Amikor tavaly Kolumbiában, a dzsungel közepén belecsapott a villám a tengerparti villa generátorába, nem úgy tűnt, mintha az Éden Hotel meg tudná változtatni a magyar kereskedelmi tévézést. Aztán az RTL Klub konténerlakásába beköltözött Alekosz, hogy minden este ott csillogjon a magyar délibábos valóság egy cuppogó sárba ragadt szürkemarhával. A nézettségi görbe hegymenetbe kapcsolt és emelt díjas sms-ektől lett fülledt a térerő, úgy tűnt, hogy újból a klasszikus, klausztrofóbiás valóságshow kell nekünk.

Pedig Amerikában már évek óta túl vannak a Big Brotheren, érdektelenek lettek a kanapén, melegítő alsóban permanens másnapossággal küszködő villalakók, és senki sem akarta már szavazatokkal távvezérelni az eseményeket.

A Survivor viszont forradalmat robbantott ki, és nem csak azért, mert bogarat kellett enni drámai közeliken, vagy mert sáros bikiniben küzdöttek az elemekkel a játékosok. Hanem mert a néző önkénye helyett ezekben a műsorokban a jó szögből felvett drámákon, a taktikán és persze az ármánykodáson van a hangsúly.

Amikor januárban Mexikóban elkezdődött az Éden Hotel második évadának forgatása, látszott, hogy a Viasat3 kicsit megijedt a Való Világ sikerétől: az első szériához képest nagyobbak voltak a bicepszek és a mellek, és ezzel arányosan kisebbek a bikinik, meg persze a játékosok számítási kapacitása.

Miközben egy névtelenségbe burkolózó svájci bankár hátrahagyott mexikói villájának feszített víztükrű medencéjében, a derítővásznak csillogásában a reklámfotók készültek az első héten beköltöző játékosokról, már csak az volt a kérdés, hogy az Éden Hotelben csak pucsítanak majd a kamerák előtt, vagy tényleg elkezdenek játszani is a versenyzők. Hogy kikaparják-e egymás szemét, de legalábbis át akarják-e majd verni egymást a nézők legnagyobb örömére. Vagy megelégszenek azzal, hogy esténként meztelenre igyák magukat. Az Éden Hotel persze egy jól megtervezett, precíz minőségbiztosítás mellett készülő tömegtermék, amit mi sem mutat jobban, hogy a magyar hoteltől pár kilométerre éppen egy orosz stáb forgatta a helyi verziót, valamivel arrébb pedig a svédek igyekeztek, hogy napfénnyel és csöcsökkel dobják majd fel a nézőknek a sötét és soha véget nem érő skandináv telet.

De ennek ellenére minden helyi változat saját szabályok alapján működik, és ugyan a váratlan fordulatok egy részét már elsütötték valamelyik korábbi szériában, valahol, a világ másik felén, de azért a magyar Éden Hotel ugyanúgy magyar, mint a csalamádés retrohamburger a McDonald’sban. Nemhiába rendezik át a helyszínt minden egyes stáb után, hiszen mást jelent a tengerparti luxus egy dán nézőnek, és mást egy szlováknak, vagy magyarnak.

És a magyar stábon múlt az is, hogy mire állítják az élességet: a minden játékosban ott lapuló Alekoszra, és hagyják, hogy a valóságshow egy magyar groteszk karibi kiadása legyen pinamagazin címlapjáról álmodó, kacsacsőrű emlőssé átszabott, torz műnővel, mindenkin a gondolkodás nélkül átgázoló drogdílerrel, meg a vidéki rockerrel, aki csak azért nem énekel részegen Ismerős arcok-számot, mert szóltak neki a szerkesztők, hogy akkor másnap nem kap bacont a reggelihez. Vagy inkább a játékra fókuszálnak, ahogy a minél hosszabb all inclusive ellátásért, és persze a milliókért megküzdenek egymással a versenyzők, klikkek szerveződnek, hazugságok dagadnak és persze aztán minden tervet felborítanak az érzelmek.

A második szériában pontosan ugyanazokat a kamerákat használták, és pont ugyanannyit, mint az első évadban, a végtermék legfeljebb azért volt szebb, mert a mexikói tengerparton nem söpört végig kétnaponta egy trópusi hurrikán, mint annak idején Kolumbiában. De hiába szikrázott kékebben az ég idén tavasszal, azért az Éden Hotel 2 sokkal közelebb volt Kazincbarcikához, vagy a lerobbant körúti bérházakhoz, mint az előző évad. Talán a Való Világ tehet róla, hogy ha csak egy-egy pillanatra is, de az Éden Hotelbe is beköltöztették a kopott Zsiguliból kurváknak füttyentő magyar valóságot.

De most, hogy csütörtök este befejeződik a sorozat, már látszik, hogy ezzel párhuzamosan nagyobb hangsúlyt kapott a taktika is, még akkor is, ha néha szinte hallani lehetett, ahogy csikorogva, kattogva forognak a fogaskerekek a szereplők fejében. A szerkesztők ugyanis nem hagyták, hogy unalmas klikkek szállják meg a hotelt, hogy aztán nyugodtan szürcsöljék a koktélokat, miközben minden új szállóvendéget rövid úton visszaküldenek oda, ahonnan jött.

És persze néha úgy tűnt, hogy az Éden Hotel 2 csak a saját pornóparódiája, persze szigorúan az erotikus csatornákra szánt szoftverzió, ahol a koituszt mindig eltakarja egy arra tévedő páfrány, vagy kisplasztika. De akkor is, hiába volt ez a műsor Jersey Shore, azért volt benne pár csipet Survivor is. Vagy inkább néhány evőkanál.

Az Éden Hotel, ez a szappanoperába oltott reality talán megmutatta Magyarországon is, hogy a valóságshow nem feltétlenül arról szól, hogy a leghülyébbet a végéig benntartják a nézők, hogy minden este borzongva figyeljék, hogy az arcukba böfög. Ha így megy tovább, akkor egy idő után már nem csak hasznát mobiltelefon-eladókkal és műkörmösökkel lehet majd eladni az ilyen műsorokat. És utána már jöhet egy rendes Survivor, vagy az Amazing Race.