Pénteken ért véget az HBO Terápia című sorozatának második évada. Most, hogy az összes részt láttuk, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a sorozat készítői igazat mondtak, amikor azt ígérték, hogy az új évad túltesz az elsőn. Ami nem sikerült a Társas játék esetében, azt megcsinálták a Terápiánál: érdekesebb, feszültebb, átgondoltabb évad született, pedig az első sem volt rossz. Jobban megismerhettük a főszereplő Dargay András (Mácsai Pál) múltját, körülményeit, családját, és újfent bebizonyosodott a csúnya előítélet, miszerint azok választják a pszichológusi, pszichiáteri pályát, akiknek a saját életükben is bőven akad analizálnivaló. (A cikk nagyon enyhén ugyan, de innentől spoileres.)

Ügynökmúlt és szinglisors

Szerencsére véget ért a Laurával (Marozsán Erika) folytatott (vagy éppenséggel nem folytatott) szerelmi vergődés, amit az előző évad leggyengébb szálának tartottam. A hétfői páciens Laura helyett Ferenc (Máté Gábor) lett, egy kormánypárti politikus, aki látszólag egy tök egyszerű problémával kereste meg a pszichológust. Pánikrohamai vannak, ezekre akart gyors és hatékony megoldást. Persze aki látta az első évadot, az tudta, hogy Dargaynál ilyen nincs, de az sem számíthatott arra, amin Ferenc végül keresztülmegy. Ez a szál kicsit nyögvenyelősen indult, Ferenc és lánya kapcsolatát talán kicsit túl sokáig boncolgatták, de az utolsó néhány részre felpörögtek az események. Nagy ötlet volt Magyarország számos elvarratlan, megnyugtatóan nem rendezett ügye közül kiválasztani az ügynökkérdést, amint ez képbe került, a Ferenc-szál nagyságrendekkel érdekesebb lett.

A keddi nap Orsolyáé, vagyis a Péterfy Bori által játszott ügyvédnőé lett. Már az első rész megnézése után megírtuk: Péterfy Borinak a filmvásznon a helye, mert Orsolya szerepében hatalmasat alakított. Ferenc történetéhez hasonlóan, itt is egy olyan jelenséget látunk, ami nagyon mai, amire a környezetünkben is számos példát láthatunk. Orsolya negyven éves lesz, szép, a munkájában sikeres, van pénze, van egy csomó barátja, csak éppen a magánélete katasztrófa. És amilyen kellemes tud lenni a szingliség huszonévesen, annyira ijesztő akkor, ha az ember 40 felé jár és családot szeretne. Aztán persze kiderült, hogy Orsolya problémája sem csak ennyiből áll.

Apák és fiúk, anyák és lányok évada

Keddre világossá vált: ez az évad a szülők és gyerekek, apák és fiúk, anyák és lányok évada lett. Nem volt olyan szál, nem volt olyan nap, amikor ne került volna elő a szülőkhöz, gyerekekhez való viszony, az évtizedeken át őrzött titkok, félreértések, sérelmek pusztító hatása. Ferenc a lányával, Orsolya az anyjával, az előző évadból megismert házaspár (Szamosi Zsófi és Nagy Zsolt) a kisfiukkal, Misivel (Surányi Áron) küzd. A csütörtöki nap páciense, Virág (Kurta Niké) egyik problémájának megoldása is a szüleivel való viszonya körül keresendő. A legizgalmasabb azonban, hogy kiderült, talán éppen a rajtuk segítő pszichológusnak van a legtöbb feldolgoznivalója a szüleivel való kapcsolatában. Hogy mennyivel könnyebb észrevenni, mások hol hibáznak, mint rájönni valami egészen triviálisra a saját életünkben.

Emellett az új évad tartogatott néhány igazi felfedezést. Péterfy Borit már említettük, énekesnőként és színpadi színésznőként régóta ismertük, de hogy filmen is ilyen jó, azt nem tudtuk. Aztán nem véletlenül emelte ki Wayne Henry, az HBO Europe saját gyártású sorozataiért felelő alelnöke a második évad premierjén a gyerekszereplőt, Surányi Áront. Még soha nem játszott semmiben, de teljesen egyenrangú partnere tudott lenni Mácsai Pálnak, Nagy Zsoltnak és Szamosi Zsófinak. A másik újonc Kurta Niké volt, a súlyos beteg, de betegségével szembenézni nem tudó, vagy még inkább nem akaró egyetemista szerepében. A színésznő sokszor elmondta, hogy mennyire izgult a Mácsaival való szereplés előtt, de a látottak alapján erre nem volt oka. Virág úgy beszél, úgy viselkedik, úgy gesztikulál ahogy bármelyik pesti egyetemista. És ez a legnagyobb dicséret: a magyar filmekre még mindig jellemző döcögős dialógusok helyett itt életszagú párbeszédeket kaptunk.

Ahogy az életben lenni szokott

Az utolsó nap, a péntek megint Dargay és Ágnes (Csákányi Eszter) napja lett. Csakhogy ebben az évadban András már nem szupervízióra, hanem, ahogy mások hozzá, terápiára jár Ágneshez. És hogy erre milyen nagy szüksége van, az részről részre világosabbá válik. Csákányi és Mácsai kettősét már sokszor méltattuk: ahogy ők szurkálják, segítik, marják és támogatják egymást, ahogy sokszor szavak nélkül, egészen apró, szinte láthatatlan módon reagálnak egymásra, az igazi élmény. Amit sajnáltam, hogy András két nője, az exfeleség (Für Anikó) és a régi-új barátnő, Annamari (Kováts Adél) kevés szerepet kapott. A két színésznőnek nem volt sok lehetősége, hogy megmutassák, mitől (voltak) fontosak a pszichológus életében, így az évad végének egyik nagy fordulata is kissé érthetetlen, légből kapott maradt.

A történet befejezése, Ágnes és András ücsörgése a Duna parton minden happy end vagy könnyes dráma nélkül, a szálak mindenáron való elvarrása nélkül, külön dicséretet érdemel. Egyszerűen azért, mert az életben is így szoktak alakulni a dolgok, ritka a mindenki számára száz százalékosan boldogító végkifejlet, de szerencsére az is, hogy az élet folytathatatlanul nyomorulttá válik. Egyelőre nyitott kérdés, hogy lesz-e a harmadik évad. Az viszont biztos, hogy András (és némelyik páciense) történetében bőven van még lehetőség.

(Addig is, aki még nem látta a Terápia új évadát, az a téli szünetben egyben is ledarálhatja az HBO Go segítségével. Kevés jobb programot tudunk ajánlani a bejglimaradék mellé, mint a jelenlegi legjobb magyar sorozatot. A forgatáson készült riportunkat itt lehet elolvasni, a rendezőkkel, írókkal a díszbemutatón készült beszélgetést pedig itt., a hogyvolton pedig itt tudják olvasni az összefoglalókat, köztük a szakember heti analízisét a sorozatról.)