Tessék elképzelni a következőt: felkérünk egy közepesnél tehetségesebb festőt, hogy fesse meg nekünk kedvenc politikusunk (elképzelt) aktját, ehhez biztosítunk egy majdnem minden igényt kielégítő, de kissé szűkös műtermet, stabil állványt, kiváló minőségű vásznat és festékeket. A piktor nekilát a nagy műnek, egy hét alatt végez is vele, majd amikor megmutatná nekünk a kész festményt, a vászonhoz odalép pár tehetségtelen suhanc, és a közepét bekeni disznószarral, úgy, hogy csak két sarka marad nagyjából tiszta. A tegnapi X-Faktorról sok mindent el lehet és el kell is mondani, de azt egy percig ne tessék elfelejteni, hogy a szaros vásznat kétmillió magyar akasztaná ki a nappaliban.
Igazából nincs is már arra a förtelemre szó, amivé az idei X-Faktor lett. És ezt most nem egy kinyúlt garbós esztétika-szakos mondja, hanem egy virtigli tévéfüggő, aki ezeket a műsorokat zabálja napi 20 órában. Ilyen siralmasan gyenge produkciókat, hamis, erőtlen előadásokat, maníros, szemvillogtató rikácsolásokat utoljára az első körben láthattunk-hallhattunk, akkor, amikor a szerkesztők és a zsűri páros lábbal rúgták ki azokat a szerencsétleneket, akik nem tudnak énekelni.
A kígyó tegnap este harapott a saját farkába, akkor, amikor Jimmy fia Krisztián kilépett a színpadra, és análisan erőszakolta meg Tina Turner Goldeneye című nótáját, pedig ezt azért minden normális helyen büntetik ugye. Bevallom őszintén, az első döbbenetből felocsúdva (baszki, ez TÉNYLEG nem tud énekelni), én pont olyan jól szórakoztam, mint az első pár adás bohócain, és sírva röhögtem azon, mekkora barom vagyok, hogy elhittem erről a szegény fiúról, hogy akár csak egy gyerekdalt is rá lehet bízni. Azt egyelőre még nem tudom, hogy Jimmy fia Krisztián el is hiszi azt, hogy ő tud énekelni, és nem csak bulvármágnesnek foglalkoztatja az RTL, mindenesetre elég tragikus, ha ennyire hülye a faszi.
Azt hittem, hogy Jimmy junior után nincs lejjebb, pedig ekkor még hátra volt a széteső Spirit, amiben a két srác konkrétan nem tud énekelni, na nem úgy nem, mint Paksi Endre vagy Fluor, hanem nincs nekik hangjuk, olyan, amilyennel a civilizált világ színpadaira bátran ki lehetne állni. Szabó “van nekem kockahasam, csak megszaladt a barnítókrém” Dávidnak mentora megint egy Robbie Williams-dalt adott, pedig ezzel az előadóval múlt héten is megszenvedett, ezen a héten meg fogott egy böllérkést és a fülünk hallatára herélte ki a Millennium című szerzeményt. A Lass Bea-Like-Fehér Zoltán trióból is haza lehetne zavarni mindegyiket, stílustalan, hamis, széteső produkciójuk láttán nem csoda, hogy egyikük párbajozott. Csobot Adélt megint kurvásra vette Malek Miklós, ha már énekelni nem nagyon tud, legalább a lába legyen kint, az is hoz szavazatokat, gondolhatta, és bejön nekik a dolog. Szegény Stone-nak egyszerre kellett küzdenie az angol nyelvvel és Chris Cornell You Know My Name című számával, el is bukta a kétfrontos csatát és visszahozta a bikucsunáj legszebb napjait, amit mostantól junomájnémként is emlegethetünk.
Két olyan hang volt eddig is a műsorban, amit lehetett szeretni, az egyik Antal Tímeáé, aki tegnap ugyan magához képest elég gyenge volt, de még így sem tudott annyira szar lenni, mint a többiek. Ő legalább nagy biztonsággal találja el a hangokat, és ha nem olyan nótát választ neki Malek ami meghaladja a hangterjedelmét (kükönösen a mély hangoknál), akkor nem is lett volna vele semmi probléma tegnap sem. A műsor másik igazi értéke Oláh Gergő, akiről nm lehet elégszer leírni, hogy kiváló énekhangja mellett nagyszerű színpadi figura. Én Geszti Péter helyében nem egy funkys slágert választottam volna neki Tom Jones-tól, hanem valami olyat, amiben tényleg kieresztheti a hangját, de még így is agyonverte a konkurenciát.
A mentorok keményre gyúrták magukat, és az utóbbi évek legkínosabb jeleneteit produkálták azzal a cicaharccal, amit az adás alatt folytattak. Különösen a Malek-Keresztes üvöltözések voltak kínosak, mert mindketten egyformán nemtelenül védték saját portékájukat, miközben a sárba döngölték a másik produkcióját. Feró szegény nem nyerne világbajnokságot érvelésben, Geszti egy kicsit meg is fingatta az egyik sommás “ez szar” véleménye után, de két odaszúrás után megkegyelmezett a nyugdíjas rockernek, és nem firtatta tovább a dolgot - érdekes lett volna pedig látni, hogyan mászik ki a saját maga ásta gödörből Feró.
A parasztvakítási különdíjat az RTL Klub érdemelte ki a tegnapi adással, először is a láthatóan egyre terhesebb Ördög Nóra helyett bezavart dublőrrel, aki cigánykerekezett egy sort a műsorvezető helyett, majd Stolhl Buci kvázi szentté avatásával egy béna playbackkel előadott Take That-nótával. A magyar James Bondként aposztrofált Stohl visszatérése a csatornához innentől hivatalos, lehet készülni a VV6-ra.
Végül egy apróság. Ha valaki azt mondja, Bond-tematika lesz a műsorban, akkor én azt várom, hogy az legyen, és nem azt, hogy a dalválasztás során olyan előadók számai is Bond-közelinek számíthassanak, akiknek annyi közük van a 007-es ügynökhöz, hogy már láttak fekete szmokingot távolról. Ilyen alapon Stone-nak simán oda lehetett volna adni a Kölyköd voltam című kiváló Edda-nótát, hiszen Pataky Attilának is pont két füle van, mind Daniel Craignek.
Fotók: RTL Klub Sajtóklub
Az utolsó 100 komment: