Billy Bob Thornton 71 filmmel és pár tévészereppel a háta mögött vállalta el a Fargo sorozatverziójának főszerepét, amin csak az csodálkozik, aki nem ismeri karrierjét, hiszen Malvo figuráját mintha külön neki írták volna. Vadember hírében áll, nehéz embernek tartják, aki ragaszkodik az elveihez, és hagyott már ott forgatást, mert a rendező elképzelései ne egyeztek az övével. Oscar-díjat is nyert már, de nem színészi teljesítményével, hanem a Pengeélen forgatókönyvéért (igaz, egyszer már jelölték a legjobb férfi főszereplő, egyszer pedig a legjobb mellékszereplő kategóriájában is). Az interjút az AMC segítségével készítettük vele, és kérésükre direkt csak a Fargóról kérdeztük.    

Mi hozta vissza a tévébe?

Nagyon régen dolgoztam utoljára a tévében, még kezdő koromban. Akkor még teljesen másképp néztek a tévére a szakmába, de a nézők is. Mostanra megváltozott a helyzet, minden haverom tévésorozatot forgat, és előbb olvassák a tévés projektek forgatókönyveit, mint a felkínált filmekét. Az olyan színészeknek, mint én, nagyon jól jött az, hogy a tévé átvette az olyan projektet szerepét, amik egy ideig megvoltak Hollywoodban, pontosabban a filmiparban, de ma már sehol nem találhatók.

Mire gondol pontosan?

A közepes költségvetésű, 25-30 millióból kihozható stúdiófilmekre, azokra a drámákra, amiket egyszerűen már nem forgatnak le, mert minek, nem lehet őket eladni a moziban. Ha valaki ilyen filmeket keres, ilyenekben akar játszani, akkor a tévébe kell mennie. Ezek a limitált vagy minisorozatok alapvetően nyolc vagy tízórás független filmek. Szerintem bizonyos szempontból ez a televíziózás és egyben a filmipar jövője is. Mindenki a tévébe vágyik, és ennek csak örülni lehet, mert a színvonal elképesztően magas.

És hogy került a képbe a Fargónál?

Amikor először ajánlották fel a szerepet, kapásból nemet mondtam, mert nem akartam tévésorozatban szerepelni. Erre mondták, hogy csak tíz rész részről van szó, ami már érdekesebben hangzott, az meg különösen, hogy Ethan és Joel Coen executive producerként a sorozat mellett dolgoznak majd, és az alapja a Fargo. Amikor végül elolvasta a forgatókönyvet, tudtam, hogy valami nagyon különleges dolgot tartok a kezemben. A sorozat két írójának, Noah Hawley-nek és Warren Littlefieldnek ugyanis sikerült az, ami egy adaptáció esetében nagyon nehéz, azaz úgy épített fel egy világot, egy történetet, és úgy népesítette be karakterekkel, hogy az alapműre csak támaszkodott, mankónak használta, nem lemásolta. Hasonló a hang, hasonló a stílus, minden kis részletben ott van az eredeti valahol, de nem úgy, hogy bárki is rásüthesse, hogy ez csak egy másolat.

A filmet gondolom látta. Tetszett?

Nagyon is, de tulajdonképpen nekem mindegy, mint forgatnak Coenék, bejött  eddig minden. A sorozat pedig pontosan olyan, mintha ők készítették volna, a kezdetől fogva áldásukat adták a sztorira és a megvalósításra is.

Miről is szól tulajdonképpen a sorozat első évada?

