A hétvégén mutatta be a köztévé a Dániel András gyerekkönyv sorozatából készült Egy kupac kufli című animációs sorozat első két részét. Nekem sajnos már akkora a gyerekem, hogy eddig nem volt szerencsém Dániel András géniuszához. Pedig a sorozat alapján simán beleillik azon írók sorába, akik úgy tudnak gyerekkönyvet írni, hogy az a meséket felolvasó szülőknek is élvezetes legyen.

Akinek van gyereke, pontosan tudja, hány olyan mesekönyv van, aminek minden egyes mondatánál pontosan érzi az ember, hogy a szavak számával egyenes arányban pusztulnak az agysejtjei. Hogy a szerző IQ-ja és EQ-ja nemhogy nem haladja meg a célcsoportját, de jócskán alul marad. A kortárs magyar kivételekből nekünk még Lackfi János Domboninneni mesék, Berg Judit Két kicsi dinó sorozata, Schubert András Szöszmösz kardigán kalandjai és May Szilvia-Pikler Éva Imbusz mester sorozata volt a kedvencünk. De hála a KEDD Animációs Stúdiónak utólag becsatlakozott Dániel András is, aki a kuflik megálmodásával imádni való lényeket teremtett.

És hogy mi az a kufli a szerző szerint?

Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova…

Egész pontosan hét bumfordi hernyóhoz hasonlatos lény azaz kulfi van: Zödön, Hilda, Bélabá, Valér, Pofánka, Titusz, meg a kedvencem, Fityirc, aki "a legszürkébb, mert annak is lennie kell valakinek". Ők pedig úgy éldegélnek egy elhagyatott rét kellős közepén egy dombocskán, avagy kupacon, akár egy szép nagy olasz család.

Az első részben éppen a kupac megtalálása és belakása a téma - és hát felnőtt fejjel nehéz nem a menekültválságra gondolni, ahogy esőben, szélviharban araszolnak előre a réten, és mindössze csak egy darab krumpli van náluk. De szerencsére a természet sokkal okosabb nálunk, így hát a rét minden lakója befogadja őket: a túlpörgött nyulak, a vörös szemű menyétek, a pipázó madarak és a halálfej alakú odúban lakó mókusok is.

Ennél sokkal áthallásosabb a második rész, aminek az a címe, hogy Sose együnk gombát reggelire! Ebben Pofánka elmegy gombát keresni, majd hiába a varázsgomba figyelmeztetése, hogy ne egyen belőle, mert mókus alakú léggömbbé változik, természetesen Pofánka beleharap. És akkor olyan vizuális orgia támad, mint egy LSD-s látomásban, a kuflilány átváltozik biciklivé, repülővé, stoptáblavá és magassarkú cipővé, és még ki tudja, mivé, hogy végül tényleg pötyös mókusként landoljon az égen úszva. Nem lőném le az összes felnőtteknek szánt poént, de azt még elmondhatom, hogy a reszketeg kezű Bélabá megirigyli a varázsgombás kalandot.

Dániel András igazi polihisztorhoz méltóan nemcsak megírta, hanem illusztrálta is a köteteit, de ahhoz, hogy a könyvből készült 7 perces epizódokon ne csak a 6 éven aluliak mulassanak jól, kellett néhány zseniális elme a KEDD Animációs Stúdióban is. A mozgógép verzióban rengeteg olyan vizuális humort rejtettek el az animátorok, amik kifejezetten a szülőknek szólnak: a forgó nyalóka alatt a letöltésre utaló felirat, a pillangó előtt fékező repülő, a kufliüreg prezentációs bemutatása vagy a béka időjárás jelentése.

Sajnos a kulfikból egyelőre csak két rész készült el, de ha az NMHH is úgy akarja, akkor még további 11 részt kaphatunk belőle.

Rendező: Pálfi Szabolcs

Mesélő: Scherer Péter

Vezető animátor: Udvardy Boglárka

Producer: M. Tóth Géza