Egyre kevesebb lehetősége van a kereskedelmi tévéknek Magyarországon ha nagyszabású hétvégi showműsorokat akarnak gyártani ősszel meg tavasszal is, mert fogynak az emberek. Egyrészt fogynak a használható híres emberek, akikkel olyan műsorokat lehet eladni, mint a Sztárban sztár vagy néhány évvel ezelőtt a Szombat esti láz. Aztán fogynak azok a felfedezetlen tehetségek is, akik hajlandóak benevezni egy tévéműsorba annak minden előnyével és hátrányával együtt. Részben emiatt találtak vissza a hazai kertévék a gyerekekhez, akikkel meglepően sok műsort el lehet adni. A trend az elmúlt 1-2 évben indult be igazán és a TV2 ebben sikeresen rávert az RTL-re. Már több évadot készítettek az Ének iskolájából, majd elindították a Kismenőket is. (Disclaimer: Abból egyetlen percet sem láttam, így aki részletes összehasonlításra számít, annak csalódnia kell, a Kicsi óriásokat önmagában fogom vizsgálni.)

Ilyenkor mindig nagy a várakozás és úgy tűnt, hogy az RTL bízott a formátumban annyira, hogy ne hagyja félbe az előre kitalált menetrendet és nyáron készítse fel a gyerekeket, amikor nincs iskola, ezzel is hangsúlyozva, hogy ez a műsor bár lehet, hogy nem túl egészséges a gyerekek számára, mert a kieséssel együtt bizony kudarcélményt is át kell élniük egy ország szeme láttára, azért igyekeznek mindent megtenni, hogy a tehetségek a lehető legkevésbé sérüljenek, ha már belekerültek ebbe. Ezek után meglepően dadogós volt a kezdés, pláne úgy hogy felvételről ment. Mintha nem is igazán tudták volna a készítők, hogy hogyan kezdődjön el az adás. Először mutattak egy montázst, amiben nagyjából elmagyaráztak mindent a műsorról, aztán megjelent a színpadon Sebestyén Balázs, aki részben ugyanazt kezdte el mondani, de aztán a zsűri bemutatása után, elkezdődött a show, pedig azt gondoltam volna, hogy előbb megismerjük mindegyik csapatkapitányt is, meg a műsor felépítését részletesen és csak utána jönnek a válogatók. Nem ez történt, hanem jött egyből Kiss Ramóna, montázs a válogatás pillanataiból, aztán már színpadon is volt az első énekes párosa.

Másik szokatlan baki az volt, hogy az elején még ott volt Balázs kezében a mikrofon, de csak dísznek, mert mikroport volt rajta és nem kellett használnia ahhoz, hogy hallani lehessen a hangját. Így pedig elég hülyén nézett ki, hogy mindvégig ott volt a kezében. Később aztán már eltűnt. Lehet nagyon szűkös volt az adásidő és azért nem vették újra, mindenesetre furcsa volt, mert azt gondolnám, hogy az RTL-es gárda már annyira profi az ilyen műsorok készítésében, Balázsról nem is beszélve, hogy ilyen bakik nem maradnak benne a kész adásban. Ezt, illetve a furcsa kezdést leszámítva minden más ment mint a karikacsapás, bár nem mindegyik összefoglaló a válogatókról sikerült azonos minőségűre, gondolok itt arra, hogy volt, hogy volt amikor egyértelmű volt, hogy ki lesz a két párbajozó, máskor viszont csak az egyik felénél lehetett egyértelműen látni, a másiknál viszont nem.

Ez volt a kukackoskodós része a kritikának, egyébként pedig a legnagyobb baj az első adással nem meglepő módon a hossza volt, szinte kezdetektől fogva ez a rákfenéje az ilyen hétvégi showműsoroknak és sajnos a Kicsi óriásoknál sincs ez másképp. Az első adás hét előtt pár perccel kezdődött el, és majdnem fél 10-ig futott, ami a reklámokkal együtt is egy tömény végeredményt adott. A kezdeti adásban még nincs igazán idő megjegyezni, hogy akkor ki kicsoda, ez valahol természetes, ettől függetlenül ha ez két rövidebb adásban ment volna le sokkal fogyaszthatóbb lett volna a végeredmény. Mert egyébként sikerült ügyes gyerekeket találni, ami mégis csak a lényeg lenne az egészben.

