A Fringe után hagyott űrt (igen, kurvára hiányzik, még a szánalmas záróévaddal együtt is) a Fox idén egy olyan sorozattal igyekszik betömni, amit a Fringe-t jegyző J.H. Wyman készít és JJ Abrams az egyik executive producere. És vannak benne az Asimov-féle robotikai alaptörvényeknek megfelelően működő robotok, amiket szintetikusoknak hívnak, és Karl Urban nagyon mogorván néz benne, és Michael Ealy pont olyan jó, mint mindig. Ez az Almost Human, ami úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér. Spoileresen megyünk tovább.

Az alapszitu a következő: 2048-ra a technológia fejlődés úgy elszabadul, hogy már senki nem tudja sem követni, sem szabályozni. És ez rossz, értem? A rendőrség a felturbózott bűnözők ellen robotzsarukat (szintetikusok) vet be, úgy, hogy minden emberrendőr mellé egy robotot állítanak, egyrészt megvédeni az embert a nagyobb károktól (halál), másrészt meg terepen kihasználni a két lábon járó szuperszámítógépek adta lehetőségeket. Mivel egy hétről hétre jelentkező network-sorozatról van szó, az menten kitalálható, hogy a) lesz benne egy áthúzódó, nagyobb szál, amit majd csak lassan, apránként ismerünk meg, és ha kihagyunk egy-egy epizódot, még simán képben maradunk, b) lesz heti ügy, és c) mint a Fringe-ben, a középpontban az elszabaduló tech lesz a központi téma.

A főhős egy olyan rendőr, aki 2 év kómából ébred egy(?) művégtaggal, miután egy bevetésen súlyosan megsérül. Az akciót szerinte a robotok kúrták el, mármint azt a részét, hogy a társát cserben hagyták, és emiatt van benne egy bazinagy tüske, mint az Alien-franchise Ripley hadnagyában az androidok iránt. Joggal, nem joggal, mindegy, a Karl Urban alakította faszi karakterét hélistennek nem ez határozza meg, hanem a többi klisé, ő az önfejű, a parancsokat nem követő, de eredményes zsaru jövőbeli mintaképe. És basszameg, ennek ellenére, mármint a hat perc alatt felskiccelt karakterre (az milyen sablonos már, hogy az excsaja lesz/lehet az egyik főgeci?) rácáfolva, minden logikának és elvárásnak ellentmondóan Urban figurája nagyszerűen működik.

A fickó ugyanis jó. Nem egy Marlon Brando, de azt, amit itt kell hozni, azt úgy tudja, hogy miközben nézi az ember az epizódokat (eddig kettő ment le), nem a színészt, hanem a karaktert látja, annak minden közhelyes hibájával és erényével együtt. Urban mellé ráadásul azt a Michael Ealyt pakolták oda androidnak, aki mindig megbízható (a Homelandet bőven megelőző Sleeper Cell-re ki emlékszik?) és itt is nagyszerűen alakítja a selejtes robotszéria egyik darabját. Azért selejtes, mert vannak érzelmei - látható, hogy az andoridos scifik közhelyszótárát többet lapozgatták az írók, mint kellett volna.

A jövő olyan, mintha a Szárnyas fejvadászt tévés költségvetésből készítették volna el, az innovációk viszont olyanok, amiket simán elfogadunk, mert a jelenben eredeztethetők mind, kezdve a levegőbe kivetített holografikus képernyőkkel, folytatva a robotok szemébe épített számítógéppel. Az első két rész nagyon látványos trükkökkel és érdekes sztorikkal nyitott, az ember-robot dinamika jól működik, az akciójelenetek jól oda vannak téve, csak a női mellékszereplőkkel (Lili Taylor, Minka Kelly) nem tudnak az írók mit kezdeni egyelőre, de adjunk nekik egy esélyt, mert megéri.