És jól teszik, mert szar volt. Van ez így, nem tragédia, majd legközelebb jobb lesz, jobb rendezővel, jobb színészekkel, jobb zenével, jobb történettel, na jó, abbahagyom, amíg az HBO szabad kezet ad Nic Pizzolattónak, aki képtelen saját egóját legyűrni, és rendesen megírni egy nem túl bonyolult történetet, addig nem lesz jó legközelebb sem, már ha az HBO be meri rendelni a harmadik évadot. A nézők a Twitteren nagyon nekimentek a másfél órás, rémesen unalmas finálénak, ebből szemezgetünk. Ja, én is írtam róla, az Indexen, itt van. 

A Twitterről a Moviefone szedte össze a legjobb beszólásokat, ezek közül szemezgetünk.

Ha a második évadban lettek volna információs buborékok a képernyőn, jobban értettem volna ezt az egészet.

A finálé 19. percében hangzik el Ani szájéból az első olyan szó, amit NEM suttogva mondanak a szereplők.

Fogalmam sincs, kik ezek az emberek és miért kellene, hogy érdekeljen amit csinálnak. 

Húsz év múlva a srácok majd jól beszívnak, megnézik a második évadot lecsendesített hanggal, és közben a Pink Floyd Dark Side of the Moon-ját hallgatják, és hirtelen minden értelmet kap, amit látnak.

Nem egyszerű két olyan karaktert nézni, akik az évad eddig részeiben NULLA érzelmet mutattak, most meg hirtelen milyen érzelgősek lettek. Miafasz?

Túl sok idő ment el a helikopterről fényképezett utcaképekre és nagyon kevés az érthető cselekményre és jó dialógusra. 

Ha egy évadzáró alatt a karakterek nevét guglizod, az nem jó jel a sorozat minőségét illetően.

A második évadból egy kétrészes minisorozatot kellett volna forgatni. Hat órát simán kivághattak volna belőle.