Van az a pont, amikor egy műsort nézve az ember kezdi magát kényelmetlenül érezni a képernyő előtt. Jó esetben erre minél később kerül sor (a Marslakóknál meg a lehető leghamarabb), sajnos a The Voice harmadik adásában úgy négy perc kellett hozzá. Ami, ahhoz képest, hogy még csak a harmadik adásnál tartunk, elég kellemetlen.

Isten az atyám, én akarom szeretni ezt a műsort. Nem azért, mert odáig vagyok a mellényes rockénekesekért vagy idétlenül vihogó tinipicsaként viselkedő negyvenes zsűritagokért, hanem azért, mert a koncepcióról úgy éreztem, nekem szól. Nincsenek benne hamisan éneklő, a műsorba csak a vélt vagy valós hírnév miatt jelentkező lúzerek, csak jó hangok, akiknek vagy nem jött eddig össze, vagy csak kicsit. Nincsenek a bikucsunájozó kőfaragót fehér öltönyben ekéző, Joker-arcú megmondóemberek, csak szakmai alapon (hallás) döntő zsűritagok. Legalábbis ezt ígérték a promókban, ugye.

A nagyüzemi, intézményesített tehetségkutatás az elmúlt hat évben úgy lekaszálta a termést, hogy kevés kivétellel nem maradt a végén semmi, csak azok az előadók, akikre tényleg semmi szükség nincs. Nem kell AC/DC-t megerőszakoló, vinnyogó hangú ringszpíker, az évtizedeken át vokalistaként dolgozó szőkenőből sem lesz popdíva már. A tegnapi adásban rengeteg közepes, vagy annál rosszabb hangú, néhol hamis, másutt erőtlenül, lélektelenül éneklő indulót láthattunk, jó, ha egy hangra emlékszik az ember az adás másnapján, a területi Majka-hasonmásverseny dobogósára, Weisz Viktorra.

Ezzel nem lehet megverni az RTL-t, marad továbbra is a 700 000-es különbség a nézőszámban, pedig a lehetőség továbbra is megvan a műsorban, hogy jó legyen. Az idei X-Faktor-mezőny az elmúlt évek tévés tehetségkutatásának legalja, most van sansza a Tv2-nek, hogy saját gyártású showműsorral is beérje a irigyelt konkurenst, csak éppen az a plusz nincs meg egyelőre a The Voice-ban, amivel ez sikerülhetne. Nincs hűbazdmeg-faktor, hiába tolják az egyébként jó ötlet Twitter-üzeneteket az adás alatt, a néző nem érez késztetést ara, hogy beszálljon a szájtépésbe, mert minek.

Az előző adáshoz képest a vágás jóval feszesebb lett, nem hagyják a szájmenésben szenvedő zsűritagokat percekig beszélni, sokkal tempósabban lerendezik a jelentkezőket. A hangkeverés viszont továbbra is botrányos, az, hogy miközben az énekes hangjára kellene odafigyelnünk, de helyette Malek Andrea nekünk kínos közhelyeit és mesterkélten gyöngyöző kacaját halljuk, érthetetlen és zavaró, ennél már csak az az idegesítőbb, amikor a mesterek egy laikus számára is jól hallhatóan átlagos hangtól játsszák el az elájult zsűritagot. Ilyenkor a megasztáros Bakáts Tibor legrosszabb percei sejlenek fel rettegő tekintetünk előtt, és rettegve várjuk, mikor mondja ki valaki azt, hogy a te hangoddal forradalmat lehet csinálni.

A mesterek persze nincsenek könnyű helyzetben, nekik az a dolguk, hogy csinálják a műsort, olyan nincs, hogy egy másfél órás adásban egy énekesre sem fordulnak meg. Az a baj, hogy a mezőny nem elég jó, így kénytelenek azt mondani már akkor is, ha csak két ígéretes szótagot hallanak, hogy ez milyen nagyszerű, te annyira tehetséges vagy, hogy simán lennénk a háttérénekeseid. Pedig lófaszt lennének, különösen nem Somló Tamás, akin még mindig azt látszik, hogy nem akar ő istenigazából itt lenni, csak hát kell a pénz lakbérre vagy az unoka legókészletére, mittudomén.

Kár, hogy a zsűritagok között nincs meg az a rivalizálás, amitől az amerikai verzió annyira jó, nem szónak be egymásnak, nem küzdenek az énekesekért, sőt. Amikor tegnap Caramel és Malek is a másikat igyekezett ráerőltetni az egyik indulóra, miközben korábban úgy nyomták a gombot, mintha az adagolná a fizetésüket, nagyon visszatetsző és kínos volt. Mintha pont a műsor lényegét köpték volna szemen, megfordultak egy hangra, ami tetszett nekik, aztán meglátták az énekest, és jött az "én nem ilyen lovat akartam" reakció, neked Andi lesz a legjobb, hidd el, ne hozzám gyere.

Így nincs igazi tétje az egésznek, a mesterek nincsenek benne a buliban, pont úgy, kívülről nézik ezt az egész komédiát, mint mi, a nézők. Csak azt ne tessék elfelejteni, hogy mi is tudunk gombokat nyomogatni. A távkapcsolón.

Fotók: Tv2.