Mit lehet mondani egy közpénzből eltartott cég kommunikációs osztályára, ha az abból űz sportot, hogy a nekik írt leveleket vagy minősíthetetlen hangnemben válaszolja meg, kioktatja a kérdező újságírót és/vagy bloggert, félvállról veszi a kérdéseket és tulajdonképpen örülhet az ember, ha az állami nemi szerv válaszra méltatja. A legújabb és meglehetősen otromba húzása a (reményeink szerint) hamarosan távozó sajtóosztálynak (itt bővebben írtunk az okokról), hogy a nekik címzett  leveleket és az azokban feltett kérdésekre adott válaszokat egyszerűen kiteszik a Facebookra. Akkor is, ha az ember direkt kéri, hogy ne tegyék.

Márpedig ez így nem kóser. A köztévé sajtóirodája a kommunikációja során adhat ki sajtóközleményt, írhat levelet, valamelyik névtelen/arctalan kollégája (mert nem árulják el ki vagy kik dolgoznak náluk), adhatnak interjút és off the record súghatnak is a sajtónak is, és mindezt ott és akkor osztják meg, amikor akarják. A nekik írt levelek tartalma álláspontunk szerint viszont nem ebbe a kategóriába tartozik. Ha csak a választ tennék ki, még akkor is ideges lenne az ember (erről mindjárt bővebben), de így, hogy a kérdést is, sőt, azt a levelet is, amiben kifejezetten arra kérik őket, hogy NE tegyék, az a szakma szabályainak a Holdig rúgása. 

Az újságíró az információból él. Kap egy fülest, utánamegy. Aztán leellenőrzi, hogy amit leír, az megáll-e (ennek minden esetben így kellene történnie, még akkor is, ha egy Facebook-oldal úgy néz ki, mintha az M4 égisze alatt működne, pedig nem), aminek a legegyszerűbb, sőt, leghatékonyabb módszere, hogy megkérdezi az érintett felet, ebben az esetben az MTVA-t, arról, hogy igaz-e, hogy kiszervezik a kommunikációjukat. A választ viszont nemcsak emailben, kapja meg, hanem az MTVA egyik nyilvános Facebook-oldalán, ahol bárki láthatja, márpedig a szakma ezt az oldalt elég sűrűn látogatja. Innentől annyi az exkluzív infónak, a cikknek, amit az újságíró írna, hiszen bárki megírhatja, az én munkámból írhat cikket az, aki csak akar.

Ez nem újkeletű egyébként, egyik tapasztalt kollégám mesélte, hogy a minisztériumok előszeretettel játszották el korábban azt, hogy egy hozzájuk érkező, necces megkeresésre nem válaszolnak 2-3 napig, de az infót kiszivárogtatják a baráti sajtónak, és még azt megelőzően megíratják a cáfolatot vagy az érem másik oldalát, mielőtt az eredeti cikknek esélye lenne kimennie. Ez nem feltétlenül törvénytelen, de hogy ótvaros nagy szemétség, és vastagon etikátlan, az biztos. Mint ahogy az is az, amit most az MTVA művel, és még mielőtt bárki is azzal vádolna, hogy sírok itt, mint egy fürdős kurva, nemcsak velem, hanem például a Népszavával is meglépték ugyanezt. 

Ezt a posztot három után nem sokkal kezdtem el írni, azután, hogy feltettem még pár kérdést a sajtóirodának - akik ezekre már nem válaszoltak, inkább kitettek egy igen kioktató hangnemű posztot a Facebookra, amiből most csak egy bekezdést emelnék ki:

A valóságtól elrugaszkodottnak tartjuk azt is, hogy gyalázkodó, fölényeskedő, kiotktató (sic!) hangnemben válaszolna a Sajtóosztály, az ellenben igaz, hogy sajtóban megjelenő hamis vagy adott estben sértő megállapításokkal nem értünk egyet.

Namármost. Ha az itt olvasható MTVA-válasz nem fölényeskedő, ha ez a válasz nem kioktató, ha itt nem mentek házhoz a lófaszért a befeszülésükkel, ha ez a reakció normális kommunikációnak számít, ha ezzel minden oké, akkor engem nagyon félretájékoztattak.