Kezdjük egy önvallomással: soha nem szerettem a Muppet-show-t. Sőt, megyek tovább, nem nézek egy animációs vagy bábsorozatot sem, mert idegesítenek. Gyerekként persze más volt, és tudom, hogy a Simpsons vagy a Family Guy, esetleg az Archer miért jön be sokaknak, de sajnálom, én nem tartozom közéjük, nekem egy sorozatban legyen színészek, én azzal tudok azonosulni, nem pedig a sárgaemberekkel vagy a malacba szerelmes békával. Az ABC viszont valamiért nagyon bízik abban, hogy a Muppetek egy tök más felállásban, egy munkahelyi sitcom szereplőiként a felnőtteknek is eladhatók, így attól a Bill Pradytől rendelték be a sorozatot, aki Chuck Lorre mellett a The Big Bang Theory showrunnerje, és bizonyítottan tud 20 milliós nézettséget hozni egy sitcomnak.
Na, a Muppets esetében ettől nem kell tartani. Az egykamerás, Office/Parks&Rec/30Rock stílben elkészített sitcom egy showműsor kulisszái mögött játszódik, aminek a Muppetek az írói, producerei, szereplői, zenészei, és Miss Röfi a műsorvezetője, Igen, Breki meg a showrunner. És a sorozat arról szól, hogy a bábok és emberek (mert vannak élő szereplők is) hogyan raknak össze egy heti talkshow-t, amiben olyan vendégsztárok szerepelnek, mint Elizabeth Banks vagy az Imagine Dragons nevű kiállhatatlanul szar zenekar. A koncepció legnagyobb baja az, hogy ez egy nem túl érdekes és nem is különösen vicces, de újszerűnek aztán végképp nem mondható koncepció, amit csak az dob fel, legalábbis papíron, hogy nem emberek hanem béna (igen, KIBASZOTT BÉNA) bábok szerepelnek benne, olyan egydimenziós karakterek, akikhez képest egy Helyszínelők-szereplő maga az összetett nüanszok élő szobra.
Breki neurotikus, Miss Röfi egy picsa, a két vénember mindenbe beleköt, és így tovább, ez eddig is így volt, és így lesz mindig is, de hogy ez miért lenne érdekes heti rendszerességgel, arra nem tudtam rájönni. Az olyan gegek, mint az embercsajjal összebandázó plüssmaci felháborodása a csaj faterja medvés, tehát non-pc viccein egyszer elmennek, de másodjára már unalmasak, harmadjára meg fárasztók, Breki és Miss Röfi viszonyát nem lehet komolyan venni, és még sorolhatnám az idegesítő momentumokat, arról nem is beszélve, hogy mivel alulról mozgatott bábokról van szó, a megvalósítás egyszerre gagyi és esetlen. Kösz, de nekem ez nem kell. Értékelés: 1/5.
ScooHu 2015.09.28. 12:29:54
"Kezdjük egy önvallomással: soha nem szerettem a Muppet-show-t."
Ezután igazából már nem volt mérvadó nálam a kritika :)
sixx · http://comment.blog.hu 2015.09.28. 14:40:21
Dr. Fred Edison 2015.09.28. 18:06:06
Tehát szerintem logikus feltételezni, hogy konkrétan egy Muppet kritikát vagy korábbi rajongók, vagy olyanok olvasnak akik ugyan nem nagyon ismerik az eredetit, de nem határolódnak el eleve a műfajtól. Így nekik igazából olyan ember véleménye volna mérvadó, aki vagy szintén rajongó, vagy semleges.
Persze ettől még mindenkinek lehet véleménye mindenről, csak esetedben a koncepciót és sem igazán értem, számításba véve hogy ez egy olyan blog ami jelentős részt kritikákkal foglalkozik.
Na mindegy.
A bábokkal kapcsolatban amúgy kíváncsi lennék hogy mire számítottál, pont olyanok mint az eredeti showban. Kissé esetlenül bénák, de cukik. A dumák, és az egész műsor szerkezete is nagyon hasonló az elődhöz, kivéve hogy az aktuális sitcom trendek szerint aktualizálták, és a 80-as évek elején még népszerű varieté formátumot lecserélték a ma népszerű talk show formátumra. Amúgy szerintem teljesen méltó utódja az eredetinek, aki azt szerette az szerintem ebben sem fog csalódni, én mindenesetre végig röhögtem az egészet.
Az a megállapítás hogy a karakterek meg egysíkúak, meg tök röhej. Azok, mivel annak kell lenniük. Ez nem egy pszichodráma, ahol az 1-2 fontos szereplő személyisége viszi a történetet, hanem pont azért vannak k* sokan, hogy a sok egysíkú karakter összessége érdekes legyen. Nem is értem minek ezt magyarázni, ha nem tűnt volna fel a vígjátékoknál a sztereotipizálás elég bevett elem...
Samott 2015.09.28. 20:25:24