Vannak szerethető sorozatkarakterek, akadnak gyűlölhetők és van Kenny Powers. Ennél a palinál gyökerebb, tuskóbb, de néhány pillanatában esendőbb, sajnálatra méltóbb figurát még nem láttunk a tévében. Ahhoz képest, hogy a lecsúszott baseballsztár történetére első körben még az HBO is kapásból nemet mondott, és csak egy év csúszással került adásba azzal a felkiáltással, hogy a hat részes első évadot nem folytatják majd, egész szép karriert befutott a magyarul Egyszer fent...inkább lent címen ismert Eastbound and Down. Spoileresen folytatjuk.

A negyedik évaddal végleg elbúcsúzó sorozatot nézve általában iszonyú kínosan éreztem magam, mert olyan dolgokon/beszólásokon röhögtem üvöltve, amiken kurvára nem illik. Ez volt benne a pláne persze, és ezt tudja is az ember, de akkor is, kicsit szarul érzi magát amikor hímsoviniszta, rasszista és homofób vicceken röhög megállíthatatlanul. Powers tuskósága valahol mindenkiben megvan legbelül (ne forgasd a szemed, benned is), és icipicit azért irigyeljük, hogy nincs szűrő az agya és a szája között, és tulajdonképpen minden helyzetben azt mondja ki, mindig úgy reagál és cselekszik, amit az egója diktál.

A harmadik évad végén a sorozatot simán be lehetett volna fejezni, de az HBO egy utolsó kört még adott a készítőknek (Ben Best, Jody Hill és Danny McBride), hogy zárják le úgy Kenny sztoriját, ahogy szeretnék. A fináléhoz felvezető epizódok, a főszereplő újabb talpraállása, (amit az önzősége és hatvanas iq-ja kis híján tönkretesz) a "csak a család, más nem fontos" üzenet sulykolása és Kenny konstans megkísértése (hol pinával, hol pénzzel) a fináléban Sacha Baron Cohen ördögi karakterében csúcsosodott ki, aki fausti üzletet kínál Kennynek, olyat, amilyet korábban sokan előtte: a lelkét akarja sok pénzért cserébe. És Kenny, nem először a sorozat történetében, de immáron utoljára, gerincet vagy inkább szívet növeszt, és a családja miatt mindent felad - pénzt, sikert, csillogást.

A három évad óta belengetett forgatókönyv végre elkészül, Kenny megírja élete történetét, aminek végét a zenés montázsok non plus ultrájában ismerjük meg Lindsay Lohannel, Alex Skarskgaarddal és az öreg Kennyvel, aki hosszú, ősz szakállal a fején, Afrikában hal meg (a kertjében, mint a Keresztapában Brando). Persze van egy csavar a végére is, de egyértelmű, hogy amit látunk, az a sztori vége, így éli majd le életét Kenny, and the audience goes fuckin' ape shit. Nekem nem volt semmilyen hiányérzetem az utolsó rész végén, kerek volt, és nem lógott ki az eddigiek közül, nem volt túl szentimentális és nem köpte szembe saját magát, pont annyira volt gyökér, amennyire kellett neki. Szevasz Kenny, hiányozni fogsz, baszdmeg.