Na, látja, ez egy nagyon jó kérdés, olyan, amire gondolom, elképesztő lelkesedéssel szoktak válaszolni az interjúalanyok, de most nem járt túl jól vele, ugyanis nem nagyon tudom elmondani. A karakteremet bemutatni még inkább nehéz lenne, Lorne Malvónak hívják, és rém titokzatos alak. Senki nem tudja, mint keresek a városban és mire készülök. Fura madár, azt hiszem a pályafutásom alatt még soha nem játszottam olyan alakot, akinek egyáltalán nincs lelkiismerete. Őszintén szólva nagyon élveztem a szerepet. Malvót nem érdekli semmi, csak az, hogy végrehajtsa a feladatát. Érdekes, de elbűvölő alak, bár nem a szó hagyományos értelmében, inkább úgy, mint egy kígyóbűvölő. Ha mond valamit, mindenki tudja, hogy komolyan gondolja, és valahogy érezteti, hogy vele nem érdemes baszakodni. Nem kell beszélgetnie senkivel, ha bankot rabolna - és most nem azt akarom mondani, hogy tényleg kirabol egyet - elég lenne a fegyvert ráfognia a pénztárosra, de ő inkább megkérdezné, hogy ki az isten öltözteti, mert ilyen ronda inget épeszű ember nem vesz magára.

Említette, hogy a sorozat attól jó, hogy a filmre épít, de eredeti történetet dolgoz fel. Remake vagy folytatás?

Nem remake, inkább folytatás, és nagyjából azt mutatja be, mi történet azon a környéken, ahol a film játszódott, azután, hogy annak a történetnek vége lett.

Nem semmi szereposztás jött össze a sorozathoz.

Ezért jó limitált epizódszámú sorozatban játszani. Nem elég, hogy nagy neveket igazoltak le a Fargóhoz, olyanokkal játszhatom együtt, akik tökéletesek az adott szerepre. Szóval nem csak azért keresték meg ezeket a színészeket, mert velük akarják eladni ezt a sorozatot, erre ugye kismillió példa van, a független filmesek előszeretettel élnek ezzel a fegyverrel, és tíz nagy sztárt pakolnak egy kétmilliós büdzséjű filmbe, mert az menő, és így tuti, hogy visszajön a befektetés. Colin Hanks vagy Martin Freeman, de mondhatnám Allison Tolmant is, vagy Oliver Plattet, akivel már dolgoztam együtt korábban, szóval ők mind nagyszerű színészek, akikkel nagy megtiszteltetés közös alkotásban szerepelni. De említhetném a kisebb szerepeket alakító kanadai kollégákat is, akik mind zseniális munkát végeztek.

Mennyiben volt más egy ilyen forgatás, mint egy filmé?

Abban, hogy egy filmet egy ember rendez, vagy legfeljebb kettő, ha a Coenékről van szó, ugye, de egy tévésororozatban az a norma, hogy minden részt más rendez. Mindegyikükkel jó volt melózni, de mindenkinek más a stílusa, és mire megszoktam az egyiket, aki mondjuk hótt nyugodt volt, jött egy másik, egy hiperaktív fickó, és nekem idő kellett ahhoz, hogy ráhangolódjak.

Milyen volt a forgatás Calgaryban?

Nagyszerű, és ezt tényleg nemcsak azért mondom, mert itt vagyok, és így illik, hanem mert ez a kedvenc kanadai városom. Otthonos, de elég nagy ahhoz, hogy mindent megkaphasson az ember, amire szüksége van. Toronto, New York, vagy a többi nagyváros személytelen és maga alá temet, Calgary viszont úgy nagyváros, hogy kisvárosnak tűnik. Szeretek sétálni és nem egyszer összefutok olyanokkal, akikkel pár nappal azelőtt találkoztam. Beülsz egy étterembe, és a szomszéd asztalnál ott ül egy fazon, aki előtted állt sorban a Starbucksban reggel. Ez New Yorkban nem túl valószínű.

A hideg nem zavarja?

1998-ban forgattam egy Szimpla ügy című filmet Wisconsinban. Na, ott hidegebb volt ennél. Mínusz harminc fokot ki lehet bírni, a mínusz ötven már neccesebb, márpedig a széllel együtt Wisconsinban annyi is volt néha. Na, abban az időben melózni, meg derékig a hóban rohangálni nem egyszerű, de azt hittem, legalább felkészített az itteni forgatásra. Csak azt felejtettem el, hogy akkor 17 évvel fiatalabb voltam. Az éjszakai forgatások elég megterhelők voltak, töksötétben, hidegben, és közben a stáb tagjai meg röhögnek, mert nekik a mínusz négy az ingujjas idő.

A Fargo az AMC adásán látható szerda esténkét 10-től.