Az most már teljesen egyértelmű, hogy érdemes nézni az Összezárva Friderikusszalt, mert a legtöbb beszélgetős műsorhoz képest itt az ismertebb közszereplők látszólag tényleg megnyílnak. Hogy Friderikusz, vagy a 24 órás összezárás miatt az nem is igazán fontos. Most a tévében viszonylag ritkán látható Frei Tamás volt Friderikusz vendége, és meglepően őszinte, néhol kifejezetten izgalmas beszélgetés lett a végeredmény.

Freiről valószínűleg már mindenki tudja, hogy a tévés műsorvezetés és riporterkedés után pár lépést hátrálva kávéipari vállalkozást nyitott és itthon kifejezetten sikeres regényíró lett belőle. Utóbbi miatt azért elég gyakran olvasni tőle online interjúkat, de azt már az adás legelején kiemelte, hogy utoljára talán Sebestyén Balázsnál járt, alapvetően kerüli a tévét. Pont ezért is tűnt remek párosításnak Friderikusz és Frei, mert mégis csak a magyar kereskedelmi tévézés két veteránjáról van szó, akik egymástól merőben különböző karriert jártak be.

A volt riporter távolságtartása miatt ezért különösen érdekes, hogy egy ilyen szituációban meddig moderálja magát és próbálja hozni ugyanazt merev imidzset, amivel országosan ismert lett. Ezt Friderikusznak rekord sebesség alatt sikerül feloldania és a kötelező párkapcsolati trécselés kivételével meglepően őszinte egy óra lett az összezárás vége.

Az senkinek sem újdonság, hogy Frei tudatos, tanult, világlátott ember, ahogy az is logikusan következik, hogy ennek köszönhetően meglehetősen intelligens beszélgetőpartner. De mintha direkt úgy jött volna a műsorba, hogy na most akár jobban kitárulkozik, mert Friderikusznak egy-két alkalommal már olyan képei voltak, hogy Frei a könnyeivel küszködik, ha a volt felesége kerül szóba vagy a tévézéssel eltöltött évei.

Friderikusz abban volt zseniális, hogy egy témát körbe-körbe járva sokszor visszatért azokhoz a témához, amiket Frei ügyesen kikerült. Így néha már kifejezetten izgalmas volt látni, ahogy a magyar bulvártól szokatlan őszinteség hangzik el a műsorban. Ráadásul az említett online interjúkban rendre kimaradó kényes kérdések is előkerültek:

• Hogy is volt az a 30 milliós köztisztasági tanulmány?
• Na, és a bérgyilkosos sztori?

Utóbbival kapcsolatban az a kép él mindenkiben, hogy az orosz bérgyilkosnak álcázott színész története tette tönkre Frei karrierjét. Nekem is így rémlik, bár abban az időszakban még jobban lekötött a pubertáskor. Ezzel szemben Frei még évkig tévézett és csak később hagyta ott az egészet. Igen, Árpa Attila is szerepet játszott valamennyire ebben, mint ahogy azt előzetesen ellőtték a bulvárlapok, de ebben egyáltalán nem mentek bele olyan részletesen, mint a fent említett két témába.

Egyenes, egyértelmű választ ugyanis nem adott Frei, de az kicsit hátborzongató volt, ahogy konspirációkról, átverésről és az orosz maffiáról beszélt. Pontosabban csak utalgatott, de Friderikusz még másik témák előkerülése után visszatért rá, hogy kiszedje Freiből a mindenkit érdeklő tényeket. Ez nem sikerült, de Frei magyarázata egyszerre volt ijesztő és elgondolkodtató. Lehet, hogy ennyi év távlatából is csak eltakarni akarja, hogy kamu karakterrel forgatott, de azért érdekes belegondolni, hogy mi van akkor, ha a híres bérgyilkosos riport hátterében tényleg az áll, hogy az egyébként is jó orosz kapcsolatokkal rendelkező Freit megszívatták, akinek ezután a balhét is vinnie kellet, különben. Ennyi év távlatából nem lehet bizonyítani, de azért elég hatásos az a történet, ami úgy ér véget, hogy egy csak kevesek által ismert külföldi számon, külföldön tartózkodva hívják fel alvilági figurák. Ha nem is igaz, azért izgalmas ilyet hallani a magyar tévében.

Ahogy a 30 milliós tanulmányról is, amivel kapcsolatban még be is vallotta, hogy nem szabadott volna pénzt kérni érte. Nem valószínű, hogy előre lebeszélték felvezetésként, de már nagyon korán városképi elképzelésekről kezdtek beszélni, mire Friderikusz megragadta az alkalmat, hogy na, hogy is volt akkor az a valag lóvé? Freien őszintén látszik, hogy érdekli a téma és valószínűleg többet tud róla, mint az ezzel kapcsolatos pozícióban trónoló kormányemberek, és pont ezért volt hiba pénzt kérni egy ilyen tanulmányért, mint megcsinálni ingyen.

