Vasárnap mutatják be az Egyesült Államokban A törvény nevében évadzáróját, amihez hasonló várakozás talán csak a Lost utolsó részét előzte meg. Az HBO nyomozós sorozata számos titkot rejt és nyitott utat a rajongók konspirációs teóriáinak, de arról kevesebbet tudunk, hogyan készült maga a True Detective. Cary Fukunaga rendező illetve Scott Stephens producer és Mara Lepere-Schlooppal művészeti vezető mesélt a forgatások hátteréről.

Nem mondunk semmi újat azzal, hogy a True Detective két kulcsfigurája Matthew McConaughey és Woody Harrelson, akik Rust Cohle-t és Marty Hartot alakítják. A két teljesen eltérő figura egészíti ki a cselekmény üresjáratait, ráadásul Harrelson, még inkább McConaughey zseniálisan alakítják a szerepüket, noha az utóbbinak sikerült meglepnie a rendezőt, Cary Fukunagát is. 

Ahogy Matthew játszotta Cohle-t az nem egyezett teljesen azzal, ahogyan eleinte én értelmeztem, de olyan mélységben kidolgozta, annyira végiggondolta, hogy maximálisan bízhattam az ítéletében. Cohle rejtélyes. Filozófiai értelemben neki van a legtöbb mondanivalója, ugyanakkor Hartnak van több tennivalója, a választásai és a családja tekintetében is. A két hős így remekül kiegészíti egymást.

Nem csak a színészek dolga radikálisan elkülöníteni egymástól Cohle és Hart karakterét, a látványtervezőknek is ügyelni kell arra éppen milyen környezet veszi körül mondjuk Rust Cohle-t, amikor a munkán kívüli életét látjuk.

A díszlettervezőnk, Cindy Slater fantasztikus munkát végzett. Remekül alakította a két szereplő hátterét. Húsz év történetét kellett elmondani, ami alatt rengeteget változott a két főhős környezete. Amikor először találkozunk Martyval, idilli életet él a feleségével és a két kislányával. Barátságos, kényelmes házban laknak. Cohle világából mindez hiányzik. Az ő környezete a legszükségesebb dolgokra korlátozódik. Ha nála van valami a falon, az egy ügyhöz kapcsolódik, amin dolgozik, és semmi köze a magánéletéhez. Hogy a díszletek mit tesznek hozzá a történethez? Arról mesélnek, azt érzékeltetik, mennyire nehéz a nyomozóknak megőrizniük az életükben az egyensúlyt, egyfajta normalitást, és mennyire nehéz másokhoz viszonyulniuk. El sem tudom képzelni, mi mindennel kell küzdenie és együtt élnie egy nyomozónak a maga mindennapjaiban. (Mara Lepere-Schlooppal)

 

A bizarr gyilkossági nyomozás Louisianában játszódik, annak is főleg a kevésbé lakott, délkeleti részén, amit ritkán látni tévében vagy moziban helyszínként. 

Részletesen tanulmányoztuk a szóba jöhető helyszíneket és az 1995-ös időszak érzését, hangulatát. Szorosan együttműködtünk a díszletépítő részleggel, amelynek szakemberei a belső terek arculatát alakítják ki, hogy a szereplők számára megfelelő hátteret, megfelelő környezetet biztosítsunk. Bizonyos értelemben mi is létrehozunk egy karaktert, kidolgozottabb kontextust, hiteles hátteret biztosítunk. Ebben a sorozatban különösen izgalmas, hogy Délkelet-Louisianában játszódik – ezt a környezetet és hangulatot kellett megjelenítenünk. Nem rejtettük el hát a spanyol mohát, sem a hely építészeti arculatát. Ahogy az ember elhagyja New Orleans határát, és elindul az erdők felé, a táj szinte baljóssá válik. Ez remek háttérül szolgált, kiválóan ki tudtuk használni a történet sötétségének érzékeltetésére. (Mara Lepere-Schlooppal)

Cary Fukunaga szerint kulcsfontosságú volt, hogy az egész történet Louisianában játszódjon.

Korábban már kétszer forgattam ott, így jól ismertem azt a lerothadást és trópusi enyészetet, ami arrafelé jellemző. Úgy éreztem, hogy ez a poszt-apokaliptikus háttér tökéletesen megfelel majd a filmnek. Az emberek abból a tájból nőnek ki, ahol megszülettek, és amely azután alapvetően meg is határozza őket. Például, ha az ember elmegy Skóciába, megérti, miben gyökerezik a skótok érdes, kemény, vad karaktere. Ugyanez a helyzet Louisianával is, ahol az emberek a mocsárban, párában és hőségben próbálnak valamiféle életet előteremteni. Azt is jól tudják, hogy mindennek ára van. És vegyük még ehhez hozzá a kőolajipart és a környezetszennyezést is. Világos, hogy egy olyan történet, mint A törvény nevében, csak ilyen háttérből születhetett meg.

A nem hétköznapi környezetet még az is nehezíti, hogy a történet ugrál az időben 1995, 2002 és 2012 között.

A történet jellege – minden történeté, amelyben rendőrök a főszereplők – különösen nehéz feladatot ró a kellékesekre. A pisztolytáskák, jelvények, fegyverek, derékszíjak és minden egyéb, amit egy rendőr hord. Ráadásul a mi történetünk igen hosszú időt ölel fel, és a nyomozás során rengeteg aktát kell felnyitni. Mindegyikben szerepelnek a bűntények helyszínein készült fotók, és ezeken nekünk 1995-ös környezeteket kellett megjeleníteni, mégpedig filmen. Nem használhattunk tehát digitális fotókat ameddig a történet el nem jut a digitális fényképezés időszakáig – ez külön komoly feladatot jelentett. Ráadásul nincsenek fotótárak, ahonnan helyszínelési fotókat lehetne kölcsönözni, így tehát magunk készítettünk sok száz felvételt. Rengeteg időt és kutatást igényelt, hogy igazi helyszínelési fotóknak nézzenek ki, ne kellékeknek. Egy profi helyszínelő fotóst kértünk fel a feladatra. - Scott Stephens

Az események során számos egészen bizarr helyszínnel találkozunk, legyen szó a prostik lakókocsiparkjáról, a lepusztult iskolaépületről vagy az elhagyatott templomról. Utóbbit konkrétan a díszleteseknek kellett megépítenie, mert egyszerűen nem találtak megfelelőt a környéken.

Építettünk néhány fantasztikus helyszínt, elképesztő helyeken. Például egy leégett templom romjait árapasztó csatorna vidékén. Sokáig kerestünk helyszínt egy elhagyatott, leégett templommal, de nem találtunk semmit, ami tetszett volna. Végül az árapasztó vidéke mellett döntöttünk, mert a gyönyörű táj csodálatos üres vásznat biztosított a munkánkhoz. Ugyanakkor a környéken sok a finomító is. Utakat építettünk a terepre, és felhúztunk egy templomot, ami úgy nézett ki, mintha leégett volna, és beszakadt volna a teteje. - Mara Lepere-Schlooppal

Nem csak a templom megépítése jelentett komoly kihívást.

A törvény nevében mindenkit nehéz feladat elé állított. Rengeteg kutatómunkát kellett végeznünk, hogy a helyszíneket megépíthessük, ahol a sorozatgyilkos elkövette bűntetteit. Bűnügyi patológiai szakkönyveket, valódi bűntények helyszínelési fotóit és más dokumentumokat tanulmányoztunk. Az ember nézi a fényképeket, kutatja a részleteket, amiket majd beépít a helyszínbe, aztán egyszer csak hátralép egy pillanatra, és tudatosodik benne, hogy itt valaki nagyon is valósnak az életéről, illetve a haláláról van szó. - Mara Lepere-Schlooppal

Végül Scott Stephens összefoglalta a lényeget arról, miért alkalmasabb a True Detective sorozatként, mint nagyjátékfilmként.

A televízió sorozatok egyik nagy előnye, hogy mélyrehatóbb történeteket is el lehet mesélni bennük. A mozifilmekkel vagy egészestés nagyfilmekkel szemben nem szorítja be a színészeket egy kétórás vagy kilencven perces struktúrába. Így még mélyebben azonosulni tudnak a megformált karakterrel, és részletesebben el tudják mondani a sztorit. Szerintem a színészek számára ez nagyon vonzó feladat. Matthew McConaughey és Woody Harrelson teljes odaadással tolmácsolják a történetet, és viszik a vállukon a sorozatot. - Scott Stephens

Ez pedig az évadzáró előzetese, ennyire hétfőt még nem vártunk.