Az első rész alapján egyértelműen a tánc a legjobb része a Kicsi óriásoknak, Geszti meg is jegyezte, hogy a gyerekeknek egyszerűen csak jobban áll a tánc és ez bizony ki is jött. A  táncospárbaj párosításokat többnyire jól állították össze, úgyhogy én el is gondolkodtam rajta, hogy egy csak táncos gyerekekre épülő táncos műsornak még nagyobb létjogosultsága lenne, mint a Kicsi óriások hibridjének. Ez ugyanis kicsit olyan, mintha több kisebb műsor lenne egybegyúrva, de cserébe egyik sem érvényesül igazán. Produkciók közül a tánc a legjobb, ahol tényleg érvényesül a tehetség. Ezzel szemben az énekléssel kapcsolatban több probléma is felmerül. A gyerekek énekhangja tinédzserkorban még szokott változni, ilyenkor még nincs kiforrva. Aztán ott van az is, hogy legtöbbször nem is nagyon értik, hogy pontosan miről is énekelnek, függetlenül attól, hogy magyar vagy angol a dalszöveg. Ez mondjuk szintén felvet néhány kérdést, és bár lehetett hallani egészen tisztességes kiejtést is a műsorban, ennek ellenére azt hiszem jobb lenne, ha mégis inkább magyarul énekelnének a versenyzők. Ugyanakkor meg eszembe jutott, hogy milyen szörnyen kevesen beszélnek jól idegen nyelvet Magyarországon és más országok, például a skandinávok egymás után tudják kitermelni az olyan tizen-huszonéves popszenzációkat, akik angolul énekelnek, hogy talán mégsem kellene lemondani arról, hogy a magyar gyerekek is énekeljenek meg beszéljenek minél többet és minél kisebb korban angolul.

A harmadik kategória a lip sync battle óvodásokkal előadott verziója, azt leszámítva, hogy ők tényleg énekelnek is, nemcsak tátognak. Ez a kategória viszont tényleg csak a cukiskodásról szól. Míg az éneklés meg a tánc tényleg lehet olyan produkció, amit van értelme egy zsűrinek boncolgatni, addig ezek az egy, másfél perces előadások tényleg olyanok, mint amiket a legtöbb gyerek otthon a nappaliban ugyanúgy előad zenére a szülők kamerájának. De egy ötéves gyerektől egyébként is hülyeség lenne komolyan összerakott produkciót várni, viszont ezek a cukiságbombák annyira sokat nem adnak hozzá az összképhez, hogy helyük legyen a műsorban. Ez feltehetőleg a formátum hibája.

A műsor többi része az, amit Sixx hiányolt például a Kicsi óriásokból, pont arról szól, hogy a gyerekek kibontakozzanak, beszéljenek és közben el lehessen kapni a vicces és természetes reakciójukat. (Itt egyébként jó lenne túllendülni a hány fiú szerelmes beléd az oviban típusú kérdéseken. Mondjuk az egyik legviccesebb beszólás az egész műsorban az volt, mikor az egyik táncos fiút kérdezték a két lehetséges párjáról és mondta, hogy az egyik mellett az szól, hogy sokat írogatnak egymásnak Facebookon.) Örvendetes, hogy igyekeznek ezt kihasználni és remélhetőleg később jobban fog ez működni, mert az első adás zsúfoltsága miatt tényleg mindenkinek 1-2 mondat jutott összesen. Plusz volt egy adag sírás is, hiszen a párbajokban mindig távozott valaki. A céltalan cukiskodás helyett inkább ez a Gyerekszáj jelleg kellene, hogy domináljon a műsorban, pusztán azért is, mert ez az egyetlen, amiben igazán eltér minden más tehetségkutatótól a Kicsi óriások. 