Nehéz eldönteni, hogy a naivitás beszél belőlem és Frei már csak rutinból is fantasztikusan adja elő magát, vagy tényleg azon ritka pillanatok egyikét láttuk, amikor egy közismerten zárkózott médiaszemélyiség nem csak olyan témákban nyílik meg, hogy mit érzett XY a rokona elvesztésekor, vagy milyen alkohol nélkül élni a ZS kategóriás mulatós celebnek, hanem tényleg fajsúlyos történéseket elemzett két olyan ember, akik a kereskedelmi tévézés hőskorában már állandóan képernyőn szerepeltek. Friderikusz még Frei arcába is vágta, hogy régen egy felpuffadt kis akarnok volt. Na, ilyet biztosan nem hall senki egy kávé mellett Szily Nórától.

Lehet szeretni, vagy sem Freit, azért viszonylag kevés az olyan közszereplő itthon, aki még a régi klasszikus gazdagok és szépek médiamítosz szerint élne, három különböző ország között ingázva, jómódú, már-már parodisztikusan dzsentri stílusban. Sikeres volt tévésként, sikeres vállalkozóként, sikeres íróként, pedig a közvélemény még mindig úgy emlegeti, mint az etikátlan sajtómunkást, aki megpróbálta eltenni Orbán Viktort láb alól. Közben bármi is történik vele, az érdekli az embereket, de ennyire szabad és őszintének tűnő vallomásokat tőle még nem igazán lehetett olvasni sehol. Meg is jegyezte, hogy nem véletlenül vállalta el a Friderikusznál alvást, valószínűleg nincs más magyar műsorvezető, akinek ezt sikerült volna nála elérnie.

Azért azt megjegyezném, hogy a két érdekes karakter még így is elvitte a műsort, pedig szerkesztők mindent megtettek, hogy a fejemet az asztalhoz csapkodjam. Vállalhatatlanul rossz stílusban megválogatott zenei aláfestések (I Got a Feeling kezdésnek, komolyan?), néhol borzalmas vágás és őszintén szólva azon nem is csodálkozom, hogy egy ilyen steril, minden ízlést nélkülöző műlakásban két ember tényleg inkább egymással beszélget, mintsem azon gondolkozzon, hogy melyik Ikea-leárazásnak köszönhetjük ezt a borzalmat. Az meg különösen frusztráló, hogy nem akad egy üveg vodka, amikor Friderikusz le akarná itatni a még soha életében le nem részegedett Freit. Pont ez a koncepció lényege, hogy otthonos, házigazdás hangulata legyen az egésznek, és ha a hangulathoz, illetve a beszélgetés témájához pont illik egy vodka, akkor rohanjon már el az egyik kéznél lévő lótifuti gyakornok egy üveg drága vodkáért, és nézzük meg mi lesz a vége. Persze lehet Friderikusz is csak viccelt és én láttam rosszul. Bekarikáztam, hogy mennyire idegesítően túlzsúfolt és ízléstelen a díszlet, a csutkára tekert világosítás ellenére bekapcsolt asztali lámpákról nem is beszélve.

Gregor Bernadett, Árpa Attila és Frei Tamás után Friderikusznak megint sikerült az, ami egy női magazinnak sem. Freit nem valami földönkívüli médiazseninek ábrázolták, hanem meghagyták végre a teret egy jóval komplexebb karakter bemutatására. Elég megfigyelni, hogy szokásoshoz képest Friderikusz mennyivel kevesebbet beszélt, hogy aztán már érezhetően ő akarjon kissé sután témát váltani, amikor előtört Freiből valami egészen mélyen lakozó mondanivaló. Továbbra is zavar, hogy egy ilyen műsort a mindent giccsel és bulvárral eladó TV2-n kell nézni, mert így a gagyi tálalás és indokolatlanul kiemelt interjúrészletek (lásd. az Árpa Attilával való konfliktus) azt a téves képet sugallják, hogy ide is csak belötyög a celeb, aztán majd Fridi bácsi kicsit megfingatja. Pedig a celebeket hagyni kell beszélni és simán megfingatják saját magukat. Vagy nem, és akkor egy ilyen beszélgetés lesz a vége.

Ezek után különösen várom, hogy Deutsch Tamás mit kezd Friderikusszal. Ha nem szarnak be a szerkesztők és a műsorvezető is tartja a belekérdezős tempót, akkor arról mi is írni fogunk.