Mindenki kedves szexista kéme az idei évadban lecserélte munkáját dél-amerikai kokainkereskedésre, mi pedig közben elmerenghettünk azon, hogy az utóbbi évek legjobb felnőtt animációs sorozata képes-e túlélni egy teljes koncepcióváltását, vagy szép lassan belefullad egy tonna kokszba. Archer-évadkritika.

Szóval az ötödik évadra húztak egy merészet az Archer készítői, és az eddigi kémparódiából csináltak valami Sebhelyesarcú-Breaking Bad hibridet, amiről az elsp pár rész után nehéz volt eldönteni, hogy pontosan mi értelme volt. Például miért kellett Cherylből Charlene néven countrysztárt csinálni? Egyszerűen kellett valami új környezet az alkotóknak, hogy az addigi négy évad alatt felépített karaktereiket kicsit tovább bonyolíthassák.

Ugyanis a negyedik évadra már lefixálódott minden fontosabb szereplő lényege. Archer, az imádnivaló playboy antihős, az alkoholista anyja, aki gyanúsan nem ért a munkájához, a bizarr szexuális fantáziájú asszisztensnő, és így tovább. Az Archer Vice viszont lehetőséget adott arra, hogy kicsit lebontsák ezeket a berögződött jellemvonásokat, és kicsit tekerjenek rajta egyet.

A váltásnak köszönhetően átalakult a hierarchia a szereplők kapcsolatában, Cheryl is több lett, mint szimpla szexjáték, megismerhettük Archer emberi, Lana érzékeny, és Cyril keményebbik oldalát, az eltúlzott karakterek személyiségét végre sikerült kicsit kiegyensúlyozni a rengeteg ökörséggel. Tették ezt úgy, hogy a humor ugyanaz maradt, vagyis az Arrested Development-utánérzés.

Nekem ezzel alapvetően semmi bajom sincs, tényleg jól áll a sorozatnak, hogy kicsit minden szereplő el van baszva. Azonban kezd kicsit unalmassá válni, hogy nincs hely új szereplőknek, az Archer Vice-ban feltűntek semmivel sem voltak bonyolultabbak egy Szomszédok-karakternél, az évadzáró után pedig erős a gyanú, hogy többet nem is látjuk őket. Tényleg úgy gondolom, hogy Kriegertől Rayig minden szereplő így tökéletes, de ezt a környezetváltozásos húzást még egyszer nem lehet ellőni, így meg visszatérünk a negyedik évad unalmába.

Mindettől függetlenül, az Archer ötödik évada (vagyis az Archer Vice) pont annyit javított a kissé leülni látszó sorozaton, hogy a készítők belássák, tényleg érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni egy átívelő történetre, mert kizárólag kínos interakciókból nem lehet a végtelenségig elhúzni a dolgokat. Egyáltalán nem ragaszkodom ahhoz, hogy visszatérjenek a kémkedéshez, de olyan csavarokra van szükség, mint az évadzáró végén vagy Krieger háttértörténetének kifejtése. Van már akkora az Archer, hogy bővíteni lehessen a saját világát, ideje ezzel is foglalkozni.