Minden többhetes showműsorban eljön az az adás, amikor az ember besokall, és már nem kíváncsi a nőnek sminkelt szakállas férfiakra, a hangokkal derekasan küzdő énekesekre és az idétlen bűvészekre, és az sem hatja már meg igazán, amikor valami valóban jót lát, olyat, amit még a zsűritagok ripacskodása sem tud elrontani. Nálam ez a hét volt az, amikor úgy döntöttem, hogy az élő adásokig én több Got Talentet nem bírok befogadni, írni róla meg pláne nem vagyok képes, mert minden poszt hajszálpontosan ugyanolyan lesz, mint az előző, meg az azt megelőző, és így tovább.

Itt van menten ez a mai írás, amiben leírnám, hogy volt pár érdekes, megkockáztatom, értékes produkció is, hozzátenném, hogy az ilyen tehetségkutatókban leginkább arra lehet számítani, hogy a táncos és énekes számok dominálnak majd, hiszen a megújúlás ott garantált, míg egy valóban ügyes bűvöskocka-kirakó nördkvartett az a következő körben is csak kockákat fog kirakni. Ezen a ponton emelném ki, hogy ebben az adásban több nörd volt, mint korábban bármikor, a legózenészek például, vagy a BKV-járművek útvonalát kívülről ismerő pali, de ide tartozik a fejszámoló nyugdíjas bácsi is, akit imádtam, és simán nekiadnám a fődíjat, de úgysem ő kapja majd, és volt még egy határeset is, a karmesternek öltözött, higanymozgású táncos, aki nördnek látszott, de úgy mozgott, hogy Csuja Imre egy pillanatig elfelejtett izzadni is (ez az ún. visszatérő poén, amit már vagy négyszer elsütöttem, bár nem vagyok rá büszke, sőt).

Itt két irányba is vihetném a posztot, mondjuk lehetne szó a zsűritagokról, akik megint hamisabbak voltak Jimmy fia Krisztiánnál, és csak Kovács Patrícia tudja jól eljátszani a meglepettet közöttük, bár néha ő is sok (ide beszúrnék egy videót, mondjuk ezt):

Mintegy mellékesen, egy mondatban lerendezném Horgas Eszter továbbra is rém idegesítő manírjait és Márkó teljesen hiteltelen szájtátását, ezeket képekkel is illusztrálnám, bár az is lehet, hogy itt térnék ki arra, hogy mennyire ráfért már, hogy valaki beszóljon neki - a forgatókönyvben ezt a szerepet a stand-upos Fekete-ikrek kapták, akik tényleg viccesek tudnak lenni, igaz, a Berki Krisztián heréihez írt versüket soha többé nem akarom hallani ha lehet. A korábban a Rising Starban is próbálkozó csajok továbbmentek, jegyezném meg, ahogy a kötelező lassított felvétellel súlyosbított táncmontázs szereplői is, hozzájuk csatlakozott még két, több képernyőidőt kapó produkció, melyek közül a Toy Story-parafrázist előadó, a műsor végére, azaz a csúcspontra pozícionált, a negédesség határáig űbercukiságba fulladó páros volt az érdekesebb.

Egy ilyen, feleslegesen hosszú mondat után igyekeznék visszafogni magam, és lebasznám az RTL-t, hogy a nyilvánvalóan előre leegyeztetett, ugyanolyan kártyatrükkel operáló amatőr bűvészeket miért kellett így kiemelni, de hozzátenném, hogy ezt csak az álnaiv hozzáállásom mondatja velem, miközben pontosan tudom, hogy azért, mert ez is bikicsunáj, csak másként. Kicsit elviccelnék a műsorba direkt castinggal behozott párossal is, a világszámmal, amiről mindenki, aki már látott kereskedelmi tévét közelről, azonnal tudta, hogy nem lesz az, az ordítóan kilógó műkezes trükköt viszont hagynám a picsába, max egy képpel illusztrálnám, esetleg egy bekarikázással segítenék az olvasó figyelmét felhívni a művégtagra.

A végén aztán megemlíteném, hogy a rákos anyukának hamisan éneklő kisfiú + könnyező zsűritagok és közönség kombó igazán nem volt szép, a hatásvadászat ez a fajtája az, amitől Puzsér tolulást szokott kapni, tök jogosan. Lezárásként meg annyit írnék, hogy a következő adást majd egy kolléga vesézi ki, mert nekem kell pár hét pihenő, és beraknék egy bónuszvideót, teszem azt, ezt itt: