Az X-faktor idei utolsó előtti adásának egy nagy kérdése volt: bejön-e a konteóhívők hetek óta a netre üvöltött rémképe, és a By The Way berugdosódik-e a dötőbe, miután egyszer már hazazavarták őket, és csak Bozsek Márk visszalépése (ezt is idézőjelbe kéne tenni?) miatt jutottak el odáig ahol vannak, vagy tiszta csajdöntő lesz a dologból? Nem lett, de nézzük, mi történt egészen pontosan.
A műsor nyitánya visszarepítette az embert a nyolcvanas évekbe, de csak addig, míg az Első emelt tagjait meg nem mutatták közelebbről, rémes látványt nyújtottak. (Update: itt korábban Patkó Béla énekest zombihoz hasonlítottam, nem tudván, hogy rákbeteg volt korábban. Elnézést.) A film forog tovább című nótájuk előadására egy másik műsorban, a Sztárban sztárban megfogalmazott, (másik számra vonatkozó, de itt is helytálló) Hajós-vélemény a legfrappánsabb:
Ez csak arra volt jó, hogy kiderüljön: ami húsz éve szar volt, az ma is az.
A mentorok közül megint csak Tóth Gabival vagyunk kénytelenek foglalkozni, ma este pornószínésznőnek sztájlingolták, tüdőszínű, a szlikonmelleire ráfeszülő ruháját majd átdöfte a bolti mellbimbó, a fejére meg négy kis csillagot applikált valami gonosz sminkes. Igaz, ezzel a lazább hajjal vagy tíz évet fiatalodott menten. Lilut és Istenest színben egymáshoz öltöztették, rémálomszerű volt az arany-fekete kombináció, és Lilu haját is képesek voltak a csepeli csavargyár öltözőjében 1965 óta figyelő, "Nő a szocializmusban" plakátról lenyúlni, gratulálunk hozzá.
Krasznai Tünde kisfilmjében először egy Aspirinreklám volt a főszereplő, de szarul vagyok bazdmeg, de már nem is, mert bevettem a szponzorgyógyszert, és jól lettem. Annyira azért nem, Alicia Keys nótáját sikerült úgy elbőgni, mint egy bőrszoknyába öltöztetett légósziréna (ikszlábú nőre ilyen szoknyát adni szemétség). Sajnos ebben a nótában és a másodjára előadott Sinead O'Connor-számban sem sikerült kiénekelnie azokat a mélyeket és magasakat, amiket a szerző megálmodott, sőt, utóbbi az ő előadásában minden érzelmi töltetét, kínt elvesztett, pedig van ám benne bőven, ugye.
A By The Way először egy Olly Murs számot, majd egy ABBA-slágert tolt, előbbi egy vidéki hakni volt hamis, tétova hangokkal, bár az előadást Szikora Pataky Attila feszes nadrágjához hasonlította, amit nem tudunk hová tenni, de komolyan. A második, a Winner Takes It All nem volt rossz, érzelmesen, jó, elénekelték, de a világot nem váltották meg vele - ezzel szemben a mentorok egyemberként estek össze, Tóth Gabi sírt, Geszti szóviccelt és meghatódott, Alföldi megremegtette a hangját, Szikora pedig csak szimplán hozta a szokásos, BTW-től elájulós formáját. Ha a világ zeneipara adna ezekre a véleményekre, a fiúbanda headliner lenne minden menő fesztiválon.
Danics Dóra viszont kilométerekkel jobb volt, mint bármikor és mint bárki, ezt most úgy mondom, hogy nem vagyok különösebben nagy rajongója. A műsor válogatóján előadott Rebecca Ferguson-dalt hozta, én azonnal odaadtam volna neki a lemezszerződést meg minden egyéb szart, és be lehetett volna fejezni az egész vircsaftot. A második dal, Rúzsa Magdi Nekem nem szabad című szerzeménye már nem volt olyan jó, mint az előző, maníros volt kicsit, de ez sem menti Tóth Gabit, aki képes volt azzal értékelni, hogy bocs, de a BTW hatása alatt vagyok. Szikora zavarosan azt fejtegette, hogy Rúzsa Magdi ezt a kisebbség oldaláról közelítette meg, és ezt Danics nem tudta űberelni - Alföldi olyan fejjel hallgatta a kiselőadást, mint az egyszeri munkásőr egy Vona Gábor-összes felolvasást.
