Kezdem a lényeggel: a Duna TV Oscar-közvetítése, pontosabban az, ahogy a stúdióban megbeszélte a három műsorvezető azt, ami történt, ami várható, és úgy általában, hogy mi zajlik, az rendben volt. Lehet, hogy azért mondom, mert eredeti nyelven néztem, úgyhogy nem tudom milyen volt a szinkrontolmács sem, remélem jó volt. Az egészen biztos, hogy a feliratozó heroikus munkát végzett, én valahogy úgy képzelem őt, mint egy androidot egy hatalmas billentyűzet előtt, és mint a Ghost In The Shellben, az ujjai szétnyílnak, még kisebb ujjak jönnek ki belőlük, és azok segítségével próbálja meg magyarra fordítani Chris Rockot vagy Ali G-t. Vagy éppen úgy dönt, hogy A visszatérőben motyogó Tom Hardy-t inkább hagyja a francba. Percről percre közvetíteni is elég fárasztó volt, ha még vissza kellett volna gépelnem egy másik nyelven, amit az összes szereplő mond, valószínűleg kiugrottam volna a Kunigunda utcai bázis ablakán.

Szóval okés volt, és itt főleg arra gondolok, hogy Kraszkó Zita, Dudás Viktor, és Szöllőskei Gábor is teljesen rendben megfelelt a feladatuknak, sőt, mintha profin ki lettek volna osztva a feladatok a stúdióban: Kraszkó volt a lelkes, izguló műsorvezető, Dudás a pökhendi, nagymellű szakértő (aki azért gyorsan megemlítette, hogy hát igen, Andy Vajna pár év alatt mit ért itt el), Szöllőskei pedig a csendes, nagy tárgyi tudású szakértő, aki tudja prezentálni a tényeket és a triviákat. Hálátlan feladat az övék egyébként, gyakorlatilag tartalommal kellett megtölteni az amerikai reklámszüneteket, de pont annyira sikerült, hogy ne trappoljon ki az ember puffogva a szobából. Néha kicsit bénáztak a visszakapcsolással, néha Szöllőskei mondata maradt félbe, mert folytatódott a gála, egyszer pedig későn kapcsoltak vissza. 

Addig minden rendben is lett volna, ha a műsor a stúdióban marad, de valami béndzsa okból muszáj volt helyszíni bejelentkezéseket csinálni az Ötkertből, ahol a Saul fia itthonmaradt stábja várta a bejelentést. Ilyenkor olyan volt, mintha valami alternatív, bizarr univerzumba csúsztunk volna át, amiben teljesen oké megkérdezni a film halott gyerekeit játszó srácokat, hogy szerintetek van-e esély az Oscarra, illetve milyen volt halottakat játszani. Nem tudom, hogy azért volt ilyen szerencsétlen az egész, mert kőből próbáltak vizet fakasztani, vagy mert olyan riporterek voltak a helyszínen, akik láthatólag a saját tudásuk alját kaparászták, hogy valami kérdést fel tudjanak tenni, de simán meglettem volna ezek nélkül - feltételezem, hogy ha nincs magyar jelölt, akkor ezek a sutaságok is elmaradnak a licensz két következő évében. A csúcs az volt, amikor Los Angelesből bejelentkezett egy tudósító, csak hangban, és kép nélkül elkezdte a legnagyobb általánosságokat puffogtatni, aztán szerencsére őt is le kellett kapcsolni, mert ment tovább a díjátadó.

Szóval viccelődtünk mi azzal eleget, hogyan fogja elrontani az Oscar-közvetítést a köztévé stábja, de ilyen egyáltalán nem történt. Sőt, sikerült egy okés műsort összehozni, ami azért bíztató a jövőre nézve. Mi a feliratos, eredeti nyelvű verziót néztük, ha valaki szinkrontolmáccsal követte, kommentelje ide nekünk, hogy milyen élmény volt.