Amikor bejelentették, hogy JJ Abrams forgatókönyve alapján Jonathan Nolan, a Memento és a Sötét lovag írója készít egy sorozatot, amiben Michael Emerson és James Caviezel fog szerepelni, összefutott a nyál a számban. Ennyi minden (író, készítő, színészek és sztori) nagyon ritkán jön össze egy sorozatban, ha pedig igen (lásd: Mentalista) a koncepcióról hamar kiderül, hogy annyira egy kaptafára húzták fel, hogy évente bőven elég egy-két epizódot megnézni belőle. A Person of Interest azonban alaposan rácáfolt erre, és szépen magabiztosan haladt előre azon az úton, amit Nolan kitűzött neki, az egyik nagy átívelő szál (a fontosabbik) természetesen a múltban játszódik, mert Abrams enélkül nem tud sorozatot írni, de pont annyira van jelen, hogy az alkalmi nézőket se ejtse kétségbe, a heti nyomozások viszont vannak annyira érdekesek, hogy hétről-hétre leültessék a nézőket. Spoileresen folytatjuk.

Az egész koncepció baromi jó, mindamellett, hogy maga a Masina persze egy mérhetetlen faszság, a nagy tömegből a tb-száma szerint kiszűrni a várható áldozatokat vagy elkövetőket hálistennek még jó ideig nem lehet majd, és nincs annyi kamera sem a földön, amennyinek a képét unos-untalan mutogatják a sorozatban (ebből a kevesebb több lenne, de mindegy). Ez az egyetlen olyan motívum, ami idegesít mellesleg, és ez sem annyira, hogy a műélvezetben megzavarjon, én habozás nélkül elhiszem Micahel Emersonnak, hogy olyan hacker, aki minden számítógépet fel tud törni harmincnyolc másodperc alatt, mert a pali úgy adja el Harold karakterét, hogy abban hiba nincsen.

Caviezel Jézus után egy újabb megváltót alakít, és pont olyan jól, mint eddig minden karakterét - ő azok közé s színészek közé tartozik, akik egy tuti színvonalat mindig tudnak hozni, ha a magbízhatóságnak szobrot kellene emelni, akkor róla mintáznám meg. Mr. Reese múltja pont annyira titokzatos, mint Haroldé, ezért azokat a jeleneteket élvezem a legjobban, amikben egymásról igyekeznek minél több részletet kideríteni - és itt jön a képbe Nolan, aki akár ellőhetné egy-egy nagy flashback-epizódban a két sztorit és onnantól maradna az epizodikus szerkezet, ami a CBS-nek tuti megfelelne, de nem, ő inkább széthúzza a történeteket, és csak csipegeti az infót, én meg alig várom már a folytatást.

A finálé ennek megfelelően alakult, a fő ügy, a megvédendő célszemély sztorija pedig valahol kapcsolódott a háttértörténethez is, arra meg végképp nem számítottam úgy a 30. percig, hogy Amy Acker karaktere lesz a hacker, köszönhetően annak, hogy a nő pont olyan fasza volt ebben a szerepben is, mint az Aliasban vagy a Dollhouse-ban, többet kellene foglalkoztatni. Nagyon érdekel a folytatás, az, kinek beszélt Reese a végén, mi lesz Harolddal, mi történt Reese egykori partnerével és így tovább, és az is érdekes lesz majd, hogy Fusco és Carter hogy tud majd úgy együttműködni, hogy le ne buktassák magukat az HR előtt.

Ez az a sorozat, amit mindenképpen és feltétel nélkül ajánlok mindeninek, aki szereti az akciódús, de nem buta történeteket. Kiváló színészek vannak benne, nagyon jó forgatókönyveket írnak hozzá, és olyan hangulata van, ami beszippantja az embert és nem ereszti. Értékelés: 5/5.