Az elmúlt hetekben szinte minden napra jutott valami megrázó gyilkosság. Biztos vagyok benne, hogy ezek az esetek mély nyomokat hagynak azokban is, akik csak olvasnak, hallanak róluk. Bizonyára a Blikk Ölni című publicisztikájának szerzője is így járt, de ez nem mentesíti a felelősség alól.

A magát és két gyerekét is halálba vivő elhagyott apa drámája ugyanis nem lehet ok arra, hogy a legnagyobb példányszámban (174 ezer) értékesített magyar napilap szerzője azt állítsa, hogy a gyilkosság megengedhető. Márpedig Szemán László erre jut, amikor azt írja, hogy "a gyerekeimben, szerelmemben kárt tevőt adott esetben akár meg is ölném. Mint ahogy azt is, aki az életemre törne. Az azonban még sosem jutott eszembe, hogy nekik, a szeretteimnek ártsak".

Nem jó üzenet ez az olvasóknak és az áldozatok hozzátartozóinak sem. De nem jó reklám ez a bulvárlapnak sem, amely ezzel kvázi azt üzeni, hogy öljetek csak, legalább lesz mit megírnunk. És végső soron nem jó reklám ez a szerzőnek sem, aki már az elején leszögezi, hogy bűnügyi újságíróként eltöltött 22 éve alatt ezernyi gyilkosság égett az agyába. Ha ennyi tragédia nem volt elég arra, hogy morálisan hitelessé válhasson ilyen kérdésekben, akkor legalább ne írna róla.

Reméljük, hogy mindez azonban nem komoly, csak a társadalmi párbeszéd elindításának egy provokatív módja, különben még a végén a szerzőből is monogram lesz a saját lapjában: Sz. L. x-i lakos különös kegyetlenséggel meggyilkolta azt a férfit, aki véletlenül elütötte a kutyáját...

(A publicisztika az online verzión nincs fent, ezért sajnos nem tudjuk linkelni, de a kép klikkre nagyobb lesz.)