Végül pedig emlékezzünk meg a felnőttekről a műsorban. Balázs teljesen rutinból nyomta a műsorvezetést, 1-2 helyen felcsillant a benne lévő apuka az jól állt neki, remélhetőleg később jobban tud majd egyensúlyozni a saját csipkelődős karaktere és az egyébként láthatóan belőle természetesen jövő, érzelmesebb figura között. Spáh Dávid egy kicsit talán túlzásba vitte a meghatódást, bár ha feltételezném, hogy ez szerkesztői utasításra történt, akkor biztosan érkezne a tagadás erről a frontról, úgyhogy inkább csak meglepődtem, hogy ilyen nagy hatást gyakoroltak rá a produkciók, amikor szerintem maximum csak okésak voltak. Geszti Péter többnyire jól működött, bár volt, hogy néha nagyon gépiesen darálta a szavazós szövegét, de egyébként látszott, hogy ebben a gyerekekkel foglalkozó műsorban nagyon elemében van és kicsit talán meglepő, hogy nem csapatkapitány, hanem zsűri lett belőle. Bár értem a döntést, mert a zsűrin valójában több múlik a műsor sikerét tekintve, mint a csapatkapitányon, de tényleg úgy nézett ki, mintha egyébként szívesebben foglalkozna a gyerekek tanításával. Földes Eszter volt a legvisszafogottabb, aki mondjuk még így sem mérte szűkmarkúan a bókokat, de a túlzásba eső kijelentéseken kár kiakadni, egy ilyen műsornak muszáj a saját jelentőségét felnagyítania, hogy elhiggyük ez nem csak egy tévéműsor, hanem több annál. A zsűri tagjai között kémiáról egyelőre nem igazán lehet beszélni, az egymásra való reflektálások vagy csipkelődések szinte teljesen hiányoztak az első adásból.

Ami pedig a csapatkapitányokat (Kiss Ramóna, Tóth Vera, Kovácsovics Fruzsina, Oláh Gergő, Molnár Tibor) illeti, belőlük nagyon keveset láttunk. A műsorból ugyebár hiányoztak a tehetségkutatók első adásait meghatározó kevésbé ügyes jelentkezők és csak olyanokat vágtak be, akik már eleve ügyesek voltak. Az ő reakcióik többnyire hasonlóak voltak. Kovácsovics Fruzsina rutinja egyből érezhető volt, Oláh Gergő és Tóth Vera még eléggé visszafogottak voltak. Molnár Tibor az átlagnéző számára talán nem annyira ismert, ettől függetlenül úgy kezelték őt is, mint a többi csapatkapitányt, mintha mindenki régi ismerőse lenne. Kiss Ramóna volt az első a csapatkapitányok közül és talán nem véletlenül, mert ezekből a rövid videókból úgy tűnt, hogy ő tudta leginkább természetesen kezelni a helyzetet, amivel ezek a személyes válogatók jártak. Arra mondjuk kíváncsi lettem volna, hogy mi alapján válogatták ki a gyerekeket az egyes csapatkapitányok közül. Illetve arra is, hogy miért kellett kínos nevet adni mindegyik csapatnak. (Torpedók, Vagányok, Fenegyerekek, Kisördögök, Lázadók)

Összességében tehát egy újabb műsor az RTL futószalagjáról, amihez sikerült találni ügyes táncosokat, de egyébként eléggé hasonló ahhoz, amit eddig láttunk. Ha ebből indulunk ki akkor az RTL Klub ismét nem hibázott, mert továbbra is azt a terméket készíti el a közönségének, amit már megszoktak, ismernek, kedvelnek. Az egy másik kérdés, hogy ezzel mennyi fiatalt (a kereskedelmileg fontos 18 és 49 év közötti korosztály) lehet majd leültetni a tévék elé az ügyes/cuki gyerekekkel és mennyien tartanak ki a több mint kétórás adásidő végéig, amikor túl drasztikus különbség a fellépők között sem színvonalban sem produkcióban nincs. Vagyis, aki egy órát látott a műsorból, az veheti úgy, hogy mindent látott. Ha valaki pótolná az adást, azt egyben itt lehet megnézni, a produkciókat külön lebontva pedig itt.