt néhány elvarratlan szál, amikről a múltbéli események alapján, azt hittem, hogy ennél fontosabbak. Ezek azok a dolgozók, akiket jobban megismertünk az első évad során. Elsie-ről nagyjából egy utalást sem kaptunk, ami valószínűleg azt jelenti, hogy meghalt, ugyanez igaz Stubbs is. A biztonsági főnököt feltételezésem szerint Ford akarta eltüntetni az útból annak érdekében, hogy a nagy finálé zökkenőmentesen menjen. Ehhez el kell hinnünk, hogy Stubbs komoly veszélyt jelentett volna a sikerre, mondjuk erre túl sok bizonyítékot az évad korábbi epizódjaiban nem láttunk.

A szakmai kompetenciája mellett pedig a személyiségéről sem derült ki semmi, úgyhogy nem hiszem, hogy sok embernek hiányzik. Elsie-ről sem tudtunk meg sok mindent, de legalább a küldetése nyomán adott egyfajta avatart azoknak a nézői vágyaknak, amik szerettek volna az elburjánzó rejtélyek végére járni. De túl sok jóra nem számíthat itt senki, el kellett tőle búcsúzni és mire a második évad adásba kerül, addigra már nem hiszem, hogy túl sokan fognak emlékezni rá. Ezért nagyon nagy kár. Oké, hogy a robotok jelentették az azonosulási pontot, de az igen kemény feladat, hogy úgy ábrázoljuk őket, hogy elfelejtsük a gép jellegüket és tényleg igazi lényként gondoljunk rájuk. Például néhány Asimov novellában ez összejött, de talán írásban könnyebb megfogni ezt az érzést, mint egy sorozatban. Vagy arról van szó, hogy Jonathan Nolan nem a megfelelő ember volt arra, hogy ebből a témából kihozza a maximumot.

Azokkal a filmekkel, amiket a testvérével közösen készítettek sokszor volt az a problémám, hogy az érzésekkel érezhetően nem tudtak mit kezdeni. A külcsínre soha nem lehetett panasz, általában minden gondosan kimunkált volt és a színészekből is kihozták azt, amire szükség volt, de nem igazán sikerült mélyebbre menni és valami katarzist kihozni a nézőből. A Westworld egyik problémájának szintén az tűnik, hogy nem sikerült élettel megtölteni az életre kelő robotokról szóló sorozatot. Ehhez kellett volna valami személyesebb is azon kívül, hogy megpróbálják nekünk átadni, hogyan is érzi magát az a lakó, aki teljesen elveszett már a végtelennek látszó ciklusok tengerében.

Az sem segített ebben túl sokat, hogy a fontos dolgokat, amik segítettek volna jobban elmélyülni az érzésekben, csak az utolsó utáni pillanatban árulták el nekünk. Mintha féltek volna egy kicsit attól, hogy a sorozat minden értékét elveszíteni azzal, ha elárulná a nézőknek, hogy mi is történik valójában. Azt azért nem hiszem, hogy a készítők azt gondolták, hogy önmagában nem állt volna meg a lábán a történet, inkább arról lehet szó, hogy féltek ez önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy ez legyen az HBO következő nagy dobása. Mert mikor az HBO sok 10 millió dollárt eltapsolt egy projektre, akkor nagyon nagyok az elvárások. Ilyenkor annyi mindent kell bedobni a sorozatba, amennyit csak lehet. Arra már soha nem kapunk már választ, hogy mennyi nézőt veszített volna a sorozat, ha kihagyják belőle ezt a kincskereséses elemeket és csak a történetre, meg az emberi sorsokra és drámákra koncentrálnak.

Meg azt sem tudjuk, hogy mi az általános nézői reakció. Ezeket ugyanis szerintem nem fedik le a ehhez hasonló kibeszélő posztok íróinak véleménye. Nem tudom mit gondolt az átlag HBO néző, amikor kiderült, hogy a labirintus mindvégig a lakóknak szólt és nincsen semmi, amitől majd bővebb értelmet nyernek a látottak és az, amire mindvégig számítani lehetett az eredeti filmből azok mind megvalósulnak. Biztosan lesz, akik ezt csalódásként élik meg, Lost-ot kiabálni, viszont azért nem érdemes, mert a Westworld tényleg igyekezett apró momentumokkal jelezni, hogy milyen "nagy" csavarokra lehet számítani. Szó sincs tehát légből kapott fordulatokról vagy leleplezésekről.

Ettől persze még lehet csalódás a nézőkben, de fontos az is, hogy milyen emlékekkel köszönnek el a sorozattól, egy teljes éves szünet ugyanis nagyon hosszúnak számít és addig nemcsak az HBO-ra, de a többi szolgáltatóra is érkeznek majd az újabb történetek és kérdés, hogy ebben a szünetben tudja-e növelni a táborát a sorozat. Az HBO-nak ugyanis erre van szüksége, Casey Bloys pedig a finálé után a Vulture-nek adott interjúban végre elárulta, hogy miért nem rendelték be az első néhány epizód előtt a második évadot, ahogy azt a csatorna általában szokta. Állítólag azért, mert mielőtt rábólintott volna, minél részletesebben akarta látni, hogy mire is lehet számítani az új évadban és meg akart győződni arról is, hogy a készítőknek tényleg olyan világos fogalmuk van róla, hogy hova halad a történet. Mikor erről meggyőződött, akkor jött csak az ámen a második évadra. (Fontos adalék, hogy a Westworld Michael Lombardohoz, az előző programigazgatóhoz köthető, szóval Bloys számára könnyen mostoha gyerek maradhat.)

Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy adott-e javaslatokat arra, hogy milyen korrekciókat kellene végezni a Westworldön, erről nem esik szó a Vulture cikkében. Pedig érdekelne, hogy a nagy lázadást és Ford ördögi tervét hogyan látta. Mert a fináléban az történt, amire korábban én is utaltam: beindult a mészárszék, meg a különböző végtagok levágása, meg leharapása, de az egész végtelenül üresre és tét nélkülire sikerült. A lakókért nem tudom, hogy hogyan vagy pontosan miért kellene aggódni, pláne, hogy a megszólalásaik is arra engednek következtetni, hogy nem igazán félnek a haláltól, mert a koncepcióját sem értik teljesen. Az emberek mellett pedig tényleg csak annyit lehet felhozni, hogy emberek, de egyébként fogalmunk sincs róla, hogy ők kicsodák, így szintén nem hoz ki túl sok érzést, ha esetleg lelövik őket. Ráadásul kommandósokról van szó, de ahogy figyeltem senkinek nem sikerült eltalálni a magukat önállósító lakókat, ami azért több, mint furcsa.

Innentől fogva pedig a lakókkal szemben folytatott harc csak akkor tud érdekes lenni, ha vannak emberek, akikért izgulunk. A sorozat ezzel szemben azt kéri tőlünk, hogy ebben a harcban az emberek ellen és a robotok mellett szurkoljanak a nézők, ami viszont nem tudom, hogy hosszú távon működőképes tud-e lenni. Maeve története egészen népszerűvé vált az évad második felében, ahogy Dolores egyre inkább idegesítő volt sokak számára. Az ő történetéről viszont kiderült az, amit sejteni lehetett, hogy azért ment minden ilyen simán a színfalak mögött is, mert ez is egy előre megírt narratíva volt, amit Arnold hozott össze és a robotok lázadása is csak egy újabb ciklus volt, amiből képtelenek kitörni. Itt szintén azért kellett ezt titokban tartani, hogy a robotok szemszögéből éljük át a leleplezést.

Viszont a kódjukat szépen lassan legyőző robotok nem tudom, hogy mennyivel tudnak majd érdekesebbek lenni. Lehet rosszul láttam, de Felix azt mondta, hogy Maeve narratívájának az a része, hogy felül a vonatra és kijut a parkból, ebbe viszont nem sikerült belekalkulálni azt, hogy egy kislány látványa olyan erősen hozza elő az ábrándokat, hogy inkább (a táskáját otthagyva) mégis inkább leszáll a vonatról. Gondolom azért kapott olyan papírt ami a "park 1" szerepelt és nem valami konkrétabb elnevezés, mert a kislánya már nem Westworldben van, hanem valamelyik másikban és Maeve szemén keresztül jutunk majd el oda. Ez is csak azért érdekes, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen parkokat hoznak még be a történetbe és nem azért, mert Maeve útja érdekel.

Ugyanez igaz a saját hangját végre megtaláló Doloresre, vagy az idős Williamre. A játékidő nagy része a különböző játékokra meg rejtélyekre ment el, így pedig tényleg a kíváncsiság az egyetlen, ami visszahozhatja a nézőt a második évadra. Ed Harris karaktere azt mondja, hogy a szabályok miatt az egész park egy nagy hazugság, amit az első évadra értelmezni talán erős lenne, az viszont igaz, hogy megvoltak a maga problémái. Az idős William szerint ezt meg lehetne javítani azzal, ha a robotok elkezdenének támadni és gyilkolni. Félek viszont, hogy ez se a sorozatnak, se a parknak a valódi problémáit nem oldja majd meg. De a készítőknek és az HBO-nak úgy érzem tartozok annyival, hogy vissza akarjak még térni Westworld-be, viszont sok munka van még a karakterekkel és a narratívákkal, ha tényleg azt akarják, hogy ebből legyen az új Trónok Harca.

Viszlát 2018-ban!

Egyéb felfedezések:

• A hétvégén kikerült Indexre egy jó kis összefoglalás arról, hogy ki milyen csavart vár a finálétól, utólag érdemes megnézni, hogy kinek lett igaza.
• A 35. percben, óriási körítés mellett tudtuk meg, hogy tényleg William és a feketeruhás ember ugyanaz a személy, ami talán egy kicsit túlzás volt még ahhoz képest is, amit a sorozattól megszoktunk.
• Lee Sizemore nem lett túl népszerű karakter, én bírtam, mert volt benne élet legalább. A második évadra viszont nagyobb szerepet szánnak neki, ezért maradt ki a mészárlásból és fedezte fel az eltűnt lakókat.
• Kipörgették a zenei metaforát azzal, hogy Ford végül a legnagyobb zeneszerzőkhöz hasonlóan szeretett volna eggyé válni a művével. Nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, mindenesetre nekem fog hiányozni Anthony Hopkins, ha tényleg meghalt. Viszont az igen gyanús, hogy a néhány résszel ezelőtt leleplezett házi robotgyártóját nem tudjuk, hogy mire használta fel. Pedig mikor Theresa meghalt, akkor úgy nézett ki, hogy készül egy újabb lakó, ami csak nem véletlen. Azt mondjuk nem hiszem, hogy Ford valójában egy robot mását lövette volna le Doloresszel.
• Elsőre nézve nem tetszett különösebben a finálé, azt éreztem, hogy nem igazán sikerült kitölteni az extra játékidőt, illetve a kapkodós kezdés sem tetszett, ahol túl gyorsan ugrottak egyik szálról a másikra, anélkül, hogy bármelyikben is történt volna valami fontos vagy érdekes. Másodszorra már kevésbé zavartak ezek a dolgok, de nem mindenki nézi meg kétszer a részeket.