Attention! Prêt!

A legjobb az volt tizenöt éve, amikor egy hatalmas csúszdán keresztül kellett szaladnia a szakácsoknak egy tortával a kezükben, miközben a nyúlnak, kacsának vagy épp tyúknak öltözött játékosok a csúszdán lecsúszva megpróbálta elkaszálni a szakácsokat, hogy ne kapjanak pontot a célba vitt tortákért. Elég nagy hülyeségnek hangzik, de egy hasonló színvonalú játékból már önálló műsor is készült, de a Játék határok nélkülben nem csak egy-két celeb bénázott, hanem egyszerre tizenhatan rohangáltak és csúszkáltak keresztbe-kasul, mi meg nagyon szorítottunk, hogy a sárga szakács vigye be a legtöbb tortát és a magyar csirke üsse már el azt az idegesítő hollandot.

Rengetegen várták éveken át a Játék határok nélkül visszatérését, aminek az első adását most szombaton láttuk az M1-en. A műsor sokáig az ország egyik legnézettebb műsora volt, pedig mai szemmel azért voltak benne kínos dolgok.

És mi változott a most indult Játék határok nélkülben? Például az, hogy ez már eleve nem a Játék határok nélkül.

Az eredeti ötletet Charles de Gaulle francia elnöknek tulajdonítják, aki azt szerette volna, hogy a francia és német fiatalok egy sor szórakoztató játék során megerősítik barátságukat (vagy hát legalábbis beszélőviszonyba kerülnek egymással). Innen alakult ki a televíziós műsor, ahol a franciákon és németeken kívül az olaszok és a belgák is ott voltak a '65-ös indulásnál. A későbbi években folyamatosan csatlakoztak be európai országok - vagy épp hagytak ki évadokat -, mi pedig már a végefelé, '93-ban kerültünk a műsorba. Hét évadot versenyeztünk végig, végül 1999-ben véget ért a Játék határok nélkül, és valójában most sem indult újra.

A világ legnagyobb játékshow-ja

Amit szombat este láttunk az M1-en, az a több néven is futó Intervilles International vagy a még jobban megjegyezhető The Biggest Game Show of the World. Az alapötlete persze ennek is ugyanaz: az országok csapatai egymással versenyeznek színes, látványos, hasraerős, de valójában elég nehéz feladatokban. Minden adásnak van egy nyertese és az évad végén egy döntő. De ez nem csak európai, hanem egy kontinenseken átívelő verseny: a magyarok a franciákkal, brazilokkal, kanadaiakkal, amerikaiakkal, indonézekkel, oroszokal és egyiptomiakkal versenyeznek 13 epizódon át.

És nem csak az látszik, hogy ez egy másik műsor, hanem az is, hogy a televíziózásban eltelt tizenöt év: a műsorvezetők eleve ott vannak a helyszínen (képzeljük el ma a köztévé főműsoridős vetélkedőjében, hogy sokszor csak egy-egy külföldi műsorvezetőt látunk, alatta pedig Gundel Takács Gábortól kvázi hangalámondással tudjuk meg, hogy miről beszél - igen, tényleg ez volt régen), Harsányi Levente és Varga Edit párosa hozza a kötelező egymással való évődést, a versenyszámok után együtt értékelnek a versenyzővel, sokkal több és jobb a visszajátszás, na meg használnak GoPrót, amivel elég jól néz ki, ha az embert felökleli a bika.

A bika az egy aljas állat

Már a logókban is elsütötték a bikaemblémát, várható volt, hogy fontos szerephez jut a játékokban is. A hat játékból kettőben is szerepel, az egyikben össze kell rakni egy szivárványkaput, majd a napnak öltözött versenyző keresztül kell csalogassa rajta. De a bika az rohadtul jön, ha kell, ha nem, és nem csak az épülő kapunak megy neki, hanem akár a magyar versenyzőnek is. A másik játékban pedig a versenyzőnek, aki sátornak öltözött, ki kell kérnie egy jegyet a ring szélén, majd egy adott pontra lefeküdnie és három másodpercig ott maradnia. Ez a bika miatt szintén nem egyszerű feladat, csak az a gond a játékokkal, hogy nem csak a versenyzőt lehet sajnálni, hanem a halálra idegesített szerencsétlen állatot is.

A többi versenyszám nem nagy újdonság: a versenyzőnek szörfdeszkáról kell kosarat dobnia, forgó porondokon és hengereken kell átküzdeni magát, vagy láb nélkül kell falat másznia, ami mára csak bónuszfeladat, mert az oroszok túl jók voltak benne. Ahol még valóban izgulni lehetett, ott a párosával induló versenyzőknek egy vizes dobogóra kellett felmászniuk, hogy egy kalapáccsal megkongassanak egy harangot, és amelyikük előbb felért, azé lett a pont. Csak az nem volt tiszta, mennyire lehet korlátozni a másik versenyző feljutását, ezért amikor az orosz versenyző belefogott a lökdösődésbe, a magyarok valóban küzdeni kezdtek velük - és oroszokat megverni nyilván sokkal izgalmasabb, mint indonézeket. Csak hát ebből származik a játék egyik fő problémája.

Mit ér a szép tányér, ha üres?

A játék pörgős, kevésbé kínos a zenéje, mint régen (de azért szólok, senki se várja azt a főcímet, ami miatt rohantunk a tévéhez), Gundel Takács Gábor olyan jól kommenteli az eseményeket, mint bármi mást, és alapvetően teljesen rendben van, amit a képernyőn látunk, de mégsem érdekelt igazán a műsor. Hogy miért? Van három kisebb és egy nagyobb oka:

• tíz évesen jobban tudtam izgulni egy hernyónak öltözött ember miatt, mint aki ma sátorjelmezben szaladgál
• rászoktunk arra, hogy szerethető karaktereket és nagy drámákat akarunk látni: az X-Faktor sem azért érdekes, mert valaki jól énekel, hanem mert a legkisebb királyfi sztoriját látjuk, és kevésbé tudunk szorítani egy dombóvári tornatanárnak, akinek két mondatban ismerjük meg az életét és jó, ha nyolc percig marad a képernyőn
• ha ennél sokkal látványosabban ugráló és vízbe zuhanó embert akarunk látni, arra ott a Lehetetlen küldetés

Persze a Lehetetlen küldetéshez képest itt az adná a feszültséget, hogy magyar versenyzőknek drukkolhatunk, de azt már láttuk, hogy miért nem tudunk az egyénekért szorítani. Aki megmarad, az csak a csapat sportolócelebje, az olimpiai bajnok kenus, mostmár szánkós Pulai Imre, de ő csak egy beszélni jól tudó szereplője a show-nak, akitől úgyis elvárjuk, hogy jó legyen.

Szóval marad, hogy a magyar csapat egészéért szorítsunk. Régen amúgy nagyon jók voltunk a játékban, a hét évadból hármat megnyertünk (ilyen jó aránya senkinek sem volt), de nem igazán lehet azért szorítani, hogy a magyar versenyző, akinek már el is felejtettük a keresztnevét, gyorsabban másszon át egy forgó hengeren búvárruhában, mint az egyiptomi vagy a brazil. A Játék határok nélkül páneurópai bája megszűnt, az az érzés, hogy az EU-ba vágyó pici országként valamiben jobbak vagyunk, mint az olaszok meg franciák, hiányzik ebből a műsorból, és ez az igazi gond az új Játék határok nélküllel. Talán ha újrakezdenék a műsort csak európai ellenfelekkel, miután minket kiraktak az unióból, na akkor lehetne izgulni.

Ja, az első adást megnyertük.