Az X-Faktor hétvégi kiadását elnézve az ember nem győzött csodálkozni. Azt, hogy a fellépők kevés kivétellel olyan hamisak voltak, mint egy középiskolai ki mit tud indulói, az egy dolog, a tavalyi produkciók után nem voltak különösebb elvárásaink. Még az is belefér, hogy a zsűri a közepesnek is csak nagy jóindulattal nevezhető produkcióktól lefolyik a székből és úgy elalél egy-egy nagyjából pontos és csak keveset tévesztő énekesszerűség láttán, mintha egy Pavarottiba öltött David Lee Roth produkálta volna magát a színpadon. Ez is része a parasztvakításnak, el kell magyarázni a nézőnek, mit látott, és jókor, pont a megfelelő mértékben lelkesedni hozzá, hogy szavazzon az istenadta.

De az már tényleg vérciki, hogy az ismét rendkívül szerencsétlenül felöltöztetett Ördög Nórának az adás előtt nem a megfelelő infót adja oda a zenei szerkesztő, súgó vagy valami másik droid, akinek ez a dolga, és a műsorvezető a Wet Wet Wet zenekarnak tulajdonít egy The Troggs-számot (Love is All Around), amit persze a legtöbben a WWW feldolgozásában ismernek, de ettől az még nem az ő nótájuk. Jó, ezt írjuk a szőrszálhasogatás számlájára, de arra, hogy a Pointer Sisters Jump (For My Love) című diszkóslágerét (fent) miként lehet a Van Halen Jump című dalával (itt lent) összetéveszteni, nincs ésszerű magyarázat.