A Magyar Labdarúgó Szövetség úgy gondolta, ideje, hogy saját tévéje legyen, és mivel egy sima kábeltévét beindítani azért nem két fillér, a YouTube-ot nézték ki partnernek. Ez nagyon dicséretes, legalább nem kell az online sportrovatoknak úgy lelopni a bohócliga góljait és összefoglalóit mindenféle rissz-rossz streamről, hanem ott lesz nekik a jogtisztán beágyazható YouTube videó. Igaz, a minőség - egyelőre - nem HD, csak SD, ami 2012-ben már elég megmosolyogtató, de bízunk abban, hogy erre az MLSZ-nél is hamar rájönnek. A tévét viszont valahogy fel is kellene vezetni, gondolták a főleg labdarúgással foglalkozó hivatalban, forgassunk már valami vicces felszopó videót hozzá.

A végeredményt látva úgy éreztük, beleültettek minket az időgépbe. Hajdú B. István sportriporternek valóban kiváló, sőt, az egyik legjobb itthon, de humoristaként alkalmazni nagyjából olyan botorság, mint Jimmy fia Krisztiánnal Bon Jovit énekeltetni. A Maksa híradó poénjait idéző szöveg, a borzasztó lepusztult képi világ, az egész felvezetés a beszédképtelen megszólalókkal annyira szánalmas, hogy az valami hihetetlen. Mert ha csak egy nyomorult tévé lenne elérhető Magyarországon, és csak ezeket a harminc éve is elcsépeltnek számító megoldásokat láthatnánk benne, akkor még tán a seggünket is a földhöz vernénk örömünkben, hogy micsoda nagyszerű újítással állt elő az MLSZ, de nem így van ugye, így csak a fejünket verjük a falba és sírdogálunk mellé keservesen.