A duetteket Krasznai Tünde a Hallelujah hunglish verziójával és még mindig kalapban parádézó Takács Nikolasszal nyitotta, utóbbi bizony megküzdött a mélyekkel, amik Krasznait annyira nem érdekelték, mert szimplán nem énekelte el őket. A magasak viszont szépen csilingeltek, vagy hogy szokás ezt mondani, a mentorok felállva tapsoltak és sírtak, sírtak egyre, az RTL nagy ziccert hagyott ki azzal hogy nem egy zsebkendőgyártót tettek meg főszponzornak. Takács Nikolasz a színpadon dicsérte szembe Krasznait, jó ember vagy, mondta, és már nyúltunk is a pézsé után. Krasznai szerint jó, hogy több a jóindulatú ember, mint a rossz, utóbbiak gondolom azok, akik még emlékeznek rá, hogyan pocsíkolta meg egy szőrös mellkasú csávó pár éve.
Duettezett a By The Way is, de minek, Bozsek Márk jutott nekik, aki döbbenetesen gyengén énekelt, pedig az ő egyik szerzeményét adták elő, ha jól hallottam. A mentoroknak igencsak ki volt adva, hogy lelkesedjetek baszki, mert úgy ugráltak fel a közepes produkció végén, mintha parancsra tennék. Bozsek szerint a BTW profikból áll, szerintünk kisfiúkból, akik szeretnének a lehető legkisebb energiabefektetéssel sok pénzt keresni.
Danics Dóra Dés Lászlóval duettezett, és ha valakinek lett volna egy szemernyi kétsége is, hogy az RTL klub kit akart a döntőben látni, az ebben a pillanatban foszolhatott szét, mert Dés nagyszerű partner volt, és Danics is képes volt felnőni a feladathoz, nem énekelte szét a dalt, hanem érzelmes és finom volt. A Hóesés eleve egy nagyon jó dal, Danics előadása semmivel sem volt rosszabb, mint Udvaros Drottyáé annak idején. Itt most jogos volt az állva tapsolás, hálistennek a mentorokat nem kérdezték meg, mert elcseszték volna az ember hangulatát a hülyeségeikkel.
Az a kínos közjáték, amivel Liluék a Kistehenet vezették fel, azt sugallta, mintha a zenekar nem akart volna fellépni korábban a műsorban, pedig kurvára nem erről volt szó, hanem arról, hogy (a sajtóban megjelent tippelgetések alapján legalábbis) a szövegeik miatt az RTL nem kért belőlük, csak hogy helyre tegyük a dolgot. Az is nagyon vicces volt, hogy azok a tinilányok, akik eddig a BTW-re sikoltoztak tök hitelesen, most a Kistehén láttán szaggatták le magukról a bugyit, pedig nemigen értettek a szövegből egy árva szót sem. A 12 döntőst előrángatták még egy közösen előadott Journey-nótára, erről nincs mit írni, playback volt, oszt jólvan.
Az utolsó nagy sms-tarhálásra Istenes Bence vállalkozott, egy percen át biztatta a nézőket az esztelen pénzköltésre, és őszintén szólva semmivel sem csinálta szarabbul vagy nagyobb kedvvel, mint Lilu, még a végén belenő a nadrágba. A lezárt szavazás után jöttek az idegtépő percek, Geszti 11. alkalommal is pontosan ugyanúgy állt be a csajok közé az elmaradhatatlan duckface-szel az arcán, mint eddig, Szikora pedig épp úgy hozta a bohókás idős zenészembert, aki a mentoráltjai előtt téblábol, mint múlt héten. Lilu és Istenes közösen olvasta fel a továbbjutókat: Danics Dóra és a By The Way, holnap történelmet írunk, emberek, se csapat, se csaj nem nyert még itthon ilyet. És élőzzük, jóhogy.
Az utolsó 100 komment: