Bár még nincs vége az évnek, az biztos, hogy nálam tévés produkciók tekintetében a Top5-ben benne lesz a Spektrum TV saját gyártású természetfilm sorozata, A Láthatatlan Madárfotós, amit karácsonykor mutat be a csatorna.

Hogy ez így lesz, már júniusban sejtettem, amikor egy forgatási napra lementünk Pusztaszerre, Máté Bence tanyájára, hogy megnézzük, hogyan is készül az a film, ami bemutatja a fotóst és azt a folyamatot, amíg a lesépítéstől eljut odáig, hogy egy-egy képe BBC Wildlife Photographer of the Year nagydíjat kapjon.

A kérdés csak az volt, hogy mindaz az a felhőtlen röhögésekkel álcázott elszántság, az az egyetlen percért étlen-szomjan, órákig a 40 fokra felhevült lesben ücsörgés, az a feszült koncentráció, amit ott megtapasztaltunk mennyire fog visszajönni a sorozatban. Nos, jelentem, tökéletesen.

Persze a filmet készítő Természetfilm.Hu Egyesületnek (Molnár Attila Dávid rendező és Tóth Zsolt Marcell operatőr) nem ez az első munkája, forgattak már az Antarktiszon, Pápua Új-Guineában, Izlandon, Afrikában, a Budapesti Vadonban és persze Máté Bencéről is (Bence és a többi jómadár), de az tény, hogy most először volt lehetőségük olyan nagyszabású produkció létrehozására, mint a mostani.

A Spektrum TV ugyanis ebben a válsággal sújtott piaci környezetben sem sajnálta tőlük azt, ami egy ilyen sorozat színvonalas elkészítéséhez elengedhetetlen fontos. Ez a három részes sorozat (3x26 perc) ugyanis nem konzerv anyagokból készült (pedig bőven kijött volna, mivel Bencét legalább tíz éve követi a stáb), hanem három hónapig tartó forgatás alatt, amelyben olyan technikai arzenál is a készítők rendelkezésére állt, mint például az ezer kép/másodperces rögzítésre képes Phantom Highspeed szuperkamera.

És abszolút megérte, mert a végeredmény lenyűgöző lett, nem kis részben ennek a kamerának köszönhetően. Olyan felvételeket láthatunk ugyanis, amit szabad szemmel soha, nekem legalábbis eddig még nem jutott eszembe, hogy egy sikló étkezése brutálisabb és megrázóbb lehet, mint Jack Bauer válogatott kínzásokban bővelkedő vallatása. De az sem, hogy egy gyurgyalag pár elkeseredett fészkelőhely keresésének látványa olyan hatással lesz rám, mint a lélekvesztőkön a szabad világba tartó menekültek hánykolódása a hullámzó tengeren.

Az akciófilmes elemekben bővelkedő sorozat azonban nemcsak a gyönyörű képsorok miatt nyújt meghatározó élményeket, hanem szellemi, etikai aspektusai miatt is. A rendező csendes humorral megírt szövege (narrátor: Rudolf Péter) mellett nagyon tanulságos Máté Bence szüleinek vallomása is, ami tökéletes receptet ad ahhoz, hogyan kell támogató módon, de nem elkényeztetve felnevelni egy tehetséges gyereket.

A Láthatatlan Madárfotós így aztán bár simán elmenne egy jól összerakott propagandafilmnek a szegény falusi gyerekből világhíres fotóssá váló 26 éves Máté Bencéről, jóval inkább egy nagyon emberi természetfilm lett. Olyan, ami miatt a városi ember azonnal hitelt akar felvenni, hogy megvegyen egy olyan kiskunsági tanyát, ahol ennyi csillagot, ennyi színpompás madarat és ennyi kedves szomszédot találhat. De legalábbis egy falnyi plazmatévét, hogy még egyszer jó alaposan kiélvezhesse ezt a filmet.

(Premier: december 26-án 16 órakor, folytatás 27-én és 28-án ugyanebben az időben a Spektrum TV